Az Apple mindig is arról volt híres, hogy a rendszereit ellátta nagyon jó alapprogramokkal, és ezeket ingyen adta hozzájuk. Én még emlékszem, mennyire hihetetlennek tűnt a váltásom idején, hogy a Machez járó OS X-hez jár egy zeneszerkesztő app, meg persze dokumentumszerkesztők is (iLife, iWork), méghozzá nem valami pehelykönnyű cuccok, hanem egész jók.

Nem vagyok kimondottan ellene a finombeállításoknak, de szerintem fontos, hogy egy bonyolult tech-eszköz stabilan és beavatkozás nélkül működjön a bekapcsolás után. Utálom, mikor úgy kezdjük, hogy hatszáz kérdésre kell válaszolnom, de nálam még jobban utálják azok, akik nem is tudják a válaszokat, és nem is értik a kérdéseket. A felhasználók jelentős hányada, az antitechie-k.

Az Apple is így gondolta, sőt, még azt is megtiltotta, hogy ezeket az alapértelmezett, a rendszerbe ágyazott programokat megváltoztassuk. Na nem OS X-en, de iOS-en mindenképp: ez mindig is egy zártabb rendszer volt, aminél a magától értetődő működés még alapvetőbb fontosságú volt. Az iOS téglaegyszerű és stabil működése, az App Store-os appok előre átnézése, a sandboxing és minden beágyazott képesség azt szolgálta, hogy a felhasználónak a lehető legkevesebb beavatkozással legyen a legjobb. A legbiztonságosabb és a legkevesebb problémával működő.

Ha megengedjük a felhasználóknak, hogy maguk válasszák ki az alapértelmezett levelezőt vagy böngészőt, akkor esetleg kiválasztanak valami szemetet, aminek a fejlesztésére nincs ráhatásunk, és azt fogja gondolni, hogy az iPhone szar.

Így szólt az Apple logikája. Igen, ezzel monopol helyzetbe hozta a saját appjait a saját telefonjain, de mivel nem adta el a rajtuk keresztül begyűjtött információkat, nem igazán volt felháborító a dolog. Amennyit nyertek vele a vámon (az ő programjuk remek piaci részesedéseket szerzett), annyit veszítettek is a réven (az iOS nem volt túl vonzó a beállítások miriádjait nyomkodó androidos részközösségnek). Az, aki valamiért preferált más külső programokat, a képességeik vagy más megfontolás miatt, szívott. Számára az iOS alacsonyabb rendű rendszer volt, mint az Android.

A Bloomberg információi szerint az Apple már ennek megváltoztatását készítheti elő: állítólag engednék az alapértelmezett levelező és a böngésző app kiválasztását, és a HomePodon is lehetővé tennék a natív Spotify elérést. Előbbi nem először van napirenden, de kábé most érett be a kérdés annyira, hogy meg is szavazzák. Az Apple szép lassan kinyílt már az utóbbi években, a tempó visszafogott, de az irány látszik. Ebbe jól beleillik, hogy ha levélben történő továbbításra, vagy linkre kattintunk, akkor ne egyértelműen a Mail és a Safari nyíljon meg.

A HomePod meglepőbb: az, hogy az eszköz nem feltétlenül az Apple Musicból streameli szóbeli kérésre a dalokat, már egy nagyobb ugrás. A HomePod egy tipikusan Apple-júzereknek szóló hangszóró. Azokat az androidosokat, akiket a natív Apple Music nem tántorítana el, azokat az Airplay rémiszti. Ha az Apple így döntene, az a döntés tisztán az antitröszt pertől való félelem miatt születne meg: a HomePod egy nagyon jó eszköz az Apple saját szolgáltatásai felé húzásra az Apple-táboron belül. De mivel a hangfal nem a legjobban teljesítő termékük, a per miatt bevállalhatják ezt, sokat nem veszítenek.

Ha engedélyezik a váltást, a legtöbbünket az sem fogja befolyásolni, a felhasználók 95%-a számára az élet megy tovább, mint eddig. Az az 5% elégedettebb lesz, de ami még fontosabb: az iOS az androidos tábor számára is kevésbé tűnik majd egy agyonszabályozott, élhetetlen világnak. Ha pedig váltani akarnak, például a márciusi olcsó-iPhone miatt, könnyebben tehetik majd meg, nem kell egyből egy Mail és Safari nevű izével bajlódniuk.