Egészen biztos, hogy valamilyen formában belekerülnek a Core i5-ösök a MacBookokba, MacBook Prókba. Ha nem is a most kipróbált Arrandale-csipek, de azok egy módosított verziója biztosan leváltja előbb-utóbb a Core 2-eseket az Apple gépeiben, mert erre halad a világ.

Az új processzorok már 32 nanométeres gyártástechnológiával készülnek, így kevesebbett fogyasztanak és gyorsabbak, mint a korábbi Core i7-esek. Pontosabban gyorsabbak lehetnének, a mobilokba szánt kivitelek azonban elődjeikkel ellentétben csak kétmagosak és legfeljebb a HyperThreadingnek hála látja őket négymagosnak a rendszer.

Három fontos kérdésünk van:

Milyen gyorsulást hoznak az újdonságok azonos órajelű elődeikhez képest?

Hogyan alakul a fogyasztásuk?

Mire képesek az integrált grafikus gyorsítók?

A teszteknek hála mindhárom kérdésre választ kaptunk.

A kipróbált 2,53 gigahertzes Core i5-ös átlagosan 25 százalékkal gyorsabb, mint a hasonló órajelű, 2,53-as Core 2 Duo, ami egyébként az én gépemben is dolgozik. Más szóval az újdonság körülbelül olyan fürge, mint az elődből a 3,16-os, ami komoly előrelépés. Mindez a különböző optimalizációs trükkök mellett a HyperThreadingnek köszönhető, ami többszálú feladatvégzés esetén komoly előnyt biztosít a Core i5-ös processzornak elődjével szemben.

De mi van akkor, amikor az alkalmazás csak egy magot használ? Akkor jön képbe Turbo Boost-funkció, ami átmenetileg képes megemelni egy mag órajelét, jelen esetben 3,06 gigahertzre, az előny tehát megmarad.

A másik nagy kérdés az integrált grafikus gyorsító. Azt lehet látni, hogy az aszatli Core i5-ösbe szerelt gpu már csak körülbelül 30 százalékkal lassabb a MacBookokban jelenleg is használt Geforce 9400-nál, ezek azonban magasabb órajelen futnak, mint amik a laptopprocesszorokba kerülnek. A kérdéses gpu-k körülbelül 35-40 százalékkal alacsonyabb teljesítményre képesekk, mint az alaplapba integrált Geforce-ok, az OpenCL korában tehát továbbra is nehezen tudom elképzelni, hogy az Apple kihozzon olyan gépet, amiben csak az Intel integrált gpu-ja dolgozik.

Éppen ezért most nem látom magam előtt az Arrandale-ekkel szerelt 13-as MacBook Prókat. Nagyon is el tudom ugyanakkor képzelni, hogy az erősebb gépekben a Core 2 Duo-GF9400-párost lecserélik az Arrandale-re, amikor meg teljesítmény kell, bekapcsolják a gépekben most is megtalálható GF9600-asokat, vagy azok valamelyik utódját.

A tesztek láttán tehát továbbra is azt mondom, amit korábban: a 13-as Pro marad a Core 2 Duo-platformon csak valamivel erősebb processzorral, míg a 15-ös és 17-es MacBook Próba beköltözik a Core i5-ös egy dedikált grafikus gyorsítóval kiegészítve.

És mivel az Arrandale fogyasztása alacsonyabb, mint a Core 2 Duóé egy Geforce-szal kiegészítve, el tudom képzelni, hogy rövidesen 8-9 órásra nő a nagyobb MacBook Prók üzemideje, miközben 25 százalékkal gyorsabbak lesznek. Ez azért jó cserének tűnik.

Share