Álhírek gyártóira általában olyan nyomorultakként szokás tekinteni, akiknek nincs az életben fontosabb szakmai kihívása, mint hogy a társadalom moráljának kárára könnyen kapható pénzhez jussanak. Az álhíreket még viszonylag gyorsan, de idővel egyre nehezebben lehet majd felismerni, és nincs tuti recept, legfeljebb a klasszikus út, hogy megbízható oldalakra hallgatunk, a többire pedig feltételesen.
Így amikor az a hír ment körbe a szerkesztőségek belső hírfolyamában, hogy Larry Page és Steve Jobs 2010-ben megegyeztek, hogy a Google 9 milliárd dollárért felvásárolja az Apple-t, az simán vállrándításra adhatott volna okot. A fenti mondatban máris legalább három marhaság van, és ebből csak az egyik az összeg nagysága, mégis:
a hír a Dow Jones hírfolyamáról érkezett. A befektetőket etette ezzel a híres pénzügyi hírszolgáltató.
A hamis hírt aztán eltávolították a rendszerből, és elnézést kérve
technikai hibára hivatkoztak.
Fogalmam sincs, hogyan lehetne ez technikai hiba. Nem az történt, hogy elírták a 90 milliárdot 9-re, hanem itt van egy összefüggő angol szöveg, aminek a megfogalmazása ugyan erősen iskolapad-ízű, mégis érthető, feldolgozható, egy csínytevésnek tűnik inkább, nem technikai hibának.
Történt még egy dolog az eset után: az Apple-részvények azonnal megindultak felfelé, a 156 dolláron nyugvó szintről egyből 158-ra ugrottak, mielőtt korrigáltak volna - a hír eltűnése után - az eredeti értékre.
Valószínű, hogy a Dow Jones-nál egy ember tehet erről az esetről, és ezt ügyetlenül, vagy jobb híján hívják tehnikai hibának. Van azonban egy olyan lehetőség is, ami alapján még akár igaz is lehet a technikai malőr magyarázata: ha a cikket egy algoritmus írta, egy MI, amit a pénzügyi gyorshírek összeállítására készítettek. A jövőkutatások szerint már nincs messze az idő, amikor alap fogalmazási és hírszerkesztési munkákat mesterséges intelligenciák is elvégezhetnek, és biztosak lehetünk benne, hogy ebben a percben is valahol, valakik szövegeket csiholtatnak ki ilyen szoftverekből. Az pedig, hogy a szoftvert élesben engedik rá a rendszerre, valóban technikai malőr.
Az eset után a részvények árfolyamemelkedése pedig - na, találjátok ki - szintén algoritmusok eredménye, amik emberi beavatkozás nélkül cselekedtek, hiszen egyrészt a reakció gyorsasága, másrészt a tökéletesen hihetetlen hír sima beszopása is azt mutatja, hogy itt hülyerobotok álltak a háttérben.
Szóval még az is lehet, hogy már a robotok szívatnak robotokat, algoritmusok algoritmusokat, ami eléggé ijesztő, ha belegondolunk.
szucsadam
2017.10.10. 11:45
Címkék: vélemény
Jony Ive interjút adott, ami ritka mostanság, a sztárdizájner azóta tűnt el egy átlátszatlan cupertinói felhőben, amióta rá bízták az iOS-t. Ugyanezen időpont óta alig láttam tőle olyan hardverdizájnt, amit szívesen kitenne egy “Emlékezzünk Jon Ive-ra ezekkel a termékekkel” könyvbe. Nem azért, mert csak rosszakat készített, hanem inkább azért, mert nem készített semmit.
Jony Ive-ot is megkérdezték azonban arról, hogy lehet-e rosszul használni egy okostelefont, vagyis hogy a használata okozhat-e káros elváltozásokat az emberi viselkedésben. Az okostelefon-túladagolás egy globális jelenség, és egyre több lap foglalkozik a kérdéssel, így az Apple-nek jelenleg ez a legnagyobb PR problémája.
Jony Ive azonban kivágta magát: szerinte is lehet rossz a túl sok jó - ahogy mondta -, és a telefon állandó használata épp egy rossz felhasználás. Arra a felvetésre, hogy ő nem ellenőrizgeti-e állandóan az emailjeit, ezáltal nem használja-e ő is “rosszul” a technológiát, azt válaszolta:
Az Apple Watch-om mellett már nem.
Vagyis az Apple válasza a telefontúladagolásra egy másik kütyü, ami értesítéseket küld (nem hibáztatom őket, mi más lehetne?). És én aláírom, hogy egy órára pillantás sokkal gyorsabb és elegánsabb, mint a telefont buherni, alkalmasabb emberi beszélgetések lendületének hatékonyabb fenntartására, és ez fontos. De azért ne mondja senki, hogy a felhasználónak jobb, ha egy készülék bökögeti minden értesítés során. Hogy a megoldás a mentális függőségre egy bökögetőgép, ami még akkor is kocogtat minket, amikor épp egy percre máshová figyelnénk.
Az óra abban segíthet esetleg, hogy a függők ne izolálódjanak el teljesen.
Itt van egyébként egy WSJ cikk arról, hogy az okostelefonok hogyan befolyásolnak minket. E szerint 80 alkalommal húzzuk elő a telefont átlagosan, és hogy mindez hogyan befolyásolja a fókuszt, a pavlovi reflexeink pedig miként alakították át a belső szerveink működését is.
A csuklónk böködése csak addig megoldás, amíg erre is ki nem alakulnak a pavlovi reflexek.
A függőségre nincs megoldása másnak, mint a függőnek. És függőnek lenni ugyan nem jó, de nem is feltétlenül halálos. Én például imádtam egy lányban régen, ahogyan a fejét félrebillentve, elegáns tartással nézegeti az okostelefonját, és gyakorolja a függőségét. Másoknak az alkoholizmussal kell megbirkóznia, ehhez képest ez a függés megfelelő szabályok betartásával kezelhető, és az életben simán jöhetnek olyan helyzetek, amikor a mentális lecuppanás is megtörténik, mert mondjuk fontosabb dolgokkal kell állandóan foglalkoznia az illetőnek.
Ahelyett, hogy a probléma kialakulása után kábé NYOLC évvel elkezdünk vészharangokat kongatni, inkább igyekezzünk egy olyan világot létrehozni, ahol érdemes felnézni.
