Múlt héten volt itt az Appleblogon az a kicsit sem vicces videó, amiben néhány siheder szanaszét lőtt egy iPad minit egy ötvenes kaliberű katonai puskával.
A történetnek van folytatása is, ugyanis ezek a kópék fogták a lyukas, szétlőtt, megkínzott és megalázott tabletet, majd bevitték egy Apple Store-ba és elkezdték visszakövetelni a pénzt. Megpróbáltuk bekapcsolni, aztán ez történt csókolom, hát mivel csavaroznak ezek ott Kínában, ütvefúróval?
A történetben nekem csak az tűnik érdekesnek, hogy nem küldi el a francba az első eladó a gyászos csapatot, inkább hív egy menedzsert az egyértelmű helyzet tisztázására. Gyáva. Persze azok után, hogy látta, mi történt az iPaddel, megértem, hogy nem volt kedve keménykedni:
Ken Segall reklámszakember és Steve Jobs kapcsolata legendás volt, néhány kurvaanyázáson és kölcsönös kínzáson át vezetett az utuk a közös siker felé. Hogy mást ne mondjunk, Segall tette fel az "i"-t a Macre, hatása az Apple-re tagadhatatlan.
Éppen ezért érdemes meghallgatni, amikor azt mondja, hogy az Apple hirdetéseiből elfogyott a lendület. Tegnap írt Ádám az Apple és a Samsung hirdetéseiről: előbbi egy átlagos termékpromó volt, utóbbi egy nagyobb szabású, Tim Burtonnel és számos szereplővel megtámogatott kisfilm.
Lehet vitatkozni, hogy melyik tetszik jobban, de:
1: korábban nem volt vita tárgya, hogy ki csinálja a legjobb reklámokat, most viszont már nem olyan egyértelmű a válasz, ami maga a változás
2: a tegnapi kommentek alapján sokan nem szerettétek a Samsung hirdetését, de abban szinte mindannyian egyetértettetek, hogy az Apple reklámja középszerű.
És ez a lényeg, ezt állítja Segall is, aki szerint a Samsung rengeteg pénzt és energiát ölt abba, hogy behozza lemaradást az Apple-höz képest, és jelentős részben pont az Apple remek hirdetései motiválták ezeket a jelentős erőfeszítéseket.
Segall szerint az Apple régóta képtelen megújulni, illetve amikor megpróbált, rossz irányba indult el, elég csak az Olimpia alatt vetített hirdetésekre gondolni, amiket annyira utált mindenki, hogy az Apple gyorsan vissza is vonta őket. Vagy ott vannak a sztárok bevonásával készített reklámok, amik a Sirit mutatták be hétköznapi helyzetekben Samuel L. Jacksonnal, meg a többiekkel: ezek mind szörnyen fantáziátlanok voltak.
Segall egyébként nincs egyedül a véleményével, egyetért vele Robert Hof is, aki a Forbes-on írt hosszasan arról, hogy az új Apple reklámok már idegesítik. Persze igaza van Ádámnak is, aki szerint egyszerűen csak a célcsoport változott és az új hirdetésekkel a fiatalokat akarják megcélozni, akik meg szeretik a dinamikusabb képeket, de attól még tény, hogy az Apple vagy a régi ötletet pörgeti fel, vagy rossz irányba indul el.
Aztán persze az is lehet, hogy egy ekkora cégnél mindenki sokkal kritikusabb és irreálisok az elvárások, és ha tizedannyi telefont meg tabletet adna el az Apple, és ő loholna a Microsoft meg a Google után, nem fordítva, akkor minden új reklámot csodálatosnak és megismételhetetlennek gondolnánk.
Ezt a France Telecom-Orange igazgatója, Stephane Richard nyilatkozta egy napokban adott interjújában. A cégnek csak Franciaországban vagy 24 millió előfizetője van, világszerte az összes szolgáltatásukat negyedMILLIÁRD ember veszi igénybe, a cég piaci értéke meghaladja a 45 milliárd eurót, Steve Jobsot azonban az ilyesmi sosem zavarta, ha tárgyalni kellett: erőből, a kellő arroganciával nyomta le tárgyalópartnereit és diktált nekik olyan feltételeket, amikbe azok máskülönben nem mentek volna bele. Viszont minden komoly szolgáltatónak kellett az Apple, kellett az iPhone, így elfogadták Jobs követeléseit és sokszor olyan szerződést írtak alá, ami első körben csak veszteséget jelenthetett a mobilcégeknek. Legfeljebb branderősítést jelentett az iPhone és talán távoli hasznot, nem azonnali bomba üzletet - már a szolgáltatóknak.
Bár az iPhone még mindig érték egy szolgáltató kínálatában, Stephane Richard szerint komoly változások vannak a vállalatnál, amióta Tim Cook vezeti azt. Több figyelmet kapnak a partnerek, nemcsak az Apple elvárásai számítanak, a cupertinói cég együttműködőbb, és kevésbé arrogáns, mint korábban volt. "Talán mert most már nyomás alatt vannak" - mondja Richard, aki úgy véli, hogy ez alapvetően jót tett a vállalat stílusának.
Az igazgató szerint remek, hogy a piac sokszínű, de nem biztos, hogy minden szereplő életben tud maradni az iOS és az Android mellett. Richard a Nokiát és a Windows Phone-t említette: szerinte a páros híján van az igazán ütős hardvernek, amiben megvan a "wow-hatás", márpedig ha valaki az Apple-lel és a Samsunggal akar versenyezni, nem engedhet meg magának ekkora luxust.
Ahogy arra számítani lehetett, komoly éves növekedést értek el a Macintoshok az első negyedévben. Hivatalos adatok még nincsenek, de elemzők szerint januárban közel 31 százalékkal több gépet adtak el az Egyesült Államokban, mint a tavalyi év azonos időszakában. Ez egyébként egyenes következménye a béna 2012-es utolsó negyedévnek: akkor azért volt erős mínuszban a Mac, mert az Apple képtelen volt leszállítani a korábban megrendelt iMaceket. Ezek a gépek viszont januárra befutottak, így amit tavaly elvesztettek a réven, azt most visszanyerték a vámon.
És vegyük észre, hogy az iMac-családot egyáltalán nem érinti az iPad térnyerése: ha tényleg csak az asztali gép késése okozta a tavalyi utolsó negyedéves beszakadást, az azt jelenti egyúttal, hogy a MacBookok komolyabb megrázkódtatás nélkül bírják egyelőre a tablettel a versenyt.
Végleges adatok az idei első három hónapról persze csak áprilisban várhatóak, de ha az időszak elejét tényleg felhúzták az iMacek, a végét meg bizonyára megrántják az erősebb és sokkal olcsóbb retina MacBook Prók, akkor szép növekedésre lehet számítani a Mac-piacon.
Egy 30 másodperces szpot 1,6-1,8 millió dollár, ennél drágább csak a Superbowl reklámideje lehet. Ilyen alkalmakra kötelező egyedi reklámot gyártani, és a két legkomolyabb versenyző meg is méretett ezen a téren. Az eredményt mindenki véleményezze maga.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
