A Nielsen végre megmutatta, hogyan kell egy átlátható, értelmezhető, egyértelmű grafikont csinálni: első pillantásra is látszik, hogy melyik volt a legsikeresebb mobilplatform és mobilgyártó az amerikai piacon.
Összesítettben az Android átvette a vezetést, az Engadgeten is megjelent elemzés szerint jelenleg 51 százalékon áll a Google operációs rendszere.
A jelek szerint csak az Apple bírja a versenyt: az iOS részesedése 34 százalékos, a Blackberry-é 9 százalékos, míg a Windowsnak 4,3 százalék jutott. Érdekesség, hogy utóbbi 3 százalékos Windows Mobile-részesedésből és 1,3 százalékos Windows Phone-részesedésből állt össze, amiből kiderül, hogy a Microsoftnak csak a régen vett, még mindig használt mobilok miatt van egyáltalán látható piaci súlya. Ennél azért többet érdemelne a WP7.
A Symbian és a Palm lényegében észrevehetetlen, egyébként meg ha méretarányosak lennének a hasábok, akkor az Androidon és az iOS-en kívül a többi platformnak csak csíkok jutnának.
Közel 600-650 megabájtos update-et pakolt ki szerverére az Apple, ami hibajavításnak elég súlyos, de hát ez van.
Akik már korábban frissítettek a 9.3-asra, azoknak sok újdonság nem fog feltűnni, legfeljebb ha belefutottak már valamelyik bugba. Nekik biztos jó hír, hogy ezentúl gördülékenyebb lesz a migráció a MobileMe Gallery-ből, és az új verzió telepítése utáni könyvtárfrissítés is kevésbé lesz gyötredelmes.
Akik semmi hibát nem tapasztaltak, azok valószínűleg az update-től sem dobják majd el az agyukat
Szoktad külföldön használni a mobilodat? Volt már, hogy horror összeget fizettél egyetlen Facebook-állapotfrissítésért? Nézd meg ezt az adást és többé nem fordul veled elő ilyesmi.
Majdnem pont egy éve írtam röviden Kyle McDonaldról, arról a művészről, akinek különös ötlete támadt. Feltelepített egy szoftvert egy Apple Store össze Macjére, ami a monitor előtt álló, internetező arcokat fotózta le, és küldte el McDonald saját gépére. Ezeket aztán feltöltötték tumblr-re, és bárki megnézhette, és volt is sikere a kezdeményezésnek. Nem úgy az Apple-nél, aki a titkosszolgálatot küldte rá a férfira.
Ennyit tudtunk akkor az esetről, most viszont McDonald írta le az egész esetet a saját szemszögéből. Egy 50 ezer karakteres novelláról van szó, amit viszont megéri az elejétől a végéig elolvasni. Egyrészt mert egy különleges történetről szól, másrészt mert ismét rádöbbenünk, milyen mélységben kell megismernünk egy ügyet ahhoz, hogy ítéletet mondjunk róla. Sőt továbbmegyek, egy bizonyos mélység után már képtelenek vagyunk ítélni.
Nem fordítom le az egészet, csak kiemelek néhány részletet, amik nekem a legérdekesebbek voltak, és ami mentén halad a sztori.
A Thoughts on total openness of information című cikkben Dan Paluska fejtegeti, milyen hatásai lennének, ha mindenki posztolna minden személyes információt saját magáról az interneten. Mi lenne, ha az emberek látnának minden banki tranzakciót, amit végrehajtottál? Elolvashatnának minden emailt, amit írsz? Elkezdtem megválaszolni magamnak ezt a kérdést a keytweeterrel, ami egy egy éves kísérlet volt 2009-től kezdve. A keytweeter egy egyedi keylogger volt, ami 140 karakterben mindent posztolt, amit leütöttem.
Ezután is hasonló projekteken dolgozott McDonald. Volt, hogy egy fejre erősített rejtett kamerával készített képeket a háta mögött lévő világról, és ő dolgozott a Happy Thingsen is, egy programon, ami akkor sütötte el a webkamerát, amikor épp mosolyogtál. Az egész világról küldtek nekik képeket a felhasználók, amint épp a Wikipedián, macskás videón meg hasonlókon mulatnak.
Aztán McDonald felfedezte, hogy számítógépezés közben mennyire kifejezéstelen az arca. El volt képedve. Meg akarta mutatni az embereknek, ezért kitalálta, hogy megpróbálja őket lefotózni a gép előtt. A nyilvános helyen történő fotózással kapcsolatos szabályozást áttanulmányozta, minden stimmelt, de nem tudta, hogy álljon neki. Aztán rájött a legegyszerűbb módszerre: az Apple Store-ban netezők ideális célpontok.
Amikor kész volt a program, és fel kellett telepíteni a Macekre az egyik Apple Store-ban, McDonald ideges volt. De sikerült a dolog, és aznap már kapta az első képeket. Mivel nem volt beállítva, hogy csak arcokat fotózzon (felismerje azokat), még éjszaka is küldött fotókat az üzletből, a háttérben a szemközti épületekkel.
Egy kiállításféleséget is szerveztek ebből, szintén az Apple Store-ban. A gépeknél állókat megkérték, hogy látogassanak meg egy weboldalt. Ekkor lefutott egy kód, ami elindított egy slideshow-t ezekből az arcokból. Az első arc azonban azé volt, aki épp a slideshow-t nézte. McDonald és társa, előzetes engedéllyel, kamerával vette az "áldozatok" arcát. Mindenki meg volt zavarodva. Nem nézett körül, nem beszélgetett senkivel az esetről, zavarban volt.
Aztán felkapták a weboldalt. 150 ezer oldalletöltés egy nap alatt, jöttek rajongói levelek, áldó és gyalázkodó hozzászólások, ahogy mindig megesik ott, ahol valami történik. Aztán a megkeresések már az Apple ügyvédjeitől is jöttek. Aztán az események még jobban felgyorsultak, a titkosszolgálat is beavatkozott, és a nyomozás jelenleg is tart. McDonald állítja, hogy ha felhívták volna az Apple-től, hogy őket zavarja a dolog, abbahagyta volna. Azt mondja, nem tett semmi illegálisat, csak a művészi kifejezést helyezte előtérbe.
Tényleg érdemes elolvasni, jól van megírva, izgalmas sztori, és várom a folytatást.
Aki szereti, ha az OS X-be bootolva is bármikor elindíthatja a Windowst, Ubuntut vagy más operációs rendszert, és Retina MacBook Prót használna, az örülhet. A héten a Parallels bejelentette, hogy megjelent a Parallels Desktop 7 retinás változata.
Hogy ez mit jelent: ilyen arányokkal lehet számolni, ha a natív retina felbontásban megnyitjuk 1024x768-ban a Windowst:
Így, ahogy egyszerre hat operációs rendszert emulál:
Itt meg a videó az esetről:
Egyébként a 80 dolláros programot most 50 dollárért lehet megvenni kilenc másikkal együtt. Egész jó ajánlat, itt megrendelhető.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
