Egy szabadalmat védettek le Cupertinóban. A hír önmagában nem meglepő, a beadvány tartalma annál inkább.

Vagy a franc se tudja, meglepő-e, ki tudná ezt eldönteni. De azért leírom.

A beadvány egy nagyon is létező jelenségre keres megoldást, amiről mégsem veszünk eléggé tudomást. Hogy az eszközeink merülnek, mindenki tudja. Viszont ennek megfelelő akkukímélő trükkökhöz csak az utolsó pillanatban folyamodunk: kikapcsoljuk az LTE-t, 3G-t, levesszük a fényerőt, wifi kikapcs, push kikapcsolt, háttérben futó esetleges felesleges processzeket lelő (utóbbi inkább merülő laptopon lehet érdekes). Pedig már valószínűleg előtte is feleslegesen fogyasztottunk egy csomó értékes energiát, miközben tudhattuk volna, hogy jó ideig nem tudunk majd tölteni, és mi ott fogunk vinnyogni egy híd alatt, hogy jajlemerültezaszar.

Nem tudom, mi az arány, valaki egyszer csinálhatna egy ilyen felmérést. "Miközben sírnak az emberek a szerény akksikapacitáson, mennyi felesleges faszságot futtatnak?"

Na mindegy. Szóval az Apple is tisztában van ezzel, a mostani szabadalomban pedig egy intelligens, a felhasználó szokásaira szabott, dinamikus rendszerbeállítást vázolt fel. Az eszköz tudja, éppen hol van, azt is, hol az otthon, és hol szokott a gazdi általában tölteni. A töltőpontok között megpróbál odafigyelni az energiazabálásra, ha például nagyon csökken a kapacitás, magától leállít bizonyos sokat zabáló funkciókat. Nem tölt emaileket, leveszi a fényerőt, kikapcsolja az LTE-t.

A készüléken a tervek szerint több ilyen felhasználói sémát is lehetne tárolni, a júzernek tehát gyökegyszerű kérdésre kell válaszolnia (ki vagyok én?), és máris elindul az őrült takarékossági program. A főleg okostelefonokra, tabletekre kitalált rendszer notebookokon is működhetne.

Nem ez az első olyan Apple-szabadalom egyébként, ami a felhasználókról szerzett információkat a saját hasznukra akarja fordítani, korábban is felvázolt már a cég automatikusan a szokásainkhoz igazodó operációs rendszert. Viszont ennek most nagyon meg kellene valósulnia.

Ideje lenne nem csak pofázni róla.

Cselekedni kell.

Ezért mondom, hogy hagyjuk a beszédet, és lépjünk a tettek mezejére.

Attól hogy itt ülünk és írogatunk, még nem lesz jobb semmi.