Az Arstechnika alapos tesztnek vetette alá a nemrég bemutatott, MacBook Air-hardverrel szerelt iMacet, hogy kiderítse, van-e értelme az alacsonyabb árért cserébe feláldozni a teljesítmény jelentős részét. Az adatok magukért beszélnek: 2 magot és 1,4 gigahertzet kapunk 4 mag és 2,7 gigahertz helyett, ráadásul a grafikus gyorsító is egyszerűbb lett: a HD 5000-esnek az Iris Próval szemben nincs saját memóriája, így kénytelen végig az alaplapival bíbelődni, ami meg pont nem bővíthető az olcsó modellben, 8 gigabájt van benne és annyi is marad örökre.

Az Arstechnika megállapítja, hogy kívülről ugyanolyan az olcsósított modell, mint a hagyományos, ugyanaz a kijelző, ugyanazok a bemenetek, csak kinyitva derül ki, hogy ez tulajdonképpen egy MacBook Air. Elvégezve a teszteket azonban már látszik, hogy alapjáraton valamivel nagyobb órajelen fut a processzor, mint a laptopban, hiszen több a hely a hőnek, ráadásul az akkuval sem kell törődni, nem kell annyira aggódni a fogyasztás miatt. Amikor aztán teljesítményigényes alkalmazás kerül a gépek elé, kábé pont ugyanazt hozzák: az Apple legerősebb házi használatra szánt asztali gépének belépő szintje és a legolcsóbb, hordozható kis aprósága fej-fej mellett halad.

Közben az iMac jóval csendesebb és a processzor is csak 60 Celsius-fokig melegszik 95 helyett a nagyobb térből következő hatékonyabb hűtés miatt, és további jó hír, hogy a Turbo Boost a jelek szerint a végtelenségig bírja, nem nagyon lőtte le a gép az extra 1,3 gigahertzet túlmelegedés miatt (ilyenkor 2,7 gigahertzen teker a processzor).

Valószínűleg ennek köszönhető, hogy csak súlyos és nem megalázó vereséget mért a hagyományos, 4 magos alapmodell a kis hableányra: alapból ugye van kétszeres órajelünk és kétszer annyi magunk, amiből következne, hogy a teljesítménykülönbség négyszeres is lehetne akár. Bekapcsolt Turbo Boosttal, márpedig a Turbo Boost bekapcsol, ha kell az erő, már csak húsz százalékos az erősebb gép órajelfölénye (3,2 vs 2,7), ráadásul a négy mag nem feltétlenül jelent kétszeres erőt az alacsonyabb hatékonyság miatt, így a végeredmény legalábbis értelmezhető: mindössze a sebesség felét bukjuk az olcsóbb modellel, nem a háromnegyedét. És ezzel el is érjük a négy évvel ezelőtti modell alapteljesítményét.

Ezek alapján az Arctechnica magánszemélyek nem ajánlja a gépet, hiszen az nem bővíthető, és aránytalanul lassú: a teljesítmény 50 százalékát veszítjük el 20 százaléknyi spórolásért cserébe, szóval az árérték-arány elég gyenge. De az olcsó iMac jó választás lehet cégeknek, ahol úgyis egész nap csak az Excel fut a kijelzőn, tök mindegy, mennyit bír a hardver, csak kell egy mutatós gép, amivel ráadásul száz darabos megrendelésnél már hétmilliót meg lehet takarítani a hagyományos alapmodellhez képest.

Ha szeretnél elsőként értesülni a legfontosabb Apple-hírekről, akkor like-old az ÚJ, LÁZADÓ facebookos oldalunkat, az Almalé és Kungfut. Egyébként közel ugyanekkora buli, ha Twitteren vagy ha rss-en követtek.