Belefutottam a középkorú férfiak egyik nagy szívfájdalmába. Horkolni kezdtem.
Na, én jól ellennék ezzel, de mivel a feleségem mellettem alszik, ezért rendszertelen időközönként (egyszer előfordult - a szerk. felesége) arra ébredek, hogy rámüvölt, amire felébredek, és oldalra fordulok. Ahol aztán horkolok tovább nemsokára.
Üvöltésre ébredni nem jó.
Csapó kettő. Kaptam egyszer egy spamet, amiben az alábbi kép nézett rám:
Rögtön eszembe jutott, hogy kipróbálom, hátha működik ez a baromságnak látszó dolog. Mármint a módszert próbálnám ki, nem a ló*aszó bilincset. Azt gondoltam, hogy erre egy Apple Watch tökéletesen alkalmas lehet hardvernek.
Le is rántottam pár horkolásgátló iOS-alkalmazást, hogy ismerkedjek a piaccal, ami a franciaágy feltalálása óta eléggé kínálatgyenge. Megnéztem párat. Általában ingyenesen letölthető, de igazán csak egy upgrade után használható appokról beszélünk, élükön a SnoreLab-bel, ami 7 eurót kér a teljes verzióért. Ezek nagyjából ugyanazt tudják: éjszaka elindítod őket, lefele fordítod a kijelzőt, ettől az a háttérvilágítás offol, a program pedig felveszi az éjszakai hangokat. Reggel látod a hanggörbét, hol csúsztál át horkolásba, mennyire volt ez hangos (a csúcs az "epikus" kategória), és vissza is hallgathatod a művet. Egyes appok hangjelzéssel próbálnak ilyenkor felébreszteni, ami egyrészt egyáltalán nem működik, másrészt nincs értelme, mert ha hangos, mindenki mást felébreszt rajtam kívül a szobában.
Adja magát, hogy a csuklómon lévő óra kocogtassa meg a karomat, hogy hé pajti, vegyél vissza. Mint a fenti képen, csak egy más nálam lévő eszközzel, meg egy jó szoftverrel. Az Apple Watch-csal.
Mi a probléma? Az egyik az, hogy az Apple elképzelése szerint éjszaka töltjük a Watch-ot, amit aztán napközben hordunk. Mondhatjuk, hogy kit érdekel, mit gondol az Apple, úgy használom a cuccot, ahogy én akarom, nem?
Vannak a "klasszikus" mondatok. Egy egy klasszikus kezdő Apple-júzer mondat, aki nemsokára rájön.
Az iOS appok egyike sem támogatja ugyanis az órát. Egyikhez sem találtam Apple Watch kiegészítést, hogy lefuttassa az
IF hangerő = epikus THAN bekapcsol Taptic Feedback UNTIL hangerő = kevésbé epikus
kódot.
A Taptic Engine használata ugyanis nem lehetséges ilyen módon, külső fejlesztőknek, ráadásul az egész úgy van kitalálva, hogy igazán csak a felemelt kéz aktiválja a watchOS appot, és ekkor van több lehetősége a programozónak.
De szívesen venném, ha egy nálam hozzáértőbb Apple Watch programozó hozzászólna, és elmagyarázná, hogyan fejleszti ki ezt az appot mégis nekem. Bár igazából ez az Apple érdeke lenne: meredeken megemelkednének az eladások egy ilyen ficsörtől, hiszen hirtelen a feleségek elkezdenék felvásárolni a készletet a férjüknek. És az okos kereskedő tudja, hogy a nőt kell meggyőzni ahhoz, hogy igazán elterjedjen valami.
Én ebbe a soha meg nem valósult, és valójában 2008-ban mindenféle alapot nélkülöző szabadalomba totál belezúgtam. Elképzeltem egy hatalmas, billentyűzet nagyságú trackpadet, amin fénnyel jelölve megjelennek a billentyűk, ha kell, de amit használhatunk full méreten trackpadnek is, ha akarunk. Két dolog volt, amitől megtetszett:
a billentyűzetkiosztást magunk váltogathatjuk azonnal, a magyar és az angol billentyűzetek mellett külön kombinációkat dobhatna fel a szoftver, kopipészt gomb, képkicsinyítés gomb, FaceTime-hívás gomb ésatöbbi.
ha azonban nem "odacsapunk", hanem elkezdjük húzni az ujjainkat, a billentyűzetformájú háttérvilágítás kikapcsol, és méteres, szenvedélyes, harry potteres gesztusokkal adhatnánk tudtára a rendszernek, mit is akarunk.
Akkor azt gondoltam, kidobnak egy ilyen medzsikpedet vagy mit. Aztán nem történt semmi.
Most, nyolc év múlva ugyanez a pletyka, mégpedig ismét egy szabadalom révén beszélünk róla: az Apple a fizikai billentyűket száműzné egy vagy több laptopjából, legalábbis barátkozik a gondolattal.
Azért más ez, mint 2008-ban, mert ezúttal az egésznek igen komoly előzménye, és technikailag vállalható alapja van.
Egyrészt az egyre jobb érintőkijelzőik.
Egyre több az elérhető gesztus (na jó, az utóbbi időben a kör nem bővült nagyon).
Másrészt a fizikai visszacsatolásnál, ami miatt idegenkedtünk anno ettől, segít a Taptic Engine, amivel az újabb trackpadekben elérik a kattintás érzetét egy kattinthatatlan felületen.
Harmadrészt ott van a 3D Touch, egy olyan technológia, amivel
soha a büdös életben nem kellene többé Cmd + Q-val kilépni Alt + Q, vagyis a @ helyett. A Q-ra nyomva 3D Touch-csal @-t írnánk.
A tabletek segítségével a világ egyre jobban felkészült a billentyűzet nélküli billentyűzetre.
Én nem gondolom, hogy az Apple leváltaná a hagyományos billentyűzetet. Azt viszont igen, hogy a MacBook lehet a cég játszótere ebből a szempontból is. Először az egyportos USB-C kialakítás, a minden korábbinál vékonyabb ház, hűtés nélküli kialakítás volt a játék. Bejött. Egyértelmű, hogy a MacBook az új ötletek bevezetésének terepe lesz, és nemsokára érkezik a második része.
Teljesen logikus lenne, hogy a vékonyítás érdekében az Apple száműzné ennél a terméknél a billentyűzetet is, és egy új, izgalmas beviteli módot fejlesztene a kijelzővel szemközti oldalra. A MacBook Air vonal még mindig ott maradna a hagyományosabb technológiák iránt érdeklődőknek, de a Mac végre megint egy izgalmas valami lenne, amit várunk, és amit mosolyogva nyomogatunk. Aztán vagy tetszik, vagy nem. Nem baj, ha nem.
Az iPhone SE-ről Csaba elmondott minden fontosat tegnap. Szerintem is egy remek frissítése ez az iPhone 5s szériának, és noha a gyakorlatban, az appok használatakor egyelőre nem látható hatalmas ugrás az 5s és az SE között - leszámítva a memóriakezelést, ahol nagyon is -, az idő mindenképpen az SE-nek kedvez. Két-három év múlva már nem lesz kérdés a mindennapokban mérhető különbség.
Az iPhone 5-öt használóknak viszont, tehát azoknak, akik szeretnek egy iPhone-t sokáig használni, és nem voltak hajlandóak sem tavaly, sem tavalyelőtt váltani a nagyobb kijelzőre, hatalmas update. Gyorsabb kommunikációs chipek, Touch ID, sokkal jobb kamera, memória, és egy olyan telefon, ami alacsonyabb összegért megint csak elzümmög majd simán három, vagy kár négy évig. Mielőtt így néz majd ki.
Tehát az SE a klasszikus, régimódi Apple-tábort szólítja meg, akik élvezik, hogy egy jól összerakott termék nemcsak szép, de időtálló is.
Látjátok? Így kell szépen kimagyarázni, ha nincs pénzetek új telefont venni.
De ki vesz ilyen telefont, rajtam kívül? Egy korábbi felmérés szerint a vásárlók korábbinál nagyobb része eddig Androidot használt. Ezenkívül a vásárlóközönség az átlag iPhone-használóknál idősebb, kevésbé iskolázott, és inkább férfi, mint nem.
Ebből meg tudok erősíteni annyit, hogy férfi vagyok. A többi baromság.
És hogy mennyire jött be az Apple-nek az SE? Egyes becslések szerint nem annyira, és a telefon egyelőre csak az iPhone-ok 0,1 százalékát teszi ki:
Beszédes volt, hogy Tim Cook nem hozta nyilvánosságra az első hétvége eladási számait, amit korábban mindig megtettek egy új iPhone kiadásakor. Csakhogy eddig általában flagship modellt adtak ki, így őszre várhatjuk a robbanást.
Mindenesetre az Apple oldalán az egyesült államokbeli vásárlók egyre kitolódó szállítási dátumokba futnak bele. A kisebb modelleket április 12-re, a 64 gigásakat viszont már csak április 20-ra szállítják ki. A boltokban is sok helyen kifogytak a készletek, gyakorlatilag mindegyik modellből.
És hogy mi a helyzet Magyarországon? Az iCentre-hez beérkezett mennyiség nagy része az első nap elfogyott, most várják a következő szállítmányt jövő hét elejére hévégére (update: meg is jött az új készlet délután). Én egy 16-os Space Gray-t vettem volna, de már lyukra futottam, tehát ez a modell elég népszerű lehet. Itt lehet nézegetni.
Az Apple számára az ügy ennél kedvezőbb lezárását el sem tudtam volna képzelni. Pedig volt egy pont, amikor azt hittem, a saját kardjukkal szúrják át magukat.
Dióhéjban: az FBI megkérte az Apple-t, hogy egy szoftverrel kerüljék meg a saját biztonsági rendszerüket egy gyilkossághoz köthető iPhone esetében, de erre az Apple nem volt hajlandó. Sőt, az ellenállásával a magánszférához való jog legnagyobb harcosává vált pár hónap alatt.
Törd fel!
Nem!
Törd fel!
Nem!
Csak egy kicsit!
Nem!
Aztán volt egy pont, amikor úgy tűnt, az FBI már nem is annyira harcias, és talán fel tudták törni az iPhone-t, amit az Apple nem volt hajlandó megtenni.
Na jó, feltörtük mi!
Mi? Hogyan?
Nem áruljuk el!
De!
Nem!
De!
Hülye vagy? Ha elárulom, legközelebb kezdhetjük elölről az egészet!
Ha formálisabban is, de ez a párbeszéd zajlott le a két fél között.
Így lehetett, hogy a nagy figyelmet kapott ügyben végül megkerülték az Apple védelmét, mindenki szeme láttára, és nem volt elégtétel, feloldozás, ott állt a cég leforrázva.
Most viszont úgy tűnik, mégis sikerült szépen lezárni az ügyet: az FBI megtette azt a szívességet, hogy elismerte, az iPhone 5s-t és a későbbi készülékeket nem tudnák ezzel a módszerrel feltörni. Így valószínűsíthető, hogy a Touch ID-hoz kapcsolódó Secure Enclave akadályozza meg a módszerüket, aminek az egyik tulajdonsága, hogy tárolja a belépési kísérleteket. Így lehet, hogy az iPhone 5 esetében a flash memória tartalmát kiírták, próbálkoztak párat, majd mielőtt jött a tiltás, visszamásolták a tartalmat, és újra próbálkoztak. Ezt az iPhone 5s és későbbi készülékeknél nem lehet megtenni.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
