Kezdjük ott, hogy a Strategy Analytics szerint a Samsung 2,4-szer több okostelefont szállított le világszerte az előző negyedévben, mint az Apple. A szám nem pontos, mert az Apple eladott, a Samsung meg üzlet polcaira kikerült készülékszámot szokott kommunikálni, de azért biztosak lehetünk benne: nagy a dél-koreaiak előnye. A fenti elemzők szerit a Samsungé a világ okostelefon-piacának 33 százaléka, miközben a cupertinóiak csak 13.6 százalék felett rendelkeznek.
Van rosszabb: Kína. Az utóbbi időben az Apple nagyon nyomta magát az országban, mert Tim Cook elmondása szerint nagy lehetőségek vannak arrafelé. A Hongkongot és Tajvant is magában foglaló piacon azonban az Apple múlt negyedéves bevétele 43 százalékkal esett le a megelőző negyedhez képest, 14 százalékot az egy évvel korábbi állapothoz viszonyítva. A Samsungé az okostelefon-piac 19 százaléka itt, ami pont tíz százalékkal több, mint amennyi az Apple neve mellé írnak.
Paff.
És akkor Tim Cook azt mondja a konferenciabeszélgetésen: "nem tudjuk biztosan, ez miért történt".
Dehogynem. Olyan nincs, hogy a felére esett forgalmat egy adott országban nem lehet megindokolni. Hogy az Apple vezetése csak úgy bámul ki a fejéből, miközben mindenki Galaxy S4-gyel fruitnindzsáz almalogókat.
Talán arról van szó, hogy a sok ok közül nem tudják pontosan, melyiket válasszák. Ne felejtsük el, ez egy olyan piac, ahol a Samsung inkább otthon van. A Reuters egyik cikkében 1938-ig nyúlik vissza ennek magyarázatához, amikor a Samsung létrejött - mint kajaárus. Én nem mennék el idáig, majd megkérdezzük Bandit, ő hogy tudja ezt a részét a történelemnek.
Samsung Sanghoes központ, 1930 körül, kép forrása: Wikipedia
Lehetne azzal is magyarázni, hogy az Apple-nek kevesebb a retail üzlete arra. Összesen nyolc van Kínában és három Hongkongban. A Samsungnak háromszor ennyi, ugyanott.
Mások a versenytársak súlya is, a Lenovo Group, Huawei Technologies és a ZTE is erősen versenyben van. Velük is számolni kell.
Meg aztán itt van a kijelzőméret-verseny, akinek nagyobb van, az a nagyobb király, közben a legtöbben csak arra gondolnak, hogy megspórolják a tablet árát egy kézitepsivel. Mindegy, az Apple nem követte le ezt a trendet. Nem is diktált helyette mást, ami még rosszabb.
Meg aztán ott vannak a szokásos okok is, ami minden országban ugyanúgy előjön az Apple vs, Samsung csata elemzésekor. Készülék-, és kijelzőméret-választék, ami az appok készítőnek, ezáltal az application store-oknak rossz, a felhasználóknak viszont a szabadság érzését adja. Előjön a zárt vs. nyílt rendszer, a kalózkodás egyszerűsége és a többi nyilvánvaló különbség.
Nem tudják, pontosan mitől van? Biztos vagyok benne, hogy megkérdeztek több ezer embert, aki Samsungot vásárolt, miért tette. A válaszok pedig egy olyan irányba mutattak, amerre az Apple nem akar elindulni vagy nem akar felvállalni. Ezért inkább azt mondja, nem tudják, miért bukták el Kínát.
Ami azt jelenti, hogy nem is tudják majd visszanyerni sem.
szucsadam
2013.07.26. 08:49
Címkék: szabadalom
Egy szabadalmat védettek le Cupertinóban. A hír önmagában nem meglepő, a beadvány tartalma annál inkább.
Vagy a franc se tudja, meglepő-e, ki tudná ezt eldönteni. De azért leírom.
A beadvány egy nagyon is létező jelenségre keres megoldást, amiről mégsem veszünk eléggé tudomást. Hogy az eszközeink merülnek, mindenki tudja. Viszont ennek megfelelő akkukímélő trükkökhöz csak az utolsó pillanatban folyamodunk: kikapcsoljuk az LTE-t, 3G-t, levesszük a fényerőt, wifi kikapcs, push kikapcsolt, háttérben futó esetleges felesleges processzeket lelő (utóbbi inkább merülő laptopon lehet érdekes). Pedig már valószínűleg előtte is feleslegesen fogyasztottunk egy csomó értékes energiát, miközben tudhattuk volna, hogy jó ideig nem tudunk majd tölteni, és mi ott fogunk vinnyogni egy híd alatt, hogy jajlemerültezaszar.
Nem tudom, mi az arány, valaki egyszer csinálhatna egy ilyen felmérést. "Miközben sírnak az emberek a szerény akksikapacitáson, mennyi felesleges faszságot futtatnak?"
Na mindegy. Szóval az Apple is tisztában van ezzel, a mostani szabadalomban pedig egy intelligens, a felhasználó szokásaira szabott, dinamikus rendszerbeállítást vázolt fel. Az eszköz tudja, éppen hol van, azt is, hol az otthon, és hol szokott a gazdi általában tölteni. A töltőpontok között megpróbál odafigyelni az energiazabálásra, ha például nagyon csökken a kapacitás, magától leállít bizonyos sokat zabáló funkciókat. Nem tölt emaileket, leveszi a fényerőt, kikapcsolja az LTE-t.
A készüléken a tervek szerint több ilyen felhasználói sémát is lehetne tárolni, a júzernek tehát gyökegyszerű kérdésre kell válaszolnia (ki vagyok én?), és máris elindul az őrült takarékossági program. A főleg okostelefonokra, tabletekre kitalált rendszer notebookokon is működhetne.
Nem ez az első olyan Apple-szabadalom egyébként, ami a felhasználókról szerzett információkat a saját hasznukra akarja fordítani, korábban is felvázolt már a cég automatikusan a szokásainkhoz igazodó operációs rendszert. Viszont ennek most nagyon meg kellene valósulnia.
Ideje lenne nem csak pofázni róla.
Cselekedni kell.
Ezért mondom, hogy hagyjuk a beszédet, és lépjünk a tettek mezejére.
Attól hogy itt ülünk és írogatunk, még nem lesz jobb semmi.
