A Facebook a napokban jelentette meg saját SDK-ját az tvOS-hez, az Apple TV saját operációs rendszeréhez. Mélyreható közösségi élményt, és könnyebb júzerkövetést ígérnek, beleértve a szokások és az elkötelezettség hatékony trackingjét.
Természetesen az SDK ad lehetőséget arra, hogy az Apple TV bármely pontjáról megosztható legyen a tartalom, legyen szó saját képről, videóról, játékban elért eredményről ésatöbbi. A felhasználóknak pedig nem kell jelszópötyögéssel bíbelődni - pedig az új távirányítóval ez is új élmény -, hanem csak belogolnak a tabletjükről egy 8 jegyű kóddal, és máris elhiszi a tévénk, hogy mi vagyunk a tévé előtt, nem az adathalász családtagok, esetleg betörők.
De nem is ez fogott meg. Elképzeltem valamit.
A helyzet az, hogy én nem szeretek Facebookon lájkolni. Ahogy a blog statisztikáit elnézem, ti sem, az Apple által elkommunizált FB-oldalunk után az újra már kevesebben jöttetek, és a posztok alatt is ritkán látunk pár tucatnál több kedvelést, maximum.
Noha szomorú vagyok emiatt, hiszen kevesebben érik el a verejtékkel megírt anyagokat, mégis megértelek titeket. Ez nem lustaság. Ez egy belső tiltakozás az ellen, hogy azzal a bizonyos kék színű gombbal belépjek egy kattintás erejéig egy másik univerzumba, akár csak egy pillanatra is.
De ez nem valami fantasztikusan kidolgozott elv. Nincs mögötte egy Zuckerberg-pápa-Kentucky Fried Chicken-es ezredes összeesküvés-elmélet. Nem is takarítok meg időt. Ha megkérdezné a böngésző, hogy tetszett-e a tartalom, azt válaszolnám sok esetben, igen, és ez ugyanannyi időben, mintha megnyomom a gombot, ha nem több.
Hoppá.
Nem, a laptop, a tablet sosem fogja megkérdezni, hogy tetszett a tartalom, és mit tervezek mára, esetleg elfutok-e kocogni, mert akkor lejjebb veszi a nappaliban a fűtést. De az Apple TV-t pont erre teremtették. A Siri-integráció után azt vesszük majd észre, hogy ilyen párbeszédek zajlanak le, és most mindenki tekerjen vissza pár évet a fejében, és azzal a szemmel próbálja elhinni, hogy ez már egyáltalán nem sci-fi, hanem pár év.
- Mik a hírek?
- Itt vannak a kedvenc oldalaid. A legnépszerűbb híreket a felső sorban találod, alatta a magazinosabb anyagok, a végén egy cikk a lámanyálról, mert tudom, hogy érdekelt a múltkor is.
- Jól van, jöjjön a lámanyálas.
- ... (amint kilépek) Tetszett a cikk?
- Aha. Jó volt. De miért kérdezed?
- A Facebook-modul érdeklődött, lájkoltam a nevedben az anyagot.
- Ja, légyszi ne kérdezz tőlem a Facebook nevében többet.
- Ok, kikapcsoltam a funkciót.
- De azért oszd meg a cikket a Drótos Karesszal, neki is tetszeni fog.
- Oké.
Nekem ez így működne. Tudom, azt lehet érezni, hogy még inkább kikerül az emberek kezéből a gyeplő, mivel egy intelligens algoritmushalmazzal lép kapcsolatba, nem látja, mi történik a háttérben, és igazatok van. De efelé haladunk. Ez a nemtudás egyre több cég érdeke, és ezt a nemtudást mindig baromi kényelmes funkciókkal tudták eddig is ránk testálni.
És itt jön a képbe az Apple, mint az "adatok védelmének őrzője" szerep képviselője. Neki lesz lehetősége, hogy a nemtudás ellen harcoljon, ugyanígy: a Sirivel. Mivel ideális esetben a Sirivel szóban, kérdés-felelek formájában lehet finomhangolni a rendszert, maga a rendszer beszélgethet el velünk, hogy mit hogyan szeretnénk kapni, még akár a "nem tudtam, hogy ezt is be lehet állítani" esete sem léphet fel kifogásként. "Figyelj, ezt a képet a lakásodban készítetted, tudtad, hogy nem csak a barátaid látják a faladon?".
Oké, kicsit előreszaladtam. De a lényeg, hogy a Siri beékelődhet a Facebook és a júzer közé, amit a Facebook nyilván nem akar, de az Apple TV-vel kénytelen lesz elfogadni ezt. Mert annyira kényelmes, és annyira magától értetődő interakciót hoz létre a nappaliban, hogy még nekem is eladná a lájkolást.
szucsadam
2015.11.26. 13:00
Címkék: magyarország wifi-asszisztens
Nehéz volt ebből a történetből kihozni a happy endet, de csak sikerült. És egy olyan helyről jött a jófejség, ahonnan nem számítottunk rá.
Tegnapelőtt írtam Zoli kalandjáról, akit kissé felbosszantott az Apple azzal, hogy default bekapcsolt egy funkciót az iOS 9-ben, aminek köszönhetően hősünk a szokásos netezési szokásai mellett az adatcsomagja elpárolgását vette észre.
A Wifi-asszisztens ugyanis saját otthonában támadta meg gyanútlan olvasónkat. A saját wifi-hálózatunkról is ledob minket, ha úgy érzi, nem megfelelő.
Abban a posztban megírtam, hogy az Apple egészen addig nagyon megértő volt, amíg Zoli nem lebegtette meg a kártérítés lehetőségét. Utána tékozlóhomárosan megkérdezte, hogy honnan tudhatják, valójában nem Zoli változtatta meg a netezési szokásait az iOS 9 megjelenésével egy időben? Majd azt az eleinte elborult ötletet adták, hogy a panaszos menjen be a szolgáltatóhoz, és mutassa meg neki a Wifi-asszisztens gombot.
Nem fogjátok elhinni: Zoli kipróbálta a lehetetlent, és elment a Vodafone ügyfélszolgálatra. Elmondta, hogy előző hónapban egy Apple-ficsör miatt kellett plusz adatcsomagot kérnie, és ha lehet, ennek kérné vissza az árát. Nem fogjátok elhinni, de
az ügyintéző saját hatáskörében elfogadta az indokokat, és a következő havi számlán jóvá írják a plusz költést.
Mivel nem nagy összegről volt szó, így belefértem az ügyfélszolgálatos által jóváhagyható méltányossági keretbe. Azt mondta a hölgy, hogy ha nekem így megfelel, akkor ezzel kárpótolnának az engem ért kellemetlenség miatt, és nem kell bizonytalan kimenetelű, ámde költséges perre vinnem az ügyet. Tök jó volt, hogy azonnal megértette mi a szitu, ellenőrizte a dátumokat, aztán megkért, hogy várjam meg a vonalban, amíg elintézi az ügyet. Az egész nagyon profi, és nagyon emberi volt, azt hiszem ilyen a jó ügyfélszolgálat.
Vége, ez volt a történet. Én azt hiszem, hogy így kell kezelni ezeket a dolgokat. 1-2 ezer forintért továbbküldözgetni a telefonálót, európai ügyfélszolgálat-vezetőséget mozgósítani, meggyanúsítani az ügyfelet, órákra lefoglalni egy magyar és több külföldi call centerest, nemzetközi hívásokkal telefonszámlát dagasztani, hogy a végén több legyen a beleölt pénz a keménykedésbe, mint maga a követelt, valójában csak igazságérzet miatti méltányossági kérés, nem menő.
