Az A9X elég nagy elvárásokkal néz szembe. Csaba itt írt arról, hogy elődje, az A9 is micsoda brutális cucc, egyúttal az is világossá vált a hardveres elemzése során, hogy
az ARM alapú Macintosh első felvonása lehet a SoC.
iPad Pro A9X-e, másfél-kétszeres teljesítménnyel, ami már közel jár a mai laptop CPU-khoz. Kábé a 2013-as Core i5 eredményeit mutatja.
És hogy a saját testvéreit úgy lenyomja, mint a szél, nem is vitás:
A fenti utolsó grafikonon látszik, hogy a memória sebessége elég kiugró értéket mutat, és most a Chipworks elemzése mutatott rá, hogyan lehetséges ez. Az A9X ugyanis így fest:
A zöld négyzetben két processzormag, a kékekben két-két GPU-egység, összesen 12. Ami viszont azért érdekes, mert az Imagination Technologies, az Apple fő GPU beszállítója 2, 4, 6, 8 vagy 16 clusteres megoldásokat kínál, tizenkettest épp nem. De az Apple nem az a cég, akinek a kívánságát ne teljesítenék.
Térjünk rá a memóriára: egy autópályát toltak alájuk. Kétszer olyan széles az interfész, kétszer annyi adatot tud áttolni a CPU és a memória között a rendszer, mint az A9-ben. Ez annyira gyors, hogy már L3 cache sem került a SoC-be (ez is a szűk keresztmetszeteket hivatott elhárítani azzal, hogy a tárolt biteket tolja a soron következő egységeknek). Nem érte meg foglalkozni vele, mert valószínűleg olyan elhanyagolható a szerepe, ami nem éri meg a gyártását.
A fizikai méret egyébként is különleges figyelmet kapott az iPad Prónál. Mármint hogy nem kellett miatta minél kisebb helyre bepakolni minél többet.
Hatalmas a gép, így az A9X-nél sem volt szempont a fizikai méret, a 147 négyzetmilliméteres bestia 40 százalékkal nagyobb elődjénél. Szárnyalhatott a fantázia a kialakításnál, ami meg is látszik a teljesítményén.
