Rólunk
Az Appleblog és az Egy nap a városban szerkesztősége (azaz Ádám meg Csaba) kellemes karácsonyi ünnepeket kíván mindenkinek.
A következő egy-két napban főleg az ajándékokra és a mérhetetlen evésekre fogunk koncentrálni az ország különböző pontjain, így a posztírási hajlandóság soha nem látott mélységekbe süllyed.
De ti se üljetek a gép előtt, ünnepeljetek minél nagyobb intenzitással!
Csak ennyi kellett, az új modell kicsit butább lett, kicsit okosabb, mint az elődje, de nem ez a lényeg, hanem hogy sokkal olcsóbb lett annál, el is kezdték az emberek vásárolni. Az első 18 napban negyedmilliót adtak el belőle, míg mostanra, kevesebb mint három hónappal a bemutató után sikerült elérni az egymilliós darabszámot.
Ráadásul a vásárlók tovább vásárolnak, termelik a pénzt az Apple-nek. Naponta 400 ezer tévésorozatot és 150 ezer filmet kölcsönöznek ki az iTunes Store-ból, és ebben egyre komolyabb szerepe van a boltra épülő Apple TV-nek is.
A keresleten sokat lendíthet, hogy a cucc kiválóan együttműködik a 4.2-es iOS-t futtató eszközökkel, így ide-oda dobálhatjuk az adatokat az iPad/iPhone/iPod és az Apple TV között.
Ez egyébként már a második olyan termékcsoport az idén a MacBook Air után, amit némiképp átszabva sikerre visz az Apple a korábbi bukdácsolás után.
Folytatódik fejlesztői interjúsorozatunk, ezúttal egy igen érdekes kezdeményezésre bukkantunk az AppStore-ban. Mesemasina néven indult egy csapat, ami magyar kortárs meséket (Zeke László írásait) juttat el az AppStore-ba. A mozgatható képek mellett híres színészek (Németh Kriszta, Kálloy Molnár Péter) olvassák fel a szöveget - ezúttal egy kisfiúról, aki felkészül a rádióevésre.
A válaszoknál N.K.: Németh Kriszta, színész és mesemondó, Z.L.: Zeke László, jogász és meseszerző, L.B.: Lövey Bálint, programozó, fejlesztő.
Hányan dolgoztok a Mesemasinában?
L.B.: A Mesemasina egyik állandó tagja én vagyok, mint fejlesztő, másik Németh Kriszta színésznő, aki a hangját adja a mesékhez. Legfontosabb külső tagunk pedig Zeke László, az ő kreativitása nélkül most nem itt ülnénk.
Miről szól a mesétek?
N.K.: A "B és a rádió" mese egy Borzontorz nevű kisfiúról szól. Egyfelől könyv, hiszen például iPaden ott a mese teljes szövege, ez lehetővé teszi, hogy akár maguk a szülők olvassák fel saját kis Borzontorzaiknak. Ugyanakkor használhatják úgy is, mint mondjuk egy hangoskönyvet, ilyenkor Péter vagy az én felovasásomban hallgathatják meg a mesét. Közben el is játszhatják a történetet, hiszen a szereplők, a tárgyak mozgathatók, például az egyik rádión ugyanúgy kereshetünk állomást, mint az igazin, vagy - ami a kedvencem - egy másik oldalon kipukkanthatjuk a gondolatbuborékokat. És akkor ennyiben egy kicsit mozgókép is, mert minden oldalon pislognak, lebegnek, moccannak Laci illusztrációi.
Tovább olvasomCímkék: magyarország piac macbook air
Kaptam egy statisztikát az XMS-től arról, hogy miként fogynak az új gépek, és hát az látszik, hogy elég jól. Konkrétan egy hét alatt tízszer annyit vettek az Airekből, mint tavaly egész évben, megesett, hogy az egynapi forgalom meghaladta az előző modell 12 havi teljesítményét.
A pontos darabszámok emlegetése nélkül annyi elmondható, hogy mindkét gép ugyanolyan népszerű: a 11,6-osok adják ki a forgalom 49 százalékát, a maradék 51 százalék a 13,3 colos gépeké.
A kisebbik Airek toplistája így alakul (az utolsó háromból ugyanannyit vittek):
Ez meg a nagyobb Air toplistája (az első két gép ugyanolyan jól fogy)
A közvetlen környezetemben is azt látom egyébként, hogy akik korábban hülyeségnek találták az Airt, sőt, úgy általában az Apple gépeit, meghajolnak az új sorozat előtt, és azt mondják, hogy valóban remek gépet rakott le Jobs az asztalra.
Igazuk van.
Aki olvassa a blogot, tudja, hogy a képnézegető szoftver 9-es verzióját szidom, mint a bokrot. Mert megérdemli, mert béna, mert téves koncepcióra épül, mert elrontott addig használható dolgokat. Úgy tűnik, másokat is zavartak ezek a jelenségek, mert tegnap kijött a 9.1.1-es update, ami néhány alapvető hibát tesz helyre. Nézzük listázva, miről van szó:
A legfontosabb újítások: végre megint lehet külső levelezőprogramot használni a képek küldésére, nemcsak az iPhoto béna mutáns szolgáltatását. Meg tudjuk határozni a küldésre szánt kép méretét, nem kell idióta hátteret választanunk a fotóküldéshez, a program nem maximalizálja tízben a küldhető képek számát, és képes lesz ezentúl sorrendbe rakni az eseményeket.
Most már csak azt szeretném, hogy végre legyen megint teljes képernyős fotónézet, és ne csak edit módban tudjak zoomolni a képbe, és elégedett leszek az iPhoto 9-cel. Kábé, mint amennyire elégedett voltam a nyolcassal.
