Ugye az Apple gépeit nem azért szeretjük, mert agyon lehet konfigurálni őket, én ugyan sosem éreztem szűkösnek a modellparkot, nagyjából sikerül lefedni az igények túlnyomó többségét, de azt tudom, hogy _minden_ elvárást nem tudnak kielégíteni. Nem is akarnak, arra ott vannak a pc-k.

Ezért meglepő, hogy a Macworld úgy tálalja a MacBook Pro tuningolását, mint valami gépépítőversenyt, pedig csak annyit tett a lap, hogy mindenből a legerősebbet (vagyis a másikat, mert két választási lehetőség van) kérte a 15-ösbe: 2,5-ös Core 2-es helyett 2,6-ost kaptak, 2 giga memória helyett négyet, a 250 gigabájtos, 5400-as fordulatszámú merevlemez helyett 200 gigabájtos 7200-ast. Nem nagy kaland, de jó cikk, mert kiderül belőle, hogy mire elég a 700 dolláros upgrade.



Hát, nem sokra. A Speedmark 5 egész rendszert próbára tevő tesztje szerint 8 százalékot gyorsult a MacBook Pro. Mindenesetre ez elég volt ahhoz, hogy a hordozható gép gyorsabb legyen a 2,4-es iMacnél, történelmi hátrányt dolgozott le hát a Pro (ha nem vesszük figyelembe, hogy az asztali gépben is mobilalkatrészek vannak, szóval az lenne a meglepő, ha óriási különbség lenne köztük).

A fájl duplikálását már 27 százalékkal hamarabb fejezte be a gép, Photoshop alatt 20 százalékos volt a gyorsulás, Zip-tömörítésnél csak 7, renderelés, mpeg-kódolás, iMovie-effektezés, UT2004-ezés közben viszont már nem volt érzékelhető változás, ami azt mutatja, hogy a gyorsulás elsősorban a merevlemezigényes műveletek közben érhető tetten.

Gyorsabb vinyó, gyorsabb munka, nem egy forradalmi felfedezés, de szép alapos teszt.