Őszintén szólva nem számolgatom megszállottan a mobilköltségeimet. Akkor hagyom abba a beszélgetést, amikor nincs több mondanivalóm, és nem, amikor a másodpercmutató az 59-eshez ér. Fogalmam sincs, mikor van a csúcsidőm, és sms-ben is annyit szoktam írni, amennyit szükséges.

Ezzel együtt kapja be az iPhone.

Pár hete elutaztam Thaiföldre, két és fél hétig ott voltam, szóval ment az üzenetküldés rendesen. Távoli ország, sokadik díjzóna, ebből következik, hogy kétszáz forintot kell fizetni egyetlen sms-ért. Önmagában ez még nem jelentene gondot, viszont hirtelen feltűnt, hogy a telefon nem számolja a karaktereket: semmilyen visszajelzést nem ad arról, hogy hányadik sms-be kezdtem bele.

És ami Magyarországon mindegy, hogy tudniillik 30 vagy 60 forintot fizetek, az egy másik kontinensen egészen más megvilágításba került: nagyon is számít, hogy 200, vagy 400 forintba kerül a mondanivalóm továbbküldése.

Nem önmagában a költség zavar. Ha kell, megírok két sms-t is. De ha nem kell, akkor nem. És hogy nekem alkalmanként kétszáz forintba kerüljön a 160. karakter után kirakott pont, az már kimondottan bosszantó volt. Különösebb megfontolás nélkül küldözgettem az sms-eket, naponta kettőt-hármat, aztán körülbelül a tizedik napon rájöttem, hogy nem lehet ezt ilyen hülyepicsásan, egyszerűen tisztába kell tenni, hogy mennyit is fizetek. Nem fogjátok elhinni: elkezdtem számolni a karaktereket.

Ujjal.

Visszamenőleg átnéztem pár üzenetemet, és nagyon gyakran futottam 165, meg 327 karakteres sms-be: nyilvánvaló, ha tudtam volna, hogy épp merre járok, lespóroltam volna azt az öt-tíz lespórolható karaktert, így viszont néhány ezer forintot tök fölöslegesen fizettem ki, csak mert az Apple nem bírta berakni az sms-számlálót a mobilba. Egy olyan funkciót, ami a merovingok uralkodása óta az összes hordozható telefonnak része.

Aztán persze hamar, talán a második üzenetnél rájöttem, hogy a fejben karakterszámolgatás nem megy, úgyhogy egyetlen eszköz maradt a kezembe: ez, postot írni az iPhone-ról. Meg persze ott a Google is, aminek a segítségével pillanatok alatt meg lehet találni például a BiteSMS-et, egy, a Cydiából letölthető hateurós alkalmazást, ami átveszi a Messages helyét, és aminek a segítésével már nyomon követhetem, merre tartok.

Őszintén szólva azonban nem szeretem ezeket a hekkelős megoldásokat, főleg nem, hogy ha azok teljesen átveszik egy beépített program helyét. Attól viszont egyenesen agyvérzést kapok, hogy miért nem sikerült a karakterszámlálót beépíteni az iPhone-ba. Mert ehhez nem kell plusz hardver, nem kell a hálózatot felkészíteni a működésére, nem kell egyéb alkalmazásokkal összehangolni a futását, egyszerűen csak ki kellett volna húzniuk a seggükből a fejüket a kaliforniai programozóknak, és felismerniük, hogy Amerikán kívül is értékesítik majd a mobilt. És bizony nem minden országban adnak korlátlan sms-küldési lehetőséget az iPhone mellé, sőt, az is elképzelhető, hogy a telefon gazdája külföldre utazik, és akkor már Joe-nak sem lesz mindegy, hogy mennyit pötyög. Egyszerűen egy kötelező feature-ről van szó, aminek a hiányára nem lehet semmilyen észérvet felhozni.

És így bizonyították be jó Uram, hogy a Föld banán alakú!