Susan Bennett korábban már több interjút adott, amikben mesélt arról, hogyan is vált az Apple személyi asszisztensének hangjává, anélkül, hogy tudta volna, mi is történik vele.
Akinek nincs kedve elolvasni 2013-as posztunkat a témában, röviden így történt: azt hitte, hogy hangját egy automatizált telefonközpont rendszerhez kölcsönzi - egészen addig nem jött rá a turpisságra, amíg egy ismerőse nem használta előtte iPhone-ját és fel nem ismerte saját hangját.
Most a Typeformnak adott interjút, amiben a felvétel folyamatába nyújtott kicsit alaposabb betekintést. Az első érdekesség, hogy gyakorlatilag csak a véletlenen múlt, hogy ő lett "A Hang", ugyanis az eredeti színész nem jött el a felvételre, s beugrónak őt javasolta egy ügynökség. Susan elmondása szerint teljes technikai analfabétaként meglehetősen ironikus szerep volt ez neki:
"Az én generációm nem a számítógépekkel nőtt fel. Azt hiszem, egy részünk ma is leginkább kicsit távol maradna tőlük. Nem igazán bízom bennük." - mondja nevetve Siri hangja a baby boomer generáció technofóbiájával.
Ahelyett, hogy felvették volna az összes szót, amit Siri kiejthet valaha is, a csapat sokkal okosabban oldotta meg. Felolvastattak vele egy rakás szót - volt közöttük értelmes és halandzsa is - ezeket kombinálták össze új szavakká és kifejezésekké. A cél az volt, hogy az angolban előforduló összes hangkombinációt felvegyék. Mivel az angol nyelv igen gazdag szókincsű, több, mint egymillió szavával, el lehet képzelni mennyi ideig tartott ez.
"Szavak és mondatok százait vettük fel. (...) A 2005-ös felvételsorozat egy hónapig zajlott, napi négy órában, heti öt nap. 2011-ben további négy hónapig csináltuk még ugyanezt."
Hogy képet is kapjunk, Bennett példán keresztül mutatja be, miféle félig értelmes, félig nonszensz dolgokat kellett felmondania hónapokig:
Malitia oi hallucinate, buckry ockra ooze. Cathexis fefatelly sexual ease stump. Say the shrodding again, say the shroding again, say the shreeding again, say the shriding again, say the shrading again, say the shrudding again.
Mivel mindent azonos sebességgel, hangmagassággal és tónusban kellett felmondania, élete egyik legfárasztóbb munkájaként gondol vissza rá. Bár Siri korábbiakhoz képest emberi orgánumát az ő javára írhatjuk, elmondása szerint Siri időnként hírhedten szemtelen válaszaihoz semmi köze, az kizárólag a programozók érdeme.
Arról is mesélt kicsit részletesebben, hogy milyen ambivalens érzései voltak, miután kiderült számára, hogy valójában mire is használták hangját. Egyrészről hízelgő volt, hogy őt választották, másrészről ott volt a hasonló munkákat végzett kollégái által is megerősített jelenség: ilyen esetekben az emberek nem figyelnek a hangra, ugyanis az általuk közvetített információ köti le minden figyelmüket.
Amikor azonban ez a névtelen hang olyan személyiséget kap, mint Siri, és az emberek interakcióba lépnek vele , mint egy valós emberrel, ő maga is azzá válik. Mivel az emberek azonban szeretnek sztereotípiákban gondolkodni, megvan a veszélye, hogy amint Siri hangjával azonosítanak, más munkát már nem tudsz vállalni, mert mindenkinek örökre ugyanaz maradsz.
Hála istennek egy rakás új munkám lett utána. Konferenciákon, előadásokon, találkozókon konferálok fel és nagyon élvezem.
A 24 perces interjú stílszerűen meg is hallgatható itt.
