almalé és kungfu Rólunk

Nem úgy van az, hogy találsz egy iPhone-t és visszaadod

Géza sztorija (nem így hívják) tök érdekes: mászkált az utcán és talált egy iPhone-t. Ez nem valami gyakori eset, de azért nem is példa nélküli, pont az ilyenek miatt vezették be a Find my iPhone-t és biztonsági szolgáltatásokat nyújtó társait.

Ezt a telefont viszont nem kereste senki, vagy mert nem volt bekapcsolva a szolgáltatás, vagy más, rejtélyes okból.

Az egész 2016. őszén történt, a főszereplő Géza mellett egy iPhone 5s, ami akkor még egy elég jó telefon volt (egyébként pont az 5s jó még mindig).

A sztori a legtöbb esetben úgy folytatódna, hogy Géza elrakta a telefont és boldogan él vele azóta is, de ő segíteni akart, szóval bevitte egy APR-be, hogy keressék meg az iPhone gazdáját valahogy és juttassák el neki a mobilt (amiben SIM egyébként nem volt, így hívni sem lehetett), de ott úgy tolták neki vissza a mobilt, mintha valami biológiai fegyver lenne azzal, hogy menjen inkább a rendőrségre.

Géza elment, leadta a telefont, majd fél évvel később hívták, hogy senki sem jelentkezett érte, így három hónap után az ő jogos tulajdona a készülék, vigye el, tartsa meg. Géza elhozta a telefont, majd felhívta közvetlenül az Apple ügyfélszolgálatát, hogy:

  • A: legalább ők értesítsék valamilyen módon az eredeti tulajdonost a készülék beazonosítása után, erre azonban nem voltak hajlandóak
  • B: ha már nem hajlandók A-ra, oldják fel a készülékzárat, hiszen most már hivatalosan az övé a mobil, de ebbe sem mentek bele.

Itt jutott el hozzánk a sztori és én is felhívtam az Apple-t, ahol több ügyintézővel is beszéltem és nagyon úgy fest, hogy tényleg egy a policy: bár nyilván meglenne a lehetőségük arra, hogy a készüléket egy hivatalos szervizben bevizsgálva megállapítsák, hogy kinek az iCloud-kontójával van összekötve a telefon és aztán valamilyen értesítést küldjenek neki, amit olyan felhasználóként, aki egy nap szintén elhagyhatja a mobilját, megnyugtató metódusnak tartanék, de nem, erre nem hajlandók.

Ugyanakkor egy lezárást feloldó teljes törlés-visszaállítás-kombóba sem mennek bele, annak ellenére sem, hogy a hatályos jogszabály szerint már Gézáé a telefon: erre csak akkor lennének hajlandók, ha az eredeti számla is befutna a készülékkel, amire egy talált tárgy esetében nincsen lehetőség.

Szóval ebben az ügyben az Apple a C-t, a legrosszabb megoldást választja, ami senkinek sem jó, de nyilván ezzel van a legkevesebb tennivaló. Bár ha van olyan vetülete a kérdésnek, amire nem gondoltam és ami indokolhatja az Apple konokságát, okvetlenül osszátok meg kommentben!



Már majdnem azt hittem, szar az akksim, de az Apple kimutatta, hogy szinte hibátlan

Az elmúlt hónapokban a blogon lekövettem a 9900 forintos iPhone akksicsere program hazai helyzetét. Legutóbb azt láttuk, hogy három helyet ajánl az Apple cserére: az Andrássy úti iStyle-ban időpontot kell foglalni, az óbudai iCentre-ben ha odatelefonálsz, bármikor viheted, a Cordon Electronics pedig gyorsan cserélné és azonnal, de egy darab akksijuk sem volt legutóbb. Azóta sem szóltak, hogy jött volna készlet, pedig ígérték.

Én végül az iCentre-t választottam, a Bécsi úton. Odatelefonáltam, félretették, odamentem. Előzetesen azt becsülték, két órára kell otthagynom a telefont, addig elkészül a művelet.

A szervizben az ügyintéző lefuttatott egy tesztet, ugyanazt, amit korábban az Apple ügyfélszolgálattal is lefuttattunk. Az iOS-ben van egy diagnosztikai eszköz, ami egy zárt csatornán elküldi az adatokat az Apple rendszerébe, amit az ügyfélszolgálatos és a szervizes is láthat. A teszt után kissé fejcsóválva mondta az emberünk, hogy ebből valószínűleg nem lesz csere.

Na nem a szoftveres teszteredmények miatt, emiatt egyébként sem tagadhatnák meg a cserét, az alanyi jogon jár a szóban forgó telefonok gazdáinak. Inkább azért, mert a telefonom keretantennája úgy nézett ki, mint a Hold felszíne, ráadásul az egyik esésnél a kijelző is kimozdult a helyéről a bal felső sarokban.

dsc08023.JPG

(Amint a képen láthatjátok, én az a fajta Apple-júzer vagyok, aki szereti sokág használni az eszközeit - ha már egyszer minőséget vesz -, és szeretni ezeket az eszközöket nem belecsavarni valamilyen védőtokba.)

Végül tényleg visszautasították az akciós cserét: nem vállalták, hogy szétszedik a telefont, és végül nem tudják összerakni. Még úgy sem, hogy vállalom a kockázatot erre: az Apple szerviz hibátlan Apple termékeket szeretne csak kezelni, megvehetem az akksit, és egy másik helyen kicseréltethetem, ha szeretném (update: az Apple hivatalos szervizei nem árulnak akkumulátort, így náluk nem is lehet vásárolni külön, csak akkor, ha maguk építik be)

Nem vagyok mérges senkire, én ejtettem le a telefont, és tényleg kiáll a síkból a kijelző az egyik sarkon. Én mondjuk ezt észre sem vettem, egy milliméterről beszélünk, és a teló hibátlanul működik. Nem is ezért írtam a posztot, nem a hivatalos szervizek, vagy úgy egyáltalán az Apple előírások tökösségét kérem számon. Egy szám ütötte meg a fülemet: 93.

Kilencvenhárom százalékosra értékelte ugyanis az Apple diagnosztikai szoftvere az akkumulátorom állapotát, több mint hétszáz feltöltés és lemerülés után, úgy, hogy mostanában néha kikapcsolt 20 százaléknál (korábban ilyen nem volt), illetve kábé feleannyit bír egy feltöltéssel, mint amikor megvásároltam.

Ez a kilencvenhárom százalék azért volt nekem furcsa, mert én 50-re saccoltam volna, a saját szubjektív, fogyasztói szempontjaim alapján. Az, hogy az Apple ennek ellenére ilyen magas számot hozott ki, megmutatja, hogyan állnak majd az akkumulátorok állapotának visszajelzéséhez a későbbiekben, amikor átláthatóságot ígérnek.

Ahogy az autód üzemanyagszint-jelzője a fogyasztáshoz. Sokáig el sem mozdul majd a 100%-ról, aztán amikor már egyébként is be akarnál már ugrani egy benzinkútra mosatni, akkor rohamosan fogy majd az érték.

Objektív mérőszámok alapján, természetesen.



Az Apple újra átveheti a tempó diktálását az okostelefonok piacán, csak nem úgy

Az Apple kezdte. Az iPhone telefonnal 2007-ben, de még inkább 2008-ban (az App Store-ral) elindított valamit, ami azóta is meghatározza, hogyan tekintünk a telefonunkra. A cég az előnyét évekig megtartotta, a konkurencia ugyan ráígért a memória vagy a háttértár méretére, de általában csak papírficsörök maradtak ezek, az iPhone köszönte szépen, a leghasználhatóbb, leginkább felhasználóbarát megoldás maradt sokáig.

Aztán az Apple kezdte elveszíteni a lépéselőnyét, egyrészt az Android fejlődésével, de még inkább a konkurencia által ígért egyre nagyobb képernyők miatt. Hiába jelentette be az Apple már a legelején, hogy hosszasan próbálgattak mindenféle kijelzőméretet, és a Homo Sapiens számára a 3,5 colos méretet találták legmegfelelőbbnek, a világ mintha ezt meg sem hallotta volna. Egyre nagyobb kijelzőket dobtak piacra, amiket egyre inkább két kézzel lehetett csak használni.

original-iphone-hand.jpg

Az Apple-nél pedig hátradőltek: nem létezik, hogy az emberek nem értik meg, két kézzel telefonálni kényelmetlen. A felhasználók azonban máshogy gondolták, és feláldozták az egykezes használatot a nagyfelbontású filmekért (amikről ugye Uj Péter írta 2000-ben, hogy mekkora blőd dolog), teljes weboldalakért, táblázatok kezeléséért mobilon, kétablakos multitaskért meg az élvezhető játékélményért.

Mielőtt még nagyon idegesek lettek volna az Apple-nél, piacra dobták az iPadeket, és azt mondták, a fentiekre van egy jobb megoldásuk, jött az iPad mini, azoknak, akiknek az iPad túl nagy. De ez sem lett elég. Csak ott maradtak azok, akik egy készülékkel akarták mindennek az előnyét megkapni, jöttek a phabletek, amik akkora kijelzővel rendelkeztek, hogy nehéz lett volna megmondani, tabletek-e vagy telefonok.

ke_pernyo_foto_2018-03-01_19_31_47.png

Közben a dizájn terén is elveszítették a mojót. A Samsung Edge például olyan tetszetős megjelenéssel dobbantott a nemzetközi porondon, hogy az iPhone, ami egyetlen különlegessége a kiálló rusnya kamerája volt, elbujdosott szégyenében. Jony Ive pedig inkább a szoftvercsapat élén brillírozott, a készülék bináris, szoftveres megjelenését csiszolta a fizikai helyett.

Az Apple viszont elhatározta, hogy 2018-ban máshogy csinálja majd, mint eddig.

Az ímmel-ámmal nagyítgatott iPhone-méretekkel kapcsolatban idén totál eldobták a gyeplőt, és már nem is próbálják meg védeni az egykori állítást. Az iPhone X kétkezes telefon lett, idén pedig egy hatalmas készüléket terveznek kiadni állítólag. Sőt, az idei óriás Apple telefon kábé 6,5 colos lesz a pletykák szerint, ez pedig az egyik legnagyobb lesz a piacon. A Samsung Note szériája csak 6,3, a Xiaomi legnagyobb készüléke 6,4 col, ezekre is ráígér tehát az Apple. Aki annak idején azt mondta, a 3,5 colnál nagyobb készülék hülyeség.

Beleállnak tehát a méretversenybe, amivel a saját 7,9 colos iPad minijük létjogosultságát is kétségbe vonják valamelyest.

A másik a külső dizájn. Jony kitalált ugyanis valamit, ami végre megkülönbözteti a telefonját a többiektől, picit megosztó is, ezért beszélnek róla. Ez a belógás a képernyő tetején, ezzel kapcsolatban pedig olyan különös verseny indult meg, hogy csak nézünk. Én például nem hittem volna soha, hogy valaha ilyesmivel próbál majd meg kitűnni cég:

dxiimfvw0aajogj.jpg

A notch egy olyan dizájnelem lett, amit lehet utálni vagy szeretni, de végre az Apple diktálja az iramot. Egy hülyeséggel, igen, de mégis.

Aztán lehet mondani a Face ID-t, ami egy korábban már létező ficsör újragondolása, de mind technológiailag, mind a felhasználás céljában szélesebb merítést tolt a cég (ráadásul mint kiderült, a Galaxy S9-es nem tudja tartani a versenyt az Apple megoldásával). Az emojik ugyanígy: hülyeség, ami trendet csinált. A fotózásnál a portré mód ütött nagyot, a Consumer Reports pedig nemrég a legjobb három mobilos fényképezőnek csupa iPhone-t választott (X, 8, 8 Plus). Biztonságban mindig is élen járt a cég, nincs ez másként most sem.

Egyszóval látszik, hogy az Apple szeretne megint trendet diktálni, ha nem épp világmegváltó technológiákkal, akkor azzal, ami kézügybe esik. Személy szerint azt gondolom, hogy a piacon egész más területen érdemes kiemelni a nevüket: ők gyártják az egyik utolsó jó minőségű kistelefont. Az összes gyártó olcsó - értsd gagyi - telefonokat árul 4 colos kijelzőmérettel, az iPhone SE viszont továbbra is masszív cucc.

Kár, hogy két éve nem frissült. Látszik, hogy az Apple nem a valódi erényeire koncentrál, hanem helyette baromságokból próbálnak előnyt kovácsolni. Sikerrel.



A készülődő kereskedelmi háború nagy vesztese lehet Cupertino

Mostanra már talán itthon is mindenki hallott arról, hogy a Trump-adminisztráció komolyan fontolgatja, hogy komoly korlátozásokat, tarifákat vezet be a kínai befektetések és az ázsiai országban gyártott termékek, pl. fogyasztói elektronikai cikkek importjára. Az intézkedéscsomag vegytiszta protekcionizmus, sokan a szabadkereskedelem elleni végzetes támadásnak nevezik a tervezett pakkot.

Az USA kereskedelmi főképviselőjének irodája jelenleg az ország szellemi tulajdonnal kapcsolatos gyakorlatát vizsgálja és a nyomozás eredményeit nem sokára közzé is teszi. Egy elmarasztaló jelentés adott esetben Trump malmára hajtaná a vizet, hiszen erre hivatkozva hátszéllel vezethetné be a szigorúbb kereskedelmi szabályokat.

499048111_47e43a8af3_b.jpg

Ahogy említettük, szigorúbb korlátok közé szorulnának Kína észak-amerikai befektetései is - pont a minap került ki az USA pénzügyminisztériumának állásfoglalása a szingapúri székhelyű Broadcom 117 milliárd dolláros ellenséges felvásárlási ajánlatára a Qualcomm felé. 

Ebben a tárca nemzetbiztonsági kockázatnak nevezi az ügyletet, hiszen ha az megvalósul, a Qualcomm technológiai vezető szerepe meggyengülhet, és a kínai Huawei közvetett módon előnyhöz jutna az 5G fejlesztések terén, amit a céggel jó kapcsolatokat ápoló kormány jó eséllyel stratégiai célokra használna fel.

Ha az intézkedéscsomag átmegy, az nagyon komolyan érintheti az olyan, kínai ellátólánci hálózataikra nagyon nagyban támaszkodó cégeket, amilyen az Apple is. Az olcsó munkaerő, a kormányzati ösztönzők és a jó háttér miatt a kínai gyártóipar az amerikai elektronikai cégek egész sorának jelent alapvető jelentőségű erőforrást. Csak hogy érzékeltethető legyen, hogy az Apple mennyire kiemelten érintett lenne a többi érintett között:

három fő beszállítója, a Foxconn, a Pegatron és a Quanta mind-mind közte volt az Amerikába legtöbbet exportáló cégeknek 2016-ban.

És akkor még nem is beszéltünk olyan kisebb, de még mindig hatalmas forgalmat bonyolító olyan további ellátókról, mint a Flextronics, a Wistron, a Jabil vagy az Inventec. És ez még csak az intézkedések első köre. Az ellenségesnek titulálható lépést Peking egészen biztos nem fogja válasz nélkül hagyni és egyre több komoly gazdasági szakértő pedzegeti, hogy a helyzet akár egy totális kereskedelmi háborúvá is eszkalálódhat.

Azt hiszem ezen a ponton kijelenthetjük, hogy nem ez lesz az Apple történetének legkönnyebb négy éve.



Az Apple a HomePod-dal akar minket kimenteni a nyomasztó hétköznapokból

Legalábbis nekem ez az üzenet jött le a rendezőtől egyébként meglepően visszafogott, Spike Jonze-féle új HomePod reklámból. Aki ismeri a munkásságát, tudja hogy nem áll tőle távol a humor és a szürrealitás, elég csak a John Malkovich-menetre, vagy A nőre (Her) gondolni. Na ezek a "Welcome Home"-ban megjelennek, ráadásul az Oscar-díjas alkotó négyperces videójában nem más alakítja a főszerepet, mint a magából kaméleonként mindig mást mutató és igen tehetséges énekesnő, FKA Twigs.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy milyen vad szpotot csinált pár éve a GAP-nek és mennyire görény humorút másfél évtizede az IKEA-nak, minden adott volt ahhoz, hogy egy igazi Jonze-s videó szülessen. A végeredmény azonban a Fatboy Slim-nek készített Weapon of Choice és Praise You klipjei, illetve a nem rég a Kenzo-nak készített parfümreklám után egy újabb elnyújtott táncjelenet, ami viszont szemérmetlenül jól koreografált és kreatív szpotot eredményezett:

A Welcome Home egyébként úgy tűnik, elég megosztó: bár inkább a pozitív jelzők repkedtek rá, a Forbes felkavarónak, a Gizmodo hátborzongatónak nevezte, de ettől függetlenül egészen biztosan ott lesz az év legjobb reklámai toplistán, okkal. Parádésan használja fel ugyanis a vizualitást annak bemutatására, ahogy egyik legerősebb fícsöreként a HomePod képes felmérni közvetlen térbeli környezetét és ehhez szabni a hangzást, hogy minden körülmények között optimális hatást érhessen el. 

Bár a bennem élő cinikus a Gizmodo véleményének is igazat ad: míg 1984-ben az Apple reklámjai a Nagy Testvérek elnyomásának megdöntését és szabadságot vizionáltak a jövőre nézve, most már meg kell elégednünk egy jó számtól kapott boldogsághormon-dózissal, hogy egy pillanatra elfeledkezzünk létünk néha nyomasztó valóságáról.

Ettől persze a reklám maga még nem lesz kevésbé zseniális.




süti beállítások módosítása