Rendhagyó évértékelés következik, az idei legfontosabb Apple-eseményeket úgy állítom sorba, hogy a cupertinói részvény görbéjén bejelölöm az aktuális eseményekhez tartozó tőzsdei cunamikat, vagy éppen bukórepüléseket. Az Apple növekedése persze egész év alatt töretlen volt, ami unalmas, a részvények viszont sokkal rapszodikusabban viselkedtek, így érdekesebb ezek mellett végigszaladni az év eseményein.

Az idei évnek az Apple nagy lendülettel vágott neki: januárhoz képest csak két hónappal korábban jött ki a Mac OS X Leopard, öt hónapja lehetett kapni az iPhone-t, amiből januárig négymillió darabot adtak el. A részvény szárnyalt, hiszen a cupertinóiak így már három lábon álltak, a Macek és az iPodok mellett egy újabb piacra is betört az almalogó. A részvények kétszáz dolláron álltak az év elején, mindenki a Macworldöt várta. Közben frissült a Mac Pro és az XServe kínálata is.

A Macworldön bemutatták a Time Capsule-t, az új Apple TV-t, amivel közvetlenül lehet filmeket kölcsönözni az iTunes Store-ból, és persze ekkor húzta elő Steve Jobs papírzacskóból a világ legvékonyabb laptopját, a MacBook Air-t. Csakhogy az Apple TV nem egy tömegtermék, és az optikai meghajtó nélküli, opcionálisan SSD-ve felszerelt Air sem annak készült, szóval nem kecsegtettek óriási bevétellel az új termékek. Ráadásul az Apple negyedéves jelentésére is nagyon vártak a befektetők, de Apple-vezér Oppenheimer valamit nagyon elszámolt, és a hivatalos eredmény előtt a valódinál rosszabb színben tüntette fel a helyzetet. A negyedéves eredmények messze felülmúlták a vártakat, és a részvény ekkor már nem is zuhant tovább.

Februárban már beindultak a pletykák egy állítólagos 3G-s iPhone-ról, egy hónappal később már azt is tudni vélték, hogy GPS is lesz az új okostelefonban. Lehetett érezni, hogy az iPhone lett az új kedvenc, hiszen ekkor Steve Jobs már tudta, hogy a következő generációs telefon nagyot fog szólni, és azt is, hogy világszerte kapható lesz. Márciusban az SDK-konferencián bejelentették, hogy száz dollárért bárki lehet iPhone-fejlesztő, és egy jó ötlettel hülyére keresheti magát. Az Apple-nél tudták, hogy az érintőképernyő és a vízszintérzékelő sok programozó fantáziáját beindította, a hardver pedig adott volt komolyabb játékok fejlesztésére is. A fejlesztők ezreire számító AppStore rohadt nagy forgalomra számíthatott.

Áprilisban frissült az iMac-széria, de igazából mindenki az iPhone-ra koncentrált. A sajtót elárasztották a találgatások, és az AppStore növekedése is bizakodásra adott okot. Azért a Macek piaci részesedése is intenzíven emelkedett, és az iTunes is bekeményített: a dvd-filmek megjelenésének napján az Apple online üzletéből is meg lehetett már szerezni az alkotásokat. A negyedéves pénzügyi jelentés ismét rekordokat döntögetett, a 10.5 millió eladott iPod is az addigi legmagasabbnak számított, az Apple betétszámláján pedig egyre csak gyűltek a dollármilliárdok, későbbi befektetésre várva.

Júniusban a WWDC-n bemutatkozott a MobileMe szolgáltatás, egy rakás iPhone-alkalmazás, és természetesen az iPhone3G is. A telefon ára a partnerekkel kötött szerződés és a hűségidő miatt alacsonyra lett belőve, szóval az egész világ várta a júliusi-augusztusi debütálást. A MobileMe már nem szerepelt ilyen fényesen, az Apple kétszer is hivatalosan kért elnézést az előfizetőktől, meghosszabbítva az ingyenes próbaidőszakot. Az IT-szektor ebben az időszakban kicsit rosszabbul teljesített, mint azt az elemzők várták, ráadásul Steve Jobs egészségi állapota miatt is megindultak a találgatások, meg a részvények ára is lefelé.

Egyre több országban lehetett kapni a telefont, amiről egyre több forrás erősítette meg azt, hogy korántsem hibátlan. A firmware-frissítések lassan befoltozták a bakikat, de sokan gondolták úgy, hogy ilyen formában korai volt piacra dobni a telefont. Augusztusban nálunk is bemutatták a telefont a T-Mobile zászlója alatt, augusztusra az AppStore forgalma ötven nap után már elérte a százmillió letöltött alkalmazást. Ez persze nem feltétlenül a magyar debütálásnak köszönhető.

Szeptemberben már elég nagy örvényt keltett a hitelválság, és az Apple sem tudott túl sok újat felmutatni a Let's Rock Event-en. A Genius tényleg aranyos fejlesztés, az iPod nanó is új ruhát kapott, de egy kissé értetlenül ültünk az esemény után. Semmi "one more thing"? A részvények árának esésén valamelyest segítettek az októberben bemutatott új MacBookok, és az ismét várakozáson felüli negyedéves pénzügyi jelentés, viszont gyorsította azt Steve Jobs egyre betegesebb megjelenése. Az elemzők kiszámolták, hogy a vállalat néhány héttel ezelőtti nyolcvanmilliárd dolláros (és egyre csökkenő) értékéből húszmilliárd kizárólag Steve Jobs jelenlétének köszönhető.

Ma pedig mindenki a januári Macworldöt várja. Érkezik a Snow Leopard, ami méretben kisebb, tudásban fejlettebb lesz elődjénél. Hangsúlyozottan nem a user interface-re koncentráltak a fejlesztők, olyan újdonságok kerülnek bele, mint a Grand Central (a többmagos processzorok és a grafikus gyorsítók hatékonyabb hasznata) és az OpenCL (a grafikus gyorsító erejének használata nem grafikus műveletekhez). Az Apple egyre szorosabb kapcsolatot épít az nVidiával, az iPhone hardverelemeit illetően pedig egyre inkább eltávolodik mindenki mástól. A kézikütyük esetében egyre valószínűbb, hogy a házon belüli hardverfejlesztéseké lesz a jövő.

Mára már világossá vált, hogy Steve Jobs lassan átadja a stafétát a többi Apple-vezérnek, valószínűleg nem sokáig marad már az elnöki székben. Januárban már nem ő vezeti a keynote-ot, háttérbe húzódik a vagány hippiből lett birodalomépítő. Mi innen kívánjunk neki jó egészséget jövőre is.

Nektek pedig boldog új évet.