Egészen szórakoztatóan alakulnak mostanában az Apple szoftverfejlesztései, akad köztük olyan, amiknek nagyon örülünk, csak éppen nincs bennük semmi forradalmi, vannak újszerűen zseniálisak, csak ezek nem működnek, és vannak egészen jópofák, csak ezekről meg nem tudunk.
Ebbe a kategóriába sorolnám az Egészség appot is, amiben bizonyára van egy rakás jópofa funkció, de egy olyan átláthatatlan, értelmezhetetlen katyvasz az egész, hogy halált megvető bátorság kell a felfedezéséhez. Néha belevágtam a nagy kalandba, de miután olyan menüpontokat találtam, mint “A méhnyálkahártya minősége”, ami nemcsak önmagában zavarba ejtő, de abban a kontextusban is, hogy:
- A: mégis milyen módon tudja ezt mérni a telefon? - B: hogyan tudom egyáltalán kideríteni, hogy milyen módon tudja ezt mérni a telefon?
Szóval az ilyen kérdések után mindig feladtam a mélyebb behatolást, pedig vannak az appban hasznos funkciók is, például a lépésszámlálás. Ezt az M-mozgásértékelős processzorok segítségével számolja a mobilod egész nap, amikor veled van. Az első M, az M7 az iPhone 5s-ben jelent meg, szóval mióta ilyen, vagy ennél újabb iPhone-t használsz, a telefonod számolja a megtett kilométereidet, amit tök jópofa visszanézni, mert a cucc elég pontos.
Az adatokat az alsó Dashboard-menüre bökve találod meg, ott a Gyaloglás és futás távolsága grafikonra böksz, majd az Összes adat megjelenítése gombra.
Csekkoltam a tavalyi adatokat és kiderült, hogy átlagosan 6-8 kilométert sétálok naponta sportolás nélkül (sport közben nincs velem a mobil) és remekül nyomon lehetett követni pusztán az adatokra hagyatkozva azt is, hogy mikor forgattam ezeket a nyaralós videókat:
Az érintett napokon ugyanis az átlagos gyaloglás napi 16 kilométer volt, szóval nem tudom, hogy mennyire pontosan, de azért arányaiban elég jó érzékkel mutatja az alkalmazás, hogy melyik nap mennyire strapáltad le magad.
Én eddig jutottam az Egészséggel, ha ti tudtok olyan funkciókat, amik még figyelemre érdemesek, írjátok le, meg arról is meséljetek már, hogy nektek hány kilométer a napi átlag.
Nemrég Kínában is elindult a szolgáltatás, és hát igény az éppen volt rá: két nap alatt hárommillió júzerrel gyarapodott az iPhone-nal és Apple Watch-csal fizetők tábora. Kína elég jó találat volt az Apple részéről és a fenti számok magyarázzák azt is, hogy miért nem mondjuk Magyarországra fókuszáltak az első nagyobb bővítéskor.
Mindenesetre azért világszerte terjed az Apple Pay. Most például 27 új bank csatlakozott a bulihoz az Egyesült Államokban, Bank of Englandtől Lone Starig benne van lassan mindenki a buliban.
Ennél eggyel fontosabb hír nekünk, hogy tovább folytatódik a nemzetközi expanzió: a hírek szerint rövidesen Japánban, Hongkongban, Brazíliában és Franciaországban is bevezetik a szolgáltatást.
Igen, Franciaországban, amivel közelebb kerül hozzánk az Apple Pay, mint bármikor korábban.
Kis problémát jelent, hogy az Egyesült Államokon, Kínán és az Egyesült Királyságon kívül ahol eddig felbukkant az Apple Pay, ott mindig csak Amercian Express kártyákkal volt elérhető: így volt ez Kanadával, Ausztráliával és kábé ugyanerre lehet számítani Hongkongban, Szingapúrban és a szintén pletykált Spanyolországban is.
Magyarországon az American Express ugyan elérhető, de nem különösebben elterjedt, szóval ha egy nap hozzánk is hasonló feltételek mellett érkezik meg az Apple Pay, a többség fizethet egy új kártyát, hogy használhassa a szolgáltatást.
Persze ilyen ütemű terjedés mellett (másfél éve startolt el a cucc az Egyesült Államokban) nem kell a fenti probléma gyors felbukkanásától félnünk.
Elég kemény állításokat fogalmazott meg az Oculus alapítója, Palmer Luckey. A rövidesen piacra kerülő Rift VR-ről kérdezték, pontosabban arról, hogy mikor jelenik meg a vr-szemüveg Mac-kompatibilis verziója.
Palmer nem finomkodott különösebben:
“Amint képesek lesznek egy normális számítógépet gyártani az Apple-nél”.
Aztán folytatta: “Azért nem támogatjuk a Mac-et, mert az Apple egyszerűen nem hajlandó használható gpu-t rakni a gépeibe. Nézzük csak a legerősebb modellt, a 6000 dolláros Mac Prót két darab AMD FirePro D700-assal: még ez sem képes arra a teljesítményre, amire szükségünk lenne. Amint újra használható grafikus gyorsítókat szerelnek a gépeikbe, mint a régi szép időkben, azonnal támogatni kezdjük a Mac-et. Most azonban egyetlen gépük sincs, amit érdemes lenne támogatni” - mondta.
Vegyük át, mire gondolt.
A Rift legalább egy Nvidia GTX 970-et vagy AMD R9 290-et kér: a fent említett dual D700-as mindkettőnél lényegesen erősebb, ezzel a grafikus kártyápárossal nem az a baj, hogy alacsony a teljesítményük, hanem hogy egészen más feladatokra tervezték őket, mint a tipikus gpu-kat. Játékokat nem fogsz futtatni rajtunk, de renderelés közben például bitang izmosak, hiába két évesek már.
Csakhogy.
Abban tök igaza van Palmernek, hogy a csúcs Mac Prót leszámítva az egész mezőny szégyellheti magát: többször megírtam és elmondtam már, hogy egyszerűen katasztrofális, amit az Apple gpu-fronton művel, és ilyen gépárak mellett ez már nem is vicces, inkább csak szomorú.
Kezdjük azzal, hogy a kínálatnak most már legalább a fele sima integrált Intel gpu-kat használ: ezek a komolytalan teljesítményű áramkörök tökéletesen megfelelnek a MacBookokba, MacBook Airekbe, de felfoghatatlan, hogy mit keresnek a MacBook Prókban vagy a teljes 21,5-es iMac-gépparkban.
Az első figyelemre méltó gpu laptopfronton a 900 ezer forintos, igen, KILENCSZÁZEZER forintos MacBook Próban mutatkozik be, alatta kizárólag integrált Intelt kapsz még 7-800 ezer forintért is, ami a pofátlanság csimborasszója, de ennél is nagyobb baj, hogy az egymillió közelében bemutatkozó AMD Radeon R9 M370X sem egy komoly játékos. Ez a gpu legfeljebb alsó-középkategóriás, maximum az 539 ezer forintos, középső 13-as MacBook Próban nem lenne vérciki az alkalmazása, de hogy ez jelenti a non plus ultrát az egész kínálatban, az már-már szánalmas.
És akkor ott az iMac, amiből a teljes 21,5-es kínálat az Intelre épül (haha, :((((( ), a 27-es alapmodell 680 ezer forintért még mindig csak a nagyon harmatos M380-ast kínálja, de 750 ezerért sem ad lényegesen többet, az M390-es ugyanis még szintén csak a középkategória alján helyezkedik el.
És akkor ott a csúcsmodell 850 ezerért az M395-össel, ami az első értékelhető kártya az egész mezőnyben.
Igen, az egész Mac-portfólióba 850 ezer forintnál érkezik meg az elfogadható grafikus teljesítmény, ami alatta van: dögkút.
Emiatt kényszerültem én is arra, hogy a csúcsgépet vegyem meg a 27-es iMacből, amikor videóvágáshoz kerestem rendszert: a többi modell egyszerűen messze alulteljesíti azt, amit 2015-16-ban elvár az ember egy Mactől.
De az M395-össel illetve a 90 ezres felárért rendelhető M395X-szel sem érkeztünk el a Kánaánba: ezek már mindketten tisztességes, jól használható, középkategóriás gpu-k, pont megfelelő a teljesítményük a komolyabb munkához, de attól még akad náluk számtalan sokkal-sokkal erősebb kártya a piacon.
Igen.
Egymillió forint közelében is épp csak eleget kapunk.
Ha az Apple nem tolná már-már elmeháborodott módon a vékonyításmantrát olyan gépeknél is, mint a munkára is szánt 27-es iMac, ami ugye egy asztali gép, szóval a mindenek felett álló vékonyságnak semmilyen praktikus vetülete nincsen, akkor képes lett volna 50-60 százalékkal erősebb gpu-kat a gépbe pakolni, amik lényegesen jobban illettek volna a csúcs iMac karakteréhez, vagy inkább árcédulájához, mint amik végül belekerültek.
De azt is tegyük hozzá, hogy az Nvidiánál van bőven olyan gpu, például a 980M, ami 30-40 százalékkal izmosabb, mint az M395X, miközben kábé ugyanannyit fogyaszt, vagy csak alig többet, szóval a vékonyság is rendben lett volna, ráadásul ezekben a gpu-kban van CUDA-támogatás is, aminek köszönhetően például After Effects alatt egy nvidiás gép megeszi reggelire bármelyik AMD-set.
És ott van a Mac Pro, aminek a csúcsverziója a D700-zal például bizonyos helyzetekben még mindig megeszi a mezőny jelentős részét, de a D300-ról és a D500-ról ugyanez már egyáltalán nem mondható el, miközben az Apple a mai napig azon az áron kínálja ezeket az egyre kopó gépeket, mint amikor bejelentette őket. Nettó teljesítményben a D500-assal szerelt Mac Pro kábé ott jár, ahol a csúcs iMac, aminek a kapcsán már megbeszéltük, hogy a gpu-ja maximum középkategóriás miközben a Pro valamivel drágább, és hiányzik belőle az 5k-s kijelző is, aminek az ára félmillió forint fölött jár.
Bónusz, hogy a mai napig elég szarul van megoldva a platformon a párhuzamosítás, ami azt jelenti, hogy az esetek jelentős részében csak az egyik gpu dolgozik, és akkor már a D700-as is csak problémásan veszi fel a harcot egy mai felső-közép kategóriás gpu-val. Miközben a cucc felára 350 ezer forint!
Az Apple szép, jól használható, szerethető gépeket készít, de az a fajta elborult ámokfutás a gpu-piacon, amit az utóbbi 3-4 évben a vékonyítás és a méregdrága gépek előállításának költségcsökkentése érdekében bemutatott, katasztrofális hatással van a Mac-ek versenyképességére és a cég egyre gyakrabban fut majd bele olyan pofonokba, mint amilyet Palmer Luckey osztott most ki tök jogosan, vagy én ebben a cikkben.
Szerencse, hogy a szoftverek még hibátlanul működnek, pont mint öt éve, amikor normális gpu-k is voltak a Macintoshokban.
Két kedvencem találkozik. Nyilván az Apple termékeihez fűződő viszonyomat nem kell pont itt nagyon magyaráznom, és akik nézték annak idején az Attraktort (ami Xtractor néven március 15-én este 10-kor folytatódik a Discovery Channel műsorán) láthatták, hogy meglehetősen elkötelezett vagyok a Fiat autói iránt is:
Annyira, hogy a családi autót is cégcsoporton belülről választottam, főleg persze azért, mert ennél szebb kombit egyszerűen el sem tudok képzelni:
Na, Hát akkor már ki is jön, hogy Apple+Fiat=Jóság, nem?
Nem, de erről majd később.
Akárhogy is, a Fiat CEO-ja, Sergio Marchionne, aki egyébként rajong az Apple termékei iránt bejelentkezett a kaliforniai cég autóinak a gyártására. Sőt, szinte követeli azt.
Marchionne a genfi autószalonon beszélt arról, hogy az autógyártás azért alapvetően valamiféle betegséghez hasonlítható.
Ha az Apple autót akar gyártani, azt javaslom, első körben feküdjön le és várjon amíg ez az érzés el nem múlik. Az ilyen betegségek jönnek és mennek, meg lehet gyógyulni belőlük, nem halálosak.
- utalt Marchionne arra, hogy az autógyártás azért alapvetően gigantikus szíváscunami, sokkal több problémával, mint ami az informatikában előkerülhet.
Éppen ezért a cégvezető szerint ha az Apple bele akar vágni ebbe a bizniszbe, jobban teszi, ha egy tapasztalt partnert választ maga mellé és szerinte a Fiat megfelelő partner lehetne.
És akkor ezzel kapcsolatban az én véleményem: nem lehetne. Tök menő, amit Marchionne tesz a cége megmentéséért, hogy képes talpra állítani az Alfát és új, élvezetes típusokat készíteni hogy piacra dobnak olyan Fiat-emblémás szépségeket, amik először hoznak lázba a Barchettám óta és hogy kész akár az Apple-nek is odaadni magát a cég egyenlegének javítása érdekében.
De ha van márka, amelyik nem passzol az Apple hűvös, kimért eleganciájához, az pont az olaszos, szabálytalan, szenvedélyes Fiat.
Az EverythingApplePro youtube-os csatornája két nagy tesztet is elvégzett. Mondjuk máshogy: kétféleképpen is megkínozta a címben említett két mobilt, először megpróbálta vízbe fojtani őket, utána meg nagy magasságból dobálta szerencsétleneket.
A fojtogatós videó:
Konklúzió: az iPhone 6s ahhoz képest, hogy hivatalosan nem vízálló, elég derék módon állta a sarat, amíg el nem pusztult. Az S7 viszont valóban lenyűgözően teljesített, meg sem kottyant neki a kád víz, szóval ha véletlenül beleesel vele a Csele-patakba, akkor sincs gond, sőt, nyáron simán készítheted vele a víz alatti videókat, amikor a tengerben úszkálsz, ha nem süllyedsz túl mélyre.
Aztán jött a dobálós videó:
Ebből kiderült, hogy hajigálás közben az iPhone az ellenállóbb, különösebb sérülés nélkül kibírta azt is, amikor három méterről ejtették le.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
