almalé és kungfu Rólunk

Dúl a háború az Apple és az FBI között

Egyre több kardsuhintás esik az Apple kontra FBI csatában, ami valójában többről szól, mit egy end-to-end, a szolgáltató számára is (triviálisan) feltörhetetlen titkosítás létjogosultságáról, vagy egy nyugati nagyhatalom harcáról az állampolgárok adataiért, amit az Apple nem akar kiadni. 

Az alaptörténet itt olvasható.

A harcban az a nagyon érdekes, hogy évek óta nemcsak minden valamirevaló összeesküvéselmélet-gyártó, de még a sima átlagos utcán sétáló is azt állította legyintve, hogy ugyan, ez a csata már a a dinoszauruszok születése előtt eldőlt, a mobilgyártók kutyák, és mindenben kiszolgálják a szerveket, lehetőséget adva nekik arra, hogy bármikor bárkinek a bármilyével csináljanak bármit.

obama-nsa.jpg

Erre most egy tech-cég vitatkozik az FBI-jal arról, hogy bírósági döntés _megléte_ esetén segítsenek-e egy hátsó kapu megnyitásával feltörni egy gyilkos telefonját, esetleg nem.

Apple: ha egy készüléken lehetőséget adunk, hogy könnyebben behatoljanak, akkor azon az ajtón mások is bejöhetnek majd. 

FBI: így nem tudják megvédeni az embereket úgy, ahogy az emberek azt igénylik és megérdemlik.

A tét valójában nem is a San Bernardino-i lövöldözés megelőzése, az elszigetelt esetek Tom Cruise-i értelemben vett pre-crime-rendszerének kialakítása. Az FBI meg tud szerezni minden egyes bitet arról a telefonról, csak épp költséges és veszélyes módon. A tét az - és erről egyelőre kevesen beszélnek -, hogy az Iszlám Állam féle terrorizmus nemzetközi, szigetszerű csoportokra esik épp szét, akik belső csapásokkal, öngyilkos-akciókkal és hasonlókkal készülnek teljesen véletlenszerűen, és ennek megtárgyalására - belső ajánlásuk szerint - leginkább iMessage-et használnak. Hiszen azt az Apple sem láthatja.

Borzasztó fontos kérdés ez, ami több más területen is megfigyelhetünk, ahol elkezd összeérni a terrorizmus és a nyugati világ. A kérdés így szól.

A félelem hatására megváltoztatjuk-e az utunkat azért, mert akkor nagyobb biztonságban érezzük magunkat, vagy az aquila non captat muscas elv szerint a fenyegetettségtől nem zökkenünk ki a saját ritmusunkból, mert nem ér annyit, hiszen a bajt a felsőbbrendűség teljes erejével kell tudnunk kezelni, ahogyan egy óriás söpri le a legyeket a válláról?

Apropó felsőbbrendűség. Donald Trump is nagy elánnal vetette bele magát a témába, természetesen azon az oldalon, ahol lehetőséget látott a gyűlölet- vagy félelemkeltésre. Bojkottra szólított fel az Apple termékek ellen, amíg nem működnek együtt a hatóságokkal, maga is gyorsan lecserélte az iPhone-ját egy androidos készülékre. Ebből persze ne vonjunk le messzemenő következtetéseket: igaz, hogy ha Donald Trump valami mellett kiáll, az vagy ijesztő, vagy csak szimplán nem civilizált, de ez még nem jelenti, hogy zsigerből el kell utasítani. Valójában, ebben a mostani helyzetben nagyon nem egyszerű válaszolni a fent feltett kérdésre.

Az Apple nemrég egy Gyakori Kérdések aloldalt is létrehozott az Apple.com-on, ahol elmagyarázza, miért lenne veszélyes egy backdoort nyitni a rendszerre, és miként lehetne azzal visszaélni. Érdemes elolvasni.



#istenútjaikifürkészhetetlenek

Újabban háromféle esemény miatt szakítom meg a munkámat a MacBook Airen.

  1. Lefagy a Mail. Megvárom míg kipörgi magát, aztán Force Quittal kilövöm. Újraindítom.
  2. Lefagy a Safari. Megvárom míg kipörgi magát, aztán Force Quittal kilövöm. Újraindítom.
  3. Lefagy a Mail ÉS a Safari. Megvárom míg kipörgik magukat, aztán Force Quittal kilövöm, újraindítom őket. Nagyon durva esemény.

Persze, tudom. Közületek sokaknak egyik sem fagy le. Na, erre mit mondjak?

Mondom azt, hogy egy csomó embernek a Preview fagy ki folyton, már külön részleg van az Apple-nél, ahol ezeket a fagyásokat egyáltalán regisztrálják. Nekem semmi bajom a Preview-val. Ergo elégedettnek kellene lennem, mert mégiscsak jó az úgy, ha nem általános hibáról van szó. Valamit biztos én rontok el.

Régebben is háromféle esemény miatt szakítottam meg a munkámat a MacBook Airen. 

  1. Vécére mentem.
  2. Enni mentem.
  3. Dartsoztam.

Végül is, ez a mostani helyzet előkelőbb. Hosszabban lehet őket leírni, és ha az anyukámnak mesélem el, nem ért belőle egy szót sem. 

Viszont erre a régi hármas tevékenységre már alig van időm az új hármas miatt. Ez bosszant egy picit. Azért néha, amikor mindkét program lefagy, felállok dartsozni. 

Kéne vennem egy új gépet, szerintem az egy időre megoldaná a problémát. De ahhoz pénz kellene, amit nem tudok megkeresni, mert általában csak dartsozok. 

Viszont ebben egyre jobb vagyok. Lehet, hogy indulnom kellene egy versenyen?



Mivel tud többet a Galaxy S7 az iPhone 6s-nél?

Sosem tudom ilyenkor, hogy mivel szabad összehasonlítani az iPhone-termékciklus felénél megjelenő Galaxykat, az előző (6s) vagy az idén megjelenő (7) iPhone-szériával, aztán végül úgy maradok, hogy az előzővel, hiszen

az legalább létezik.

Tegnap a Samsung hivatalosan is bemutatta azokat a telefonokat, amik az Apple készülékeinek a legnagyobb konkurenciát szeretnék jelenteni. Azt biztosra vehetjük, hogy a dél-koreaiak ilyenkor mindig belepakolnak egy csomó hangzatos ficsört a készülékbe, aminek egy része kevésbé izgalmas, a másik része viszont tök jó. Lopásért könyörög.

screen_shot_2016-02-22_at_01_01_53.png

Itt van mindjárt a töltés: gyorsan szopja az áramot a Samsung S7, 30 perc alatt 60%-ra feltolja magát, ráadásul MicroUSB-ről. Ami azért jó, mert ha elszakad, nem 6790 forintért vehetsz új töltőkábelt (vagy valami sufni GSM boltban hihetetlen olcsón, mindössze 3500-ért). Ami viszont még ennél is menőbb, az a vezeték nélküli töltés: az új Galaxyk ezt is tudják, sőt a Samsung szerint gyorsabban lehet feltölteni őket vezeték nélkül, mint egy hagyományos, vezetékes töltés esetében. Ha pedig ezt az első tesztek is igazolják, többé nem lehet valódi kifogása az Apple-nek arra, hogy ők nem alkalmazzák ezt a saját telefonjaikban.

Legfeljebb azt fogadjuk el, hogy tényleg egy méterről akarnak tölteni.

Specifikációban is lekörözi az új Samsung-sorozat az iPhone 6s-eket (itt egy szép nagy táblázat). Fájdalmi sorrendben, kezdve a legfájóbbakkal: 3000 és 3600 mAh-s akksikat találunk az S7 és S7 Edge készülékekben, miközben a méretben nagyjából hasonló iPhone 6s-ben 1715, a Plusban 2750 mAh-s fért csak el. 4 giga RAM-ot kaptak az új Galaxyk, szemben az Apple 2 gigás limitjével. Dél-Korea: 576 és 534 ppi-s kijelző 2560x1440-es felbontással, miközben a cupertinói Retina 326 és 401 ppi-t tud csupán.

Ezek azok a számok, amik közelednek majd egymáshoz, ha az Apple is bemutatja majd a hetes sorozatot. Amit azonban mi sosem látunk, az ez:

screen_shot_2016-02-21_at_20_23_08.png

200 gigabájtig növelhető tárolókapacitás MicroSD kártyával. Az Apple és a házi bővíthetőség annyira távol áll egymástól a cég indulása óta, mintha nem is egy bolygón lennének, szóval ilyet ne is várjunk.

Ami azonban fontos: a vízállóság kérdése. Az új Galaxyk hivatalosan is IP68 por- és vízállók, vagyis egy méterre a víz alatt ki kell bírniuk fél óráig. Az iPhone 6s-sel már bemutatták korábban, hogy akár egy óráig is elvannak a vízben, de az Apple sosem feküdt rá igazán, hogy a hivatalos pecsétet is megszerezze, inkább úgy volt vele, hogy ha valaki vízbe ejti, az ő baja. Reméljük, idén már ők is készen állnak majd ugyanerre:

screen_shot_2016-02-22_at_01_02_13.png

Mi van még? A Galaxy S7-esek állítólag jobb képeket készítenek sötétben, mint az iPhone 6s-ek, és gyorsabb az autofókuszuk. "Always-on" screent kaptak, vagyis az alapinfók mindig látszanak, nyilván egy minimális akksidzsúzért cserébe.

A gamerekhez is minden eddiginél élénkebben szólnak: vízhűtést kapott a proci, hogy a nagy igénybevételnél elvigye a hőt, a játékok futtatása pedig sandard (full felbontás, 60 fps), alacsonyabb (kisebb felbontás, 30 fps) és extra alacsony módban is lehetséges. Na, az ilyen is nagyon távol áll az Apple-től: a programok egyféleképp futhatnak, papíron tökéletesen.

Az induló árak hasonlók, az új Samsung készülékek egyelőre picit drágábbak: 669 és 779 dollárért árulják őket a szolgáltatók az Egyesült Államokban. 




süti beállítások módosítása