Ha valamiből évente 200 millió darabot adnak el, akkor három igen jelentős, járulékos pénztermelő tevékenység kapcsolódik hozzá.

A kiegészítők, a szervizelés és az adók.

Az utolsó területen az állam monopol helyzetet élvez, a másik két területen azonban az Apple kénytelen osztozkodni más cégekkel, a világ minden részén. És ezek a cégek magától értetődően képesek az Apple által nyújtott szolgáltatásokat olcsóbban adni, hasonló minőségben. A kiegészítők tekintetében az Apple képes volt egy olyan megoldást találni, ahol kap részesedést a tortából: maga is árulja külső gyártók termékét, és az MFi program keretében képes szavatolni a minőséget is. A szervizek tekintetében azonban nincs közös halmaz: van az Apple saját és felhatalmazott szervize, és van minden más.

Pedig óriási piaci lehetőség van itt. Kezdve azzal, hogy kijelzők folyton betörnek, folytatva az akkumulátorok cserélgetésével, hogy a készülék megtartsa az újkori kapacitását, egészen a sima meghibásodásokig. Mert igaz, hogy az elmúlt egy évben nagyjából 200 millió iPhone és 40 millió iPad ment el, de több mint másfél milliárd aktív iOS eszköz van a piacon. Ez pedig azt jelenti, hogy nagyjából ötször annyi “öregedő” készülék van a piacon, mint új. Azokat pedig szervizelni kell.

Naná, hogy pénztermelő üzletág a szervizelés. Az iFixit csak az egyik cég, ami kizárólag erre építve egy nagy céget hozott létre, de lehet említeni a Youtube-ról ismert szervizeseket, akik arcot és nevet adtak a készüléket javító, korábban arctalan tömegeknek. Ezért volt annyira nevetséges, amikor az Apple egy igazságügyi bizottsági meghallgatáson nemrég ezt állította:

2009 óta minden évben úgy alakult, hogy a javítási tevékenységünk költségei meghaladták a javítási bevételeinket.

Vagyis azt állítják, hogy a cég, ami a kőből is képes profitot kifacsarni - a piaci átlag profit többszörösét -, az nem volt képes a szervizelésből pénzt csinálni. Hát persze, hogy nem: például ha jótékonyan hozzászámolják a garanciális javításokat, amik nulla bevételt, de jelentős költségeket generálnak, máris közelítünk a nonprofit tevékenységhez. Hát még ha hozzávesszük a rossz minőség miatti árcsökkentett akksicseréket, a visszahívott laptopokat, az ingyenes billentyűzetjavításokat. És hozzávesszük, hogy egyébként külső szervizek képesek gyorsabban elvégezni a javításokat, vagy cserekészüléket biztosítani a javítás idejére - így vonzóbbak az Apple-nél -, akkor még jó, hogy veszteséges, így. A garanciát vállalók átka ez.

Az Apple azonban mindent megtett, hogy a saját szervizeit helyzetben tartsa. A termékei javítását fizikailag egyre nehezebbé tette. De korábban írtam például arról is, hogy az Apple nem volt hajlandó egy eredeti alkatrészt biztosítani a javításhoz, mert az egy Apple Pro jogosultsághoz kötötte, ami egyelőre nem létezett. Bepereltek szervizeket, mert nem tőlük rendeltek alkatrészt, és kifejlesztettek olyan biztonsági chipet, amik képesek ellenőrizni a cserélt alkatrészek eredetiségét, sőt, a javítást végző személy jogosultságát is.

A szervizes társadalom azonban már megerősödött annyira, hogy elindítsanak egy politikailag is jelentős mozgalmat, lengessék a Right to Repair zászlót, aminek égisze alatt a szabad javítás jogáért küzdenek. Amiről az Apple ezt állítja:

ha ezt a törvényt elfogadják, az a hackerek mekkáját hozza el.

Értsük meg, mire gondol az Apple. Nem tök hülyék, nem arra gondolnak, hogy a szabad javítás mellett a hackerek hirtelen elkezdenének sokasodni, hanem arra gondolnak, hogy ha az egyik szerviz ugyanolyan hitelesnek tűnik, mint a másik, akkor a felhasználót könnyen átverhetik, és könnyen eredetinek tűnő, valójában meghekkelt alkatrészekkel láthatják el. Ha az Apple az eredeti alkatrészek beszerelését csak bizonyos, ellenőrzött helyeken engedi, akkor képes biztosítani a felhasználók védelmét.

Ha bárki hozzájuthat az eredetihez, akkor mindenki egy fokkal hitelesebbnek látszik.

A gondolatmenet ott sántít, hogy Apple Authorized Service akkor is létezhet, ha a Right to Repair megvalósul. Az Apple akkor is védhet minket, csak épp kevesebbet keres. Ez a helyzet.

Aztán úgy tűnt, az Apple lassan beadja a derekát. Nyár végén bejelentett egy programot, ami kísértetiesen hasonlított a Right to Repair követelésekre. Beleegyeztek, hogy eladnak alkatrészeket és eszközöket független szervizeknek, akik bejelentkeznek az ingyenes certifikációért. A szervizesek örültek, de kiemelték, hogy még két területen várnak fejlődést:

• Egyrészt a program csak iPhone-okra érvényes, pedig Macekre és iPadekre, Apple Watch-okra is ki kell terjeszteni.
• Ki kell terjeszteni az engedményt az otthon szerelőkre, azokra, akik maguk javítanák meg az eszközeiket. Magánszemélyeknek is ugyanolyan joga van javítani, mint mindenki másnak - állítják.

Az Apple lába alatt forró a talaj most, és engedékeny szerviz-ügyben. Nem kétséges, hogy szíve szerint csak saját szervizekben lenne hajlandó javításokat végezni, már csak azért is, mert így tudja világszerte elterjeszteni az Apple Authorized Service pontjait úgy, hogy nem saját cégeket kell alapítania erre a célra, hanem a helyi vállalkozókra tolja a kockázatot, ezt a saját állítása szerint veszteséges üzletágat. Nem kétséges, hogy a biztonsági chip marad, és várják az alkalmat, amikor politikailag is nekik kedvez a szél.

Mit jelentene az Apple álma nekünk, felhasználóknak? Azt, hogy a gépeinket nem a legjobb, nem is a legolcsóbb szervizesek javítanák, hanem azok, akiknek az Apple megengedi. Hivatalosan azért, mert az Apple nem bízza ránk annak megítélését, hogy ki a megbízható szervizes. Nemhivatalosan azért, mert ebből az üzletágból is részt akar, és szeretne egy jobban működő, világszintű hálózatot a kezében tartani, ami termeli a profitot, még jobban hizlalja a hasító Services üzletágat és végre

ezt a szegény, veszteséget termelő területet végre a profitábilis zónába röpíti számukra, minden garanciális és ingyenes javítás ellenére.