Most pedig ideje, hogy elvégezzük a legfontosabb műveletet: cseréljük ki a Kuka ikonunkat egy Mac Próra! Mi ugyan alapvetően idegenkedünk az ilyen babrálásoktól (a kilencvenes években kiéltük magunkat a Windows-zal), de azért be kell ismerni, ez minőségi csere:
Elsőre úgy tűnhet, hogy ez Jony Ive-ék dizájnjának megcsúfolása, valójában csak szeretnénk minél többet nézni az Apple csúcsgépét anélkül, hogy kifizetnénk érte az árát. Vagy ha épp kifizettük, szeretnénk a géphez igazítani az OS X-et. És hát pont a kuka helyére passzol a dizájn, mit is tehetnénk?
Piacon a gép, amit mindenki birtokolni szeretne, bár sokan azt se tudják, mire lehetne használni. Én például nem lennék nagyon csalódott, ha Mac Pro lenne a karácsonyi fa alatt, de azokban a munkafolyamatokban, amikben én használnám - hd-videók vágása - alig valamivel lenne gyorsabb, mint a csúcs, 27-es iMac. Persze ha 4K-s videókat készítenék, már mindent lesöpörne az asztalról, arra viszont még várni kell néhány évet, hogy az appleblogos anyagok felbontása ekkorára nőjön.
Szóval a bejelentés után menetrendszerűen beestek azok a kommentek, amik a gép túlárazottságáról szóltak. Hogy az Apple alapból 3 ezer dolláros konfigurációját 199 dollárból ki lehet hozni, ha pc-s alkatrészekből raknánk össze, és amúgy is egy túlárazott szar az egész Apple.
Többször belefutottunk már ebbe a kérdésbe, aztán amikor elkezdtük részenként összerakni a konfigurációt, mindig kiderült, hogy a megvizsgált Mac nem is annyira drága. Éppen ezért most megismételtem a feladatot, lássuk, mennyibe kerülne a piacról, nagy tételben beszerzett alkatrészekből összelegózni az alapgépet.
Ebben a következők vannak, a teljesség igénye nélkül:
Láthatjátok, hogy összesen 750 dollár maradt az alaplapnak, háznak, csatolóknak, fejlesztésnek, összeszerelésnek, szállításnak. Számoljunk a hardveralkatrészekre 350 dollárt, marad 400: ennyit, a Mac Pro árának a 13 százalékát költöd arra, hogy nem egy zúgó, ormótlan nagy házban dolgozó, szoftver-, és támogatásmentes munkagéped van, hanem egy megbízható csúcsrendszered a világ legmenőbb burkolatában, amit nem neked kell összeszerelned, és ami mögé normális garanciát és terméktámogatást kapsz. Ami egy munkagépnél nem bónusz, hanem elengedhetetlen szükséglet.
De nézzük meg, mi a helyzet a nagyobbik konfigurációval:
Adjuk hozzá a végső árhoz a korábban kimatekozott 350-et, itt már csak 150 dollár, a teljes ár NÉGY százaléka marad arra, hogy Mac Prót, és nem egy hatalmas, egészében nézve támogatásmentes pc-t kapunk a pénzünkért.
És akkor a konfigurálás: ha 8 magot kérünk a 4 helyett, 1500 dollár a felár, az Inteltől nagy tételben vásárolva a processzort 1200 dollár pluszt kéne fizetnünk (persze mi az életben nem jutnánk hozzá a nagy tételes árhoz) . A legnagyobb ugrás a 12 magos csipnél van, itt 3000 dolláros a felár, miközben az Inteltől rendelve kevesebb, mint 2100 dollár, de a végső árban itt is csak kábé 15 százalékos pluszt fizetünk az Apple-nek ahhoz képest, mintha mi legóznánk össze a gépet.
Nevetségesen keveset.
A Mac Pro tehát egyáltalán nem túlárazott, csak drága alkatrészekből lett összerakva. De ha ugyanezt a konfigurációt akarnád magadnak, te sem tudnád sokkal olcsóbban összekaparni. És ha igazán komoly munkát végzel, meg számít a pénz, nem is állnál neki 10-15 százalékos spórolás kedvéért vesződni és kockáztatni, hogy valamit elszúrtál, valami nem kompatibilis, valami váratlanul elromlik majd munka közben. Vagy ha mégis, akkor nincs szükséged ilyen profi konfigurációra.
Én szóltam, hogy fura. Fogalmam sincs, hogy ez mire jó, de szerintem még a készítők is csak találgatják:
Mondjuk legalább nem szarom magam össze a félelemtől. De összeszarom magam a félelemtől, ha arra gondolok, hogy az ostoba robot súlytalan röhögése közben épp milyen világ épül nekünk Google Glassből:
Igen, ezt a világot ugyanaz a cég hozza el nekünk, amelyik nemrég felvásárolta a videón is látható Terminatort az egész fejlesztőközponttal együtt:
A MacWorld elvégezte végre azokat a teszteket, amikre hónapok óta várunk, és bár a szerző nem meri egyértelműen leírni, a számok magukért beszélnek: az új csúcsgép ár-teljesítmény-aránya nem valami jó. Ez még akkor is így van, ha néhány tesztet teljesen feleslegesen végeztek el, mert senki sem fog például iMovie-t futtatni egy ilyen gépen, és a lényegen az sem változtat, hogy a komoly teszteket szinte kivétel nélkül Darth Vader nyerte.
A tesztben öt gép vett részt, de a két korábbi Mac Pro eredményeinek nincs jelentősége: nem az számít, hogy mennyivel lett gyorsabb saját családján belül a modell, hanem hogy hol helyezkedik el a mostani hierarchiában. Az egyszerűség kedvéért én most kivettem az összefoglalóból a 4 és a 6 magos, 2012-es Mac Prót, legyen elég annyi, hogy ezeknél sokkal-sokkal izmosabb az új rendszer. Ahol a háttértárnak kell dolgoznia, az új ssd miatt akár nyolcszoros is lehet a gyorsulás (import), ahol a processzor és a grafikus mag együtt melózik, átlagosan másfél-kétszeres a fölény. De nem több.
Az Apple kitolta tesztelésre a 10.9.2 első bétáját. A frissítés két sarkalatos pontra keres megoldást, az elsőn egyáltalán nem lepődtem meg, a másodikon igen.
Az első a Mail hibajavítása. Még mindig.
A második a FaceTime audio integrálása az asztali rendszerbe. Pontosabban a Messages és a FaceTime alkalmazásba.
Ezentúl tehát az OS X előtt ülve hívhatjuk fel ismerősünket FaceTime-on keresztül anélkül, hogy rákényszerítenénk egy idétlen videochatre, aminek nyilván nagyon tudnak örülni az ünnepek táján. Ki akar a városban rohangálva, kezében egyenként hat ajándékzacskóval megrakodva az arca elé tartani a telefonját, hogy lássák a vergődését?
Persze mire ez élesedik, addigra a szilveszteri buliból is kijózanodtunk rég.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
