A maratoni (értsd: kétrészes) Apple Watch írásunk második része következik. Az előzőben arról írtam, hogy hiába nem tudják már az Apple-nél sem, mire lesz jó az okosóra, hiába nem tud kiemelkedni a konkurensek közül képességben, hiába herélik ki a fejlesztők lehetőségeit, mégis el tudnak majd adni egy csomót az eszközből.

Egyszerűen a lendület miatt.

p=m*v

Ha az Apple hirtelen kiadna egy rossz terméket - nem állítom, hogy az Apple Watch rossz termék, legalábbis még nem -, szóval ha kiadnának egy határ szart, akkor is megvennénk, épp a lendület miatt. Megszoktuk a jót, nem hisszük a rosszat.

A kérdés csak az, hogy miért vesszük majd meg a második generációt? Ez a kérdés foglalkoztat most engem. Mert hiába lesz sikeres az első generáció, ha senkinek nem kell a második, bukás az egész koncepció.

Induljunk ki ebből: miért veszik meg az emberek a következő generációs iPhone-t? Manapság már egyre kevesebb okuk van rá: a három évvel ezelőtti modell hardvere is ott figyel még az újként árult 5c-ben, elvileg elég lenne egy 5-ös is a mindennapi feladatokhoz. Akik két-háromévente váltanak telefont, szerintem két dolog miatt döntenek így:

1. az akku élettartama drasztikusan lecsökken
2. a programok idegesítően belassulnak.

Nézzük a mostani három éves generációt, az iPhone 5-ös viselkedését. Azzal kezdődött, hogy a nem fogadott hívásokat a megnyitás után másodperces késéssel frissítette, így simán előfordult, hogy felhívtál valakit, akit nem akartál. Odanyomtál az első helyre, de ott már egy másik kontakt volt, mire indult a csörgés. A levelező is elkezdett egy nap furán viselkedni az 5-ösön: a frissítéskor lefagy az érintőkijelző, és hosszú másodpercekig várnom kell, hogy egyáltalán reagáljon valamit.

Mi köze van ennek az órához? Mert az Apple Watch-nak nincs lehetősége arra, hogy ilyen trükkökkel vegyen rá a következő generáció megvásárlására.

Ha az akku élettartama drasztikusan lecsökken, és fél nap után le kell venni az órát, hogy órákig töltsük, azzal csak azt érik el, hogy beteszi az ember a fiókjába a kütyüt, és az életben nem veszi elő többet. A második és harmadik generációt meg tutira nem veszi meg, annyira felidegeli magát.

A programok pedig nem lassulhatnak be. Mert nincs minek belassulnia. Értesítések. Rajta esetlegegy gomb. Glancok. Hívás felvétele, pulzusmérés. Mindezek között egy kis animáció. Nincs mozgástér: ha egy gomb nem reszponzív, ha a gyíkfark animáció akadozik, azzal a készülék egyetlen funkcióját gyilkolják meg. Nem lehet úgy fejleszteni az óra szoftverét, hogy ne lehessen bármikor megnyomni egy gombot az első generációval. Képtelenség.

És ez nekünk jó hír. Mert ha nem ezek miatt veszed meg a második generációt, akkor csakis a képességek erőteljes fejlesztése lehet az egyik ok. A másik pedig a divatfaktor erősítése, ezért vett fel az Apple egy csomagnyi divatgurut. Hogy együtt kitalálják, hogy lehet bedobni a wow-faktort, hogy húdejólnézki, amit láthatóan az iPhone 6-ossal nem annyira talált meg a cég.

Az órával muszáj.

Így látom én. A 2016-os Apple Watch lesz az igazi mérföldkő, ami eldönti, hogy sikertermék lesz-e az óra vagy nem. És szerencsénkre az innováció kikényszerített.