A 2011-es, tehát több mint három éves MacBok Airem még mindig ugyanolyan faszán működik, mint új korában. Két szűk keresztmetszetet tapasztaltam így az együtt töltött évek során:

• gyengülő, aztán hibajelzésre futó akksi három év rendszeres használat után
• folyton betelt háttértár, amiken a felhőalapú szolgáltatások is tovább rontottak a backupjaikkal

Az első probléma könnyen orvosolható, cserélni kell, 49.000 forint az iCentre szervizében. A második már trükkösebb, hiszen az alaplapra integrált flash tárolókat nem egykönnyen forrasztgatja cserélgeti az ember. A vásárlásnál érdemes eldönteni, hogy kiadsz-e 70 ezer forinttal többet a 256 gigás modellért a 128-assal szemben (11 colos modell esetén, minden egyéb hardver változatlansága mellett). 

Teszem hozzá, gyalázat, hogy e tekintetben ugyanúgy állunk, mint négy éve. Akkor is ez a két lehetőség volt a MacBook Aireknél, jelentős árkülönbséggel.

Most azonban a TarDisk piacra dobott valamit, ami elég fontos ebben a történetben: egy SD kártyát, amit beillesztve a megfelelő nyílásba a Mac háttértára hirtelen megnő az SD kártya méretével. Tehát nem egy külön meghajtó jelenik meg, ahová fájlokat másolhatunk, hanem úgy tűnik, mintha eleve nagyobb lenne hely a gépen.

A legtöbb külső merevlemezzel szemben, ahol fájl allokáció szükséges, ez az SD kártya egy hibrid meghajtót hoz létre, egybeolvasztva a a kártyát a belső tárhellyel. 

Az egészet az OS X kezeli: a belső SSD kezeli az adatokat, mielőtt azok a kártyára kerülnek. Azok a fájlok, amiket gyakran használnak, az SSD-n maradnak, amiket ritkábban, mennek a kártyára. A TRIM-et használó SSD-k megtartják a TRIM miatti sebességnövekedést, és a Time Machine-ból visszaállítható hiba esetén az adat.

Ha kihúzzuk a kártyát, egyes fájlok eltűnnek, míg ha visszadugjuk, újra megjelennek. Ezért aztán a cég azt javasolja, hogy állandó eszközként tartsuk a leolvasóban az egyébként a MacBook méreteihez igazodó, az oldalsó keretbe simuló kártyát. Az SD kártya read/write életciklusa 3000 alkalom, szemben az Apple flash háttértárának 5000-es értékével, szóval nem egy tartós megoldás ez sem.

De azért jó tudni, hogy van már ilyen automatizált, bárki által használható lehetőség, ami később még jobb és olcsóbb lehet. Kell is neki olcsósodni, mivel egy 128 gigás TarDisk upgrade ára (149 dollár) a kétharmada annak, amit egy eleve nagyobb tárhelyű MacBook Airért kell fizetni, és ha figyelembe vesszük a veszélyeket, meg az SD-kártyaolvasó elvesztését, akkor már nem is annyira funky megoldás ez. De szellemes.