Megszokott, hogy ha az Apple bemutat egy új terméket, körberöhögik az interneten. Mémek hada születik, amiben szinte mindig számszerű dolgokat figuráznak ki. Ez az új MacBookkal kapcsolatban:

– egyetlen port (sőt, a paródiákban sokszor azt állítják, nincs is bemenete)
– 480p FaceTime kamera

Utóbbival kapcsolatban pontosan az történik, amit már megszoktunk: az Apple eldöntötte, hogy nem kell nagyobb felbontásban átvinni FaceTime képet a laptopról, így a hardvert is ehhez igazítja. Körülbelül egyébként ez ugyanaz a csata, ami egy évtizede a megapixelekkel kapcsolatban volt: a szakértő tömeg a képpontok száma alapján állapította meg a fényképezőgépek minőségét, míg bele nem verték a fejükbe, hogy az úgy önmagában nem határozza meg a fotók kinézetét. Gyönyörű egyszínű, 10 x 10-es blokkokat lehet rajzolni 50 megapixelen is.

Az USB-C port már kényesebb téma.

Egyetlen csatlakozó a töltésre, a külső meghajtók csatlakoztatására, a kijelzővel való összekötésre, billentyűzetre, egérre, kontrollerekre.

Tudjátok ez milyen?

Pontosan. Pont, mint 2008-ban, amikor megjelent a MacBook Air. Minden attól volt hangos, hogy még az optikai meghajtót is kisajnálták belőle, hogyan fogunk így operációs rendszert telepíteni, meg filmeket nézni, és egyáltalán, bármit csinálni? Pedig nem kellett Nostradamusnak lenni, hogy lássuk a streamelhető tartalmak, online tölthető programok, felhő alapú szolgáltatások térnyerését. Elég volt végiggondolni, hányszor használod a laptopban a DVD-írót. Csaba megszámolta 2008 februárjában (akkor még álnéven írtuk a blogot): 10-szer, 13 hónap alatt. Az Air volt az első, aztán követte az optikai meghajtók kivégzését a többi számítógép is.

De simán mehetünk vissza is az időben. Ott volt az iMac, 1998, a világ első legacy-free számítógépe. Ami azt jelentette, hogy elhagyta az őskövület csatlakozókat, a floppy meghajtót, és betett egy USB portot a házba.

Nincs floppy meghajtó, és csak egy olyan port van rajta, amit alig támogat gyártó? Na ne röhögtess.

A helyzet az, hogy az Apple jó érzékkel használt, talált ki, vagy szüntetett meg csatlakozókat. Tudta, mikor kell a Firewire - amit főként az Apple fejlesztett ki -, és mikor kell kinyírni, annak ellenére, hogy a MacBook Air után sokan hiányolták a csatlakozót a profibb eszközökből. De ami nem kell, az menjen el örökre: ezt mondta az Apple mindig. Ne hagyjunk meg zsákutcákat csak azért, mert valakinek az kényelmes.

Az USB-C-vel kapcsolatban tehát ugyanazt kell tennünk, mint 2008-ban az Air kapcsán, vagy 1998-ban a floppy miatt. Gondoljuk végig, miket kötünk rá a gépre, és mennyit. Átlagfelhasználók nem sok mindent: az adat felhőből jön, a trackpad kényelmes, és mobil munkavégzéshez egyébként is minek egeret hurcolni, a pendrive-ok már rég a polc mélyén porosodnak 2008-as képekkel töltve, a projektoros összeköttetésre - ha a projektor épp nem vezetéknélküli - eddig is átalakító kellett a legtöbb esetben. Nekem otthon még egy USB-elosztóm van, aminek az asztalon hever az egyetlen kimenete, ezt kötöm rá az Air-re, ha hozzá akarok férni a két vinyóhoz, egérhez, ilyesmihez. Ebben nincs változás, ezután is egy csatit kell bekattintani, és ott lesz minden.

Nem az új MacBook az első termék, ami USB-C-t használ, a Nokia tavaly piacra dobta az N1 tabletjét, ami szintén ezt a portot alkalmazta. A Google Chromebook Pixel 2 pedig néhány órával az Apple notebookja után került bemutatásra, de ugyanígy az új szabványt erősítette. A kiegészítőgyártók pedig látva ezt - főleg az egyre növekvő, fizetőképes Mac-tábor erősödését, akiket el kell látni USB-C kiegészítőkkel -, nekiállnak a gyártásnak. Nemsokára itt lesz a nyakunkon a választék, és kevés esetben leszünk rákényszerítve az adapter használatára.

Hogy drágábbak lesznek ezek a kiegészítők eleinte? Igen. Pont mint amikor az USB szabvány megjelent az iMacekben. Aztán majd ez is kiegyenesedik.

Engem más zavar az USB-C-vel kapcsolatban. Olyan dolgok, amiket nem lehet számban kifejezni, mégis fontosak.

– nincs MagSafe, ha elbotlasz a töltőkábelben, repül a MacBook. Óriási gond lehet. És pont az ilyenek miatt nehéz egy laptopot, okostelefont számokkal leírni, ezek azok a pluszok, amik miatt szereted használni az eszközöket.
– nincs SD-kártyaolvasó sem. Pedig azt gyakran használom. Tudom, vegyek wifis fényképezőgépet.

Szóval az USB-C ismét az a port, amit az Apple kezdett el nagyüzemben nyomni, és úgy, hogy nem hagyott választási lehetőséget. A Thunderboltot is kihagyta miatta, pedig annak kifejlesztésében nagyobb szerepet vállalt (a Thunderbolt az Apple és az Intel fejlesztése, míg az USB-C-t megálmodó 79 mérnökből 18 érkezett az Apple-től). És ahogy a helytakarékosság oltárán bevezetett portok esetében mindig, most is számíthatunk a csatlakozó felbukkanására a többi termékben is.