Egy éve figyeljük szigorúbban az Apple USA-n kívüli árképzését. Tesszük ezt azért, mert egy alkalommal majdnem lefordultunk a székről, egyes iPhone-ok forintos ára úgy megugrott. A kérdés, ami megfogalmazódott akkor: vajon drágán számítja át a cég a gépeket, vagy korábban volt túl jó fej?
Egyáltalán, ha bejelentenek odakint valamit száz dollárért, mennyit kell itthon kifizetni, ÁFA-val, Artisjusszal, árfolyamkockázattal, mindennel?
Erre keressük a választ. És az Apple szokás szerint nem ad egyértelmű választ, hiszen termékcsoportonként - és sokszor még azokon belül is - más és más értékkel számol. Lássuk:
Több forrás is megerősítette, hogy az Apple november 11-én, szerdán dobja piacra a jövő hónapra ígért iPad Pro tabletjét. Ez az első olyan iPad, amihez kiegészítőkét Apple Pencilt - stylust -, meg Smart Keyboardot adnak.
A hardverellátottságot, meg az A9X chip teljesítményét pedig jól mutatja, hogy 4K-s videók szerkesztése is a feladatlistájában van, úgyhogy brutál lesz. A nagy képernyőnek és a négy hangszórónak köszönhetően pedig sokan fogják filmnézésre használni. Time-lapse videókat és lassított felvételeket is készíthetünk vele 720p felbontásban, de ha valaki ezzel fotózik vagy videózik előttem, annak eltöröm a kezét.
Az iPad Pro 799 dollárról indul, az LTE-s verzió ára pedig, ami kizárólag 128 gigás verzióban lesz kapható, eléri az 1079 dollárt is. Hogy ez forintban mit jelent: az Apple mostani dollár-forint konverziója alapján (az árfolyam és az adók beszámításával) minimum 269.000, maximum 299.000-os kezdőárra lehet számítani, ami akár 399.000 forintig is elmehet a legdrágább modell esetén. Meglátjuk, mennyire lesznek jó fejek.
Mi pedig nagyon várjuk a termék megjelenését, amit egy igazi iPad-rajzoló művésszel tesztelünk majd le, hogy megtudjuk, tényleg olyan beszarás jó-e az Apple Pencil.
A 2011-es, tehát több mint három éves MacBok Airem még mindig ugyanolyan faszán működik, mint új korában. Két szűk keresztmetszetet tapasztaltam így az együtt töltött évek során:
gyengülő, aztán hibajelzésre futó akksi három év rendszeres használat után
folyton betelt háttértár, amiken a felhőalapú szolgáltatások is tovább rontottak a backupjaikkal
Az első probléma könnyen orvosolható, cserélni kell, 49.000 forint az iCentre szervizében. A második már trükkösebb, hiszen az alaplapra integrált flash tárolókat nem egykönnyen forrasztgatjacserélgeti az ember. A vásárlásnál érdemes eldönteni, hogy kiadsz-e 70 ezer forinttal többet a 256 gigás modellért a 128-assal szemben (11 colos modell esetén, minden egyéb hardver változatlansága mellett).
Teszem hozzá, gyalázat, hogy e tekintetben ugyanúgy állunk, mint négy éve. Akkor is ez a két lehetőség volt a MacBook Aireknél, jelentős árkülönbséggel.
Most azonban a TarDisk piacra dobott valamit, ami elég fontos ebben a történetben: egy SD kártyát, amit beillesztve a megfelelő nyílásba a Mac háttértára hirtelen megnő az SD kártya méretével. Tehát nem egy külön meghajtó jelenik meg, ahová fájlokat másolhatunk, hanem úgy tűnik, mintha eleve nagyobb lenne hely a gépen.
A legtöbb külső merevlemezzel szemben, ahol fájl allokáció szükséges, ez az SD kártya egy hibrid meghajtót hoz létre, egybeolvasztva a a kártyát a belső tárhellyel.
Az egészet az OS X kezeli: a belső SSD kezeli az adatokat, mielőtt azok a kártyára kerülnek. Azok a fájlok, amiket gyakran használnak, az SSD-n maradnak, amiket ritkábban, mennek a kártyára. A TRIM-et használó SSD-k megtartják a TRIM miatti sebességnövekedést, és a Time Machine-ból visszaállítható hiba esetén az adat.
Ha kihúzzuk a kártyát, egyes fájlok eltűnnek, míg ha visszadugjuk, újra megjelennek. Ezért aztán a cég azt javasolja, hogy állandó eszközként tartsuk a leolvasóban az egyébként a MacBook méreteihez igazodó, az oldalsó keretbe simuló kártyát. Az SD kártya read/write életciklusa 3000 alkalom, szemben az Apple flash háttértárának 5000-es értékével, szóval nem egy tartós megoldás ez sem.
De azért jó tudni, hogy van már ilyen automatizált, bárki által használható lehetőség, ami később még jobb és olcsóbb lehet. Kell is neki olcsósodni, mivel egy 128 gigás TarDisk upgrade ára (149 dollár) a kétharmada annak, amit egy eleve nagyobb tárhelyű MacBook Airért kell fizetni, és ha figyelembe vesszük a veszélyeket, meg az SD-kártyaolvasó elvesztését, akkor már nem is annyira funky megoldás ez. De szellemes.
Akik az első között rendelték meg az új Apple TV-t, azoknak tegnap kiszállították a fekete csomagot. Elsőként Új-Zéland, aztán Ausztrália, majd az ázsiai országok következtek, végül Európa és Amerika következik. Az Apple-féle set-top-box a kelő Nappal együtt vándorol - ahol előbb van harmincadika, ott örülnek először (ez egyben a télapó december 24-i munkanapjának kivitelezését is megmagyarázza).
Az Apple ezzel összhangban frissítette a letölthető szoftvert, így akiknél voltak demókészülékek, azok is update-elhettek a tvOS hivatalos egypontnullás verziójára. Egy csomóan ugrottak tehát rá az App Store-ra, és töltötték az egyelőre még szerényebb számban fellelhető alkalmazásokat.
Az iCentre üzleteibe is hamarosan érkezik a termék, már megérkeztek a demóállványok, amiken megtapogatható a kicsike. De az Apple láthatóan nem kapkodja el a hazai APR-ellátást (a saját Apple Store-jaiban mától kapható a cucc).
Miközben még mindig azon kapjuk sokszor a beefet, hogy a Mac mennyire túlárazott, addig az IBM pont az ellenkezőjét számolta ki. A cég ugyanis lehetőséget ad az alkalmazottjainak, hogy Macre váltsanak, és ezidáig 30.000 gépet be is üzemeltek az irodákban. Aztán észrevettek valamit.
Drámaian lecsökkent az IT support megkeresése azoknál, akik gépet cseréltek.
Ezért az IBM kiszámolta, hogy mennyit ér nekik az, hogy a rendszergazdákat kevesebbszer piszkálják - értsd, nem kell annyi belőlük -, valamint hozzávették, hogy mekkora a gépek maradványértéke, ez alapján pedig arra jutottak, hogy
alkalmazottanként 270 dollárt, 77 ezer forintot spórolnak, ha Macet használnak Windows PC helyett.
(Nem kell Google: a maradványérték egy adott eszköz becsült piaci értéke a hasznos élettartam végén rendeltetésszerű használat mellett.)
Az IBM 50.000 Macet tervez vásárolni év végéig. Disclaimer: az IBM az Apple együttműködő partnere.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
