Egyik este a barátnőmmel rajzfilmes hangulatunkban voltunk, ezért betettük a 2011-es Micimackót, ami a nyáron ment a mozikban. Ahogy belekattintottam a közepébe, egy pillanatig azt gondoltam, véletlenül a tíz-húsz évvel ezelőtti rajzfilmet tettem be, annyira egyszerű és klasszikus volt a karakterek ábrázolása. Aztán ahogy elkezdődött a film, az első jelenetnél valahogy megéreztem benne 2011-et.

Erős lett a gyanúm, hogy amikor ezt a filmet készítették, már volt iPad a piacon.

Első jelenet. Micimackó alszik az ágyban. Egy könyv egyik lapján vagyunk, az alvó öreg medve körül az első fejezet betűi látszanak. Hogy a narrátor felébressze Micimackót, elkezdi rázni az oldalt, a kép pedig reagál erre. Aztán döntögetni kezdi a könyvet (majdnem azt írtam, kijelzőt), és a főhős kiesik az ágyból. Az ébresztés sikeres.

Végig azt gondoltam, wow, de jó lenne ez egy interaktív iPad-mese első oldalának.

Aztán ahogy haladt tovább a film, megtaláltam a zseniális második, a lenyűgöző harmadik és a piramidális negyedik oldalt is. Rendszeres időközönként élt a rendező az iPades interaktív mesék eszközeivel (emlékezzünk az Alice for the iPadre, mekkorát szólt az tavaly).

Továbbmegyünk. A kép egy rétet mutat, alatta olvassuk a szöveget, egyszer csak Micimackó átfut a képen, leugrik róla, végigszökken a betűkön, beszorul egy O-betűbe, letör néhányat, majd továbbszalad. Utána a méhek terítik be a lapokat. Ez persze pont nem az épp olvasni tanuló gyerekeknek lenne szuper egy iPaden látni, hanem a mesét felolvasó szülő melletti kisebb emberkéknek, akiket így szórakoztatna a digitális könyv.

Azon vettem észre magam, hogy ötleteken agyalok a rajzfilm nézése közben, amikor a narrátor kérdezi a szereplőket, már a Sirivel próbálom elképzelni, a beszédfelismerő képes lenne azonosítani, jó választ ad-e a gyerek. Feladatokat látok, amit helyesen kell megfejteni a képeken, hogy továbbmenjen a történet.

Igen, tudom, a Micimackós meséknek hagyománya, hogy könyvekben mozgó képeket mutassanak, ezt már évtizedekkel ezelőtt is így rajzolták meg. Ha azonban a mostani rész és a korábbiak közti különbséget szeretném megfogni, ezeket a jeleneteket említeném. Sokkal ötletesebbek, mozgalmasabbak, még akár azt is mondanám, hogy iPadesebbek. El tudtam volna képzelni, hogy ezt a részt eleve iPaden is kiadják, egy interaktív mesekönyv formájában. Mert abszolút benne van már, hogy ne a narrátor döntögesse a könyvet, ne a szereplők válaszoljanak a feltett kérdésekre, és Micimackó ne egyedül gombolyítsa a gombolyagot, hanem ujjal mutassuk neki az utat.