Amikor pár perccel a bemutató után Londonban a kezembe fogtam az Apple TV-t, két dologban voltam biztos: egyrészt, hogy sikeresebb lesz elődjénél, mert a legfontosabb képességeket megörökölte, de sokkal olcsóbb lett annál, másrészt, hogy minket ugye megint csak nem fog érdekelni a cucc, hiszen iTunes Store nélkül közel használhatatlan.

A világ szerencsésebb felén azonban orrba-szájba mehet az online filmletöltés, népszerű is lett a kütyü. Az első 18 napban ugyanis negyedmillió készüléket értékesítettek, ami elég jó eredménynek számít. Persze ez a szám relatív, hiszen az iPadből például egyetlen nap alatt többet adtak el, de ez nem jó viszonyítási alap: az Apple TV közel sem olyan forradalmi cucc, mint a tablet, és már az is jó eredmény, ha lassacskán növeli piaci részesedését az egyébként zsúfolt piacon.

A 99 dolláros ár mindenesetre vonzó, láthatóan ez az egyik legnagyobb érv mellette, és az Apple a maga részéről is erőteljesen ráment az összegre: a szokásos óriási haszon helyett ezen a kütyün nem keresnek olyan rettenetesen sokat, hiszen az előállítási költség 63 dollár körül alakul, és akkor még nem beszéltünk a fejlesztésről, a hirdetésről meg egyéb tételekről. Persze az üzleti modellnek is az a lényege, hogy a kütyüt olcsón vesszük meg, de a tartalomért majd fizetünk, és ezen lehet az Apple haszna.

A számítás mindenesetre bejött, elemzők szerint negyedévente körülbelül egymillió mehet el az Apple TV-ből, míg elődjéből egy év alatt sem értékesítettek ennyit.