Mindenki kiéhezve várja az iPhone OS 3.0 hivatalos megjelenését, ami elvileg mára lett beígérve. Főleg azok várják nagyon, akiknek nem buherálásból és baseband sorozatszámok figyeléséből áll egy ilyen update. Azonban a feltörős kollégáknak sem kell már félni.
A devteam azt ígérte, hogy a hivatalos 3.0-ás firmware kiadásával egy időben kidobják a jailbreaket is. Egy videón már meg is mutatták, hogy a Pwnage Tool működik az Apple új operációs rendszerén.
Az unlock, vagyis a telefon szolgáltatóktól történő függetlenítése viszont csak pénteken érkezik. Jó hír azonban, hogy az ultrasn0w-neak becézett alkalmazásnak már édes mindegy lesz, milyen baseband verzió fut a telefonon, a 3.0-ás rendszerben kivégez minden szolgáltatói korlátozást (azért érdemes megvárni a devteam végleges álláspontját, ami a Pwnage Tool kiadásával egyidőben jelenik meg a weboldalukon).
Aki ma jailbreakeli a telefonját a 3.0-ával, pénteken nyugodtan ráér felrakni az ultrasn0w-t. Csak le kell tölteni a Cydiából, és kész. Reméljük, én tegnap elég sokat szoptam az iPhone-nal meg az 1600-as hibakóddal, képtelen voltam feltenni még a 2.2.1-es firmware-t is. Elvileg nem kell, működni fog a 2.2-ről is az update, de ki tudja.
Az, hogy az iPhone 3GS-t fel lehet-e törni, egyelőre a hackerek számára is rejtély.
Elkészült az iPhone OS 3.0 feltörése
Károsodhat a szemünk az új Apple kijelzők miatt
Folytatom a MacBook Prós rémhíreket, hogy ellensúlyozzam Csaba exkluzív és kellemes anyagait. Így nem kényelmesedünk el annyira.
Egy ausztrál egyetem hívta fel a figyelmet weboldalán a glossy képernyők veszélyeire, szerintük egészségkárosodáshoz is vezethet olyan kijelzők használata, mint ami a MacBook Prókon és a LED-es Cinema Displayen található.
A tükröződés miatt ugyanis könnyen olyan dolgokat is megláthatunk, amiket nem kellene. Olyan problémánk ugyan nem lesz, mint a Tóték őrnagyának (aki kifogásolta, hogy a világ egyik része folyton az ember háta mögött van és nem látja), viszont ha pont a Napot sikerül belebikázni a szemünkbe, az biztosan nem kellemes.
Ez alapján azt lehetne mondani, hogy a glossy screen kábé annyira veszélyes, mint egy mikroszkóp, vagy egy tükör a női táskában, de a kutatók szerint nemcsak a Nappal van baj. Az egész napos használat során káros tükröződések érnek a szemünkbe, ezért gondosan meg kell választani, hol használjuk a laptopokat. Ajánlják, hogy 90 fokos szögben tartsuk, az ablakon húzzuk le a rolót, vegyük le a monitor fényerejét.
Ez a kedvenc részem: a munkabiztonsággal foglalkozó munkahelyi megbízott mellett keresd meg a munkahelyed Facilities Management fénytechnikusát. Higgyétek el nekem, hogy ez Magyarországon eléggé vicces kérés lenne.
Utazó iPhone exkluzív: Steve Jobs háza
Hát végre ez is megtörtént, a mobil hazatalált teremtőjéhez. Kicsit olyan ez, mint amikor a Szárnyas Fejvadászban a replikánsok felkeresték Dr. Tyrellt, eltekintve attól, hogy az iPhone végül nem roppantotta össze Steve Jobs fejét. Egyszerűen csak kacsintott egyet a házra:
Nehezen körülírható élmény volt karnyújtásnyira lenni attól az embertől, akinek kétségbevonhatatlan szerepe van az informatikai forradalom megteremtésében, attól az álmodótól, aki korunk egyik meghatározó figurája lett. Lehetne még nagyobb szavakkal dobálózni, de nem szeretnék.
Inkább arról írnék, hogy mennyire feltűnő az az egyszerűség, ami körülveszi ezt az embert: a ház nem hivalkodó, csak harmonikus, nyugodt. Nincsenek óriási kerítések, a kert lényegében nyitott, egy könnyed mozdulattal beugorhattam volna, persze akkor a kiérkező rendőröknek hála már halott lennék. A Mercedes is ott állt a ház előtt, és ha nagyon akartam volna, ha sokat vártam volna, talán előbukkant volna Jobs is a függönyökkel sem különösebben eltakart házban.
A környék hangulatából viszont nem különösebben következett a paparazzilét, úgyhogy inkább átmentem hülye turistába, jól odaálltam a ház elé, lefotóztattam magamat,
aztán tovább mentem a Google-alapító Larry Page házához, meg felkerestem még néhány izgalmas lakást a környéken, de egyikbe sem hívtak be.
Szuper vagy, már csak pár lépésre állsz attól, hogy esélyed legyen megynyerni az Appleblog és a T-Mobile közös ajándékát, a MacBookot. Most a magyar vonatkozású hírek közt kéne szétnézned, a sötét oldal nagyura segít abban, hogy megtudd, melyik post rejti a végső titkot.
Hülyébb lesz a MacBook Pro, mint a MacBook
A hülye szó jelentését sosem értettem igazán, elég széles spektrumban használható, ezért aztán én is szabad felfogásban veszem elő. Egy bizonyos szempontból lesz hülyébb a MacBook Pro, ez pedig a SATA-vezérlő gyorsasága.
Nemrég az új fehér MacBook teszteredményein ámuldoztunk, amiben a merevlemez olvasási, írási sebessége is meglepően magas volt, mégpedig többek között a 3 gigabites nVidia SATA-vezérlő miatt. Az enyémben még csak 1,5-ös volt, szomorúan néztem, hogy ebben is lehagyott az új szappantartó.
Most azonban úgy tűnik, az Apple meglepő lépésre szánta el magát. A MacBook Pro családban kivégzi a gyorsabb vezérlőket, helyette a régi MacBookok sebessége lesz elérhető. Úgy érezhették, hogy valamivel törleszteniük kell a visszakerült FireWire port miatt, vagy nem tudom.
Mindenesetre a fórumokon ilyen teszteredményeket szültek:
Older 13" MBA, 13" MB, 17" MBP (and old versions of 13"/15" MBP):
Sequential READ = 225 MB/sec
Sequential WRITE = 180 MB/sec
New 13" MBP, 15" MBP
Sequential READ = 115 MB/sec
Sequential WRITE = 95 MB/sec
Igen. A fele. A Prókban. Őrület.
A kedvesség csimborasszója
Harmadik napja vagyok Kaliforniában, és kezdenek megdőlni az amerikaiakkal kapcsolatos előítéleteim. Először is nem mindegyik kövér. Mert New Yorkban például elképesztő szörnyekkel találkozik az ember:
ezzel szemben a nyugati parton mindenki megfeszül azért, hogy jó formában maradjon. Ez az igyekezet viszont inkább idegesítő, mint szimpatikus, mert én a steakjeimmel, cigarettámmal, európai életmódommal olyan hatást váltok ki a helyiekből, mintha valami pusztuló világ utolsó hírmondója lennék. Mintha a boldogsághoz vezető út egyedül a tökéletes formában tartott testen és az anyagi javak megteremtésén keresztül vezetne.
Hétfőn benéztem egy katolikus misére, ahol a pap épp prédikációt tartott: az egész a gazdasági világválságról szólt. Nem mondom, hogy az egyházaknak nem kell lépést tartaniuk a változó világgal, de az mégiscsak meglepett, amikor a könyörgéshez érkezve kizárólag olyan kérések hangzottak el, hogy "Urunk, enyhítsd a válság gazdaságra gyakorolt hatását", vagy "Add Urunk, hogy minden testvérünk jól fizető álláshoz jusson", vagy "Segítsd anyagi javakkal azokat, akik hiányt szenvednek". Persze úgy nehéz jó hívőnek lenni, ha közben éhen halsz, de mégis mintha kicsit túlsúlyba került volna a világi tematika egy olyan helyen, ami alapvetően a halál utáni életre készít fel.
Ami viszont a legmeglepőbb, az a kedvesség. A hivatásszerű kedvesség. Mindenki olyan aranyos, hogy attól már émelygek, mintha csokisziruppal leöntött vattacukor-szeretet venne körül, bemegyek egy boltba, egy étterembe, mindenki rögtön arról érdeklődik, hogy milyen a hangulatom, milyen napom volt, épp csak azt nem kérdezik meg, hogy egyébként sikerült-e már könnyíteni magamon mostanában. A legfelháborítóbb, hogy a pincérek, amint meglátnak egy kutyát vagy egy gyereket, rajtaütésszerű gügyögésbe kezdenek, amit percekig nem hagynak abba. Persze nem a kedvesség zavar, hanem hogy ezt előírásszerűen csinálják: nincs benne őszinteség, éppen ezért értéke sincs a dolognak, akkor meg minek?
A csúcs az, hogy akárkivel beszélek, rögtön tudja hol van Magyarország és megjegyzi, hogy az egy csodálatos ország, pedig bizonyára azt sem tudja, melyik földrészen keresse. Nincs ezzel semmi baj, miért is kéne tudnia, én sem tudnám, ha itt élnék, csak akkor minek kell áradozni egy olyan helyről, ahol akár programszerű népirtás is folyhatna, akkor sem tudnának róla?
Két ponton azért beleszaladtam a késbe: az egyik egy boltban volt, ahol mindenféle dolgot vásároltam, és ahol a pénztáros szokás szerint elővette a "Magyarország csodálatos"-kártyát. Forgattam a szememet, erre kiderült, hogy tavaly járt nálunk, szerette a Parlamentet, csak sajnos decemberben érkezett, ezért hideg volt.
A másik kellemes meglepetésem egy taxiban ért, amikor a bérautómért hajtottam. Ezért a dögért:
A taxis arról érdeklődött, honnan érkeztem, válaszoltam neki, de nem gondoltam, hogy bármilyen ismerete lenne a térségről. Ezután körülbelül 15 perces beszélgetés vette kezdetét, amiben a taxis arról érdeklődött, milyen most az élet nálunk 20 évvel a kommunizmus felbomlása után, megjegyezte, hogy Magyarországon azért nem lehetett olyan rossz korábban sem, mert ahogy hallotta, viszonylag megengedő volt a rendszer, bár úgy tudja, nem volt könnyű utazni. Egyben felhívta a figyelmemet arra a tényre, hogy ami Lengyelországban annak idején történt, az egyszerűen varázslatos: hogy a név szerint megemlített Lech Walesa, aki az előző rendszerben egyfajta ellenálló volt, az újban az ország vezetője lett. "Ez fantasztikus", ismételte meg háromszor, nekem meg leesett az állam. Kíváncsi vagyok, nálunk hány taxis tudna hosszasan értekezni a két évtizeddel ezelőtti közép-afrikai helyzetről, mert a viszonyrendszer kábé hasonló lehet.
Ma egyébként felkerestem az óceánpartot két török lánnyal, ettem egyet a partra néző és meglehetősen híres Sam's chowderben, a három legjobb szabadtéri étterem egyikében, ahol a chowder mesés volt:
Sült tintahalkarikákból viszont sokkal jobbakat ettem múlt héten a horvát tengerparton (a törökök megígérték, hogy odaadják a pontos receptet, mert náluk is finom ez a kaja, nekem viszont még nem sikerült jól elkészítenem). A nap során eljutottam még egy varázslatos helyre, amiről nemsokára jön egy újabb post, most viszont megyek vacsorázni, mert az óceánnak ezen az oldalán még csak este kilenc van.