Már megint itt tartunk a pletykákkal, ezúttal az örökoptimista Gene Munster elemző vetette fel az olcsó iPhone ötletét. Hogy jön ilyen. 200 dollár alatt. Két éven belül.

A gondolatmenet annyira egyszerű, hogy magatoktól is kitalálhatnátok. Az iPhone 5-öt az egyesült államokbeli piacon 200 dollárért árulják a szolgáltatók, viszont az Apple 600 dollár körüli összeget zsebel be utána a mobilos cégektől szedett sáp miatt - ez az az összeg, amiért az Apple nyereségének nagy részét kitermeli a telefon. Indiában és Kínában viszont ez a módszer nem működik, ezért itt az iPhone részesedése a piacból kicsi. Merthogy drága.

Ezért az Apple természetesen kielégíti ezt az igényt.

Pár probléma az elmélettel:

1. Mi a fenéért kellene minden igényt kielégíteni? Miért gondolják az emberek, hogy ha van egy igény a piaci szereplők részéről, akkor arra mindenáron és mindenki rácuppan? Nem cuppan, csak ha érdekében áll.

2. Érdekében áll? Az Apple finomra hangolt marketinggépezete, ami a tervezési fázistól az eladásig terjed, ami tökéletes módszereket talált a termék ázsiójának növelésére, a hiánycikként beállított tömegtermék eladására, fog egy 200 dolláros telefonnal szarakodni, 30-50 dolláros árréssel? Kiszolgálna egy igényt, persze, közben pedig olcsóbbnak tűnne az almalogó. És most nem arról van szó, hogy emberek 200 ezer forintot fizetnek az almalogóért, aki ilyeneket írogat, az végtelenül egyszerűen látja a világot. Arról van szó, hogy ha valaki 200 ezret fizetett egy termékért, nem szívesen látja, hogy ugyanezzel a termékkel az occsóandroidos készülékek ellen is harcot vívnak. Mert akkor döntsük el.

3. Van már olcsó iPhone. Az előző generációk. Jelenleg iPhone 4S-t és iPhone 4-et is kapni, utóbbit kábé 100 ezer forinttal olcsóbban, mint a legújabb generációt, 123 ezer forintért. Mi mást tudnának pakolni egy olcsó iPhone-ba, mint a két éves hardvereket, hogy a végén 40 ezer forint legyen?

Egyetlen érv ül a gondolatmenetből: Tim Cook nem Steve Jobs. Hogy mi lesz két év múlva, nem tudhatjuk, lehet hogy az Apple a túlélésért küzd, mint ahogy az is, hogy megfontolt vezetéssel tartja a mostani piaci részesedést. Már nem mondhatjuk olyan bizonyossággal, mi lesz és mi nem. De ettől függetlenül Cook is rohadt jó vezető, és nemhogy ismeri a fenti három érvet, de mellé tudna tenni még van hatot, amire én nem is gondoltam.