Nem számítanak újdonságnak azok az appok, amik segítségével amatőr vagy profi iPhone-fotókat árusíthatunk. Már évek óta lehetősége van bárkinek arra, hogy pénzt keressen a hobbijával: lefotóz egy utcai jelenetet, egy hamburgert vagy a cipőjét, és ha a világ másik felén egy marketing anyagba pont az a fotó passzol, már dől is a lé. Kis túlzással, persze.
Persze többről van itt szó: ez egy közösség, aminek a tagjai egymást tanítják látásmódjukkal, a filterek használatával, és rácsodálkozhatnak a tagok, mit hoz ki ugyanabból az eszközből egy filippínó egy kanadaival szemben. A közösség tagjai pusztán szórakozásból is készítenek gyűjteményeket (a "Sunday_flip"-re például vasárnap készített, valamilyen csavart tartalmazó képeket várnak), az Eyeem pedig kiír különféle Missionöket, amikkel nagy cégek reklámkampányához keresnek 6-8 körben, a megfelelő színárnyalatokat megadva, megfelelő fotókat.
Az Eyeem-re feltöltött képeket tehát a cég árusítja, elég nagy cégeknek: a 13 millió felhasználó akár naponta sokszor frissülő portfóliójában pedig már érdemes keresgélni, akár tengerimalacláb, akár törött napszemüvegszár-csavart keresünk.
Ez persze elmélet. De vajon ismerünk akár egyetlen embert, aki már adott el itt képet?
Én igen: Zoli már négyet is értékesített.
Zoli is rácuppant nemrég az eyeem-ezésre, a fenti okokból. Lelkesen töltötte a képeket, nyomta a filtereket, és lett egyre jobb, ahogy egyre többet tanult a többiektől. Pénzügyi rekordja ez a fotó, amit a GettyImages adott el - nekik az Eyeem adja át a fotókat -, így végül 39 dollárt, több mint 11 ezer forintot kapott érte:
Ezt a három fotót adta még el, összesen 17 dollárért (5000 forint):
Egyébként az iOS-re és Androidra is elérhető appban nem csak telefonnal készített felvételeket lehet eladni. Ha neked is van egy gyűjteményed, ami tele van jó képekkel, feltöltheted, aztán hátha megveszik.
Zolinak köszi az infókat, az Eyeemnek pedig azt, hogy használhattuk a képeket.
Elég fura volt, amikor az iPad Prót az elvileg hűséges társa, kecses Izoldája, négylábú Rocinantéja, az Apple Pencil nélkül kezdték el forgalmazni.
Aztán elkezdték forgalmazni, de gyorsan elkapkodták a kezdő készleteket online. Jelenleg 4-5 hét a szállítás az apple.hu-n.
Aztán - ha mindez nem lenne elég - a vásárlók elkezdték LOPDOSNI az eszközt az Apple Store-okból. Valahol érthető ez, elvégre hiánycikk, méretben pedig nagyjából egy túró rudi, ami tök alkalmassá teszi az egyszerű eltulajdonításra.
De még tovább fajult. A Tumblr társalapíója, Marco Arment is kiakadt, mert az általa látogatott Apple Store mindösszee 20 Apple Pencilt kapott, amit végül egyetlen ember vásárolt fel. És hagyták neki. Hogy miért vesz valaki 20 darab 100 dolláros stylust?
Mert ha egy Apple cuccból hiány van, hülyére keresheti magát vele az eBay-en.
Jelenleg valaki 650 dollárért árulja az Apple Pencilt, de az 500-as ár simán benne van (az ötszörös ár a 36 990 forintos eszköz esetében itthon 185.000 forintot jelentene a stylusért). A 169 dolláros Smart Keyboard hasonló utat jár be, őt 200 és 650 dollár között árulják. Az árrésben persze ott a kockázat: amint lefordul pár millió darab a kínai gyártósorról, hirtelen elillan ezen eszközök eszmei értéke, és csak a veszteséges eladás maradhat végső mentsvárnak.
Az Apple a héten elérhetővé tette a kanadai és ausztrál American Express felhasználóknak is a szolgáltatást, így az Egyesült Államokkal és az Egyesült Királysággal együtt már négy országban érhető el az Apple Pay - és rövidesen a spanyol, szingapúri és Hong-Kong-i júzerek is megkapják.
A nyitás hatására az Apple készített egy videót, ami lassan és érthetően magyarázza el, mire alkalmas ez a szolgáltatás, és hogyan kell használni.
A vicc az, hogy miközben sokan úgy hisszük, hogy az Apple Pay-hez szükséges infrastruktúra Európában, de legalábbis Magyarországon biztosan nincs kiépítve, a helyzet pont fordított: ha engedélyeznék náluk a szolgáltatást, valószínűleg arányaiban több helyen lehetne vele fizetni, mint az Egyesült Államokban.
Az Apple Pay-hez szükséges PayPass ugyanis baromi széles körben elterjedt.
Mit jelent ez a gyakorlatban? Hát azt, hogy ha egy amerikai vagy egy brit érkezik Magyarországra, az simán tudja használni az iPhone-ját fizetéskor. Nem elméletben, hanem a gyakorlatban is.
Sőt, ha szerzel egy amerikai bankkártyát és azt regisztrálod a telefonba, te is fizethetsz bele. A gond az, hogy az Apple még nem egyezett meg az európai bankokkal, és amíg erre nem kerül sor, addig nem is lesz nálunk Apple Pay.
Na és miért? Hát pont ugyanazért, amit már én is támadtam a tesztem során: az iOS miatt.
Nekem az operációs rendszer kialakítása miatt nem tűnt életképesnek a Pro profi rendszerként kezelése, egyszerűen az alapvetően 3,5 colos kijelzőre megálmodott, és azóta alapjaiban változatlan, csak itt-ott megpimpelt iOS-ből komoly beavatkozás nélkül sosem lesz olyan platform, ami versenyképes lenne az OS X-szel.
És ekkor arra még nem is gondoltam, amivel kapcsolatban néhány nagy cég fejlesztője a napokban tett panaszt a 9to5Mac szerint.
Alapvetően az App Store-ral van nagy gond.
A Sketch fejlesztője például elmondta, hogy az igazán komoly pro appok általában drágák, mert rendkívül sok munkát igényelnek és általában kevesen veszik őket. Az ő szoftverük például 99 dollárba kerül és nyilván senkitől sem lehet elvárni, hogy komoly próba nélkül kiadjon ennyi pénzt egy programra, ezért szoktak ingyenes trial-időszakokat engedélyezni. Az App Store-ban azonban ilyesmire nincs lehetőség, 99 dollárért meg a kutya nem venné meg próba nélkül a szoftvert, marad az árleszállítás, ami viszont az alacsony példányszám miatt eleve veszteségessé teszi a projektet.
Bum!
A másik gond, amint a FiftyThree társalapítója boncolgatott: az örökös, ingyenes upgrade. Egy pro appnál azért éri meg tovább dolgozni a szoftveren, számos újítással ellátni, mert ezért hajlandók fizetni a felhasználók, szóval visszajönnek a munkába fektetett költségek. Az App Store-ban nincs ilyen, a frissítéseket ingyenesen kell elérhetővé tenni, éppen ezért nem is éri meg vele dolgozni.
Bum2!
Az eredmény: számos nagy szoftvergyártó egyelőre távol marad a platformtól, amíg azt fel nem készítik a profi felhasználók igényeinek a kielégítésére.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
