EZ az a hét.

Nagyon régen volt olyan utoljára, hogy egy igazán izgalmas új terméket dobott volna piacra az Apple. Emlékeztek még az iPhone-ra, 2007-re? Vagy a MacBook Airre 2008-ból? Azok voltak a nagy dobások, az elmúlt két évben viszont csak frissítéseket kaptunk. Ugyanazt, kicsit másként.

Az iPad viszont előzmény nélküli, ha csak kötjük össze genetikailag a Newtonnal, az iszonyú szopások közepette kifejlesztett tablettel, amit Steve Jobs az elsők közt nyírt ki, miután 1997-ben visszatért a vállalathoz. Ne kössük.

A bejelentés óta eltelt jó három hónap, és még mindig fogalmam sincs arról, szükségem van-e rá. Azt tudom, hogy vágyom egyre. Ez egyébként a normális reakció, hiszen a vágyakozáshoz elég egy jó forma, sőt, akár egy ügyesen vágott reklám, a szükséghez viszont jól működő funkciók kellenek. És ha azt tapasztalom, hogy csak vágyom rá, de nincs rá szükségem, nem fogom megvenni.

Pár nap és kiderül. Handrás már New York utcáit rója, hogy időben beállhasson a sorba harmadikán, szombaton és az elsők között jusson hozzá egy iPadhez. Ha minden igaz, negyedikén, de legkésőbb ötödikén már én is a kezembe fogok egyet. Jövő hét elején tehát eldöntöm, kell-e, és ezt amilyen hamar csak lehet, megosztom veletek a blogon.

Egy biztos, a készleteket elkezdték felhalmozni: a vásárlók értesítést kaptak arról, hogy az iPadek már kiszállítás alatt vannak, így azok időre megérkeznek a kereskedésekbe. Remélhetőleg az a példány is, amit egy hét múlva ilyenkor már nekem kell tapogatnom.