Tudjátok, van ez a kép a fejünkben Amszterdamról, tiszta utcák, csatornák, fűszag, biciklik és kurvák, és a legfurább az, hogy mindez igaz, ráadásul nem külön-külön, hanem egyszerre, egyetlen ellentmondásos ingerben.
Az utóbbi időkben az volt az érzésem a legtöbb európai városban, hogy megindult valami romlásféle: mindegy, hogy a németeknél, a franciáknál vagy az olaszoknál jártam, az elviselhetőnél több volt a kosz, a kiégett fű, a gaz.
Amszterdam azonban más, a város a mai napig a nyugati civilizáció és a kapitalista értékrend himnusza, ahol a pénz és a szabadság valóban vonzó elegyet alkot. A repülőtérről befelé haladva egy rakás olyan irodaépületbe botlasz, amilyet itthon csak a Dózsa György úton látsz, ha az ING-székházra nézel (aminek egyébként szintén holland volt a tervezője).

A belváros hihetetlenül tiszta, a lakosság fele biciklivel jár, méghozzá nem valamilyen divatos majomsággal, hanem több évtizedes, patinás, imádnivaló roncsokkal. A rendőr vicces arcot vág, mert kedve van felvidítani a szembe jövő magyar turistát, én meg nézek rá hülyén, amiért nem nyúl a fegyveréért és nem ad le egy sorozatot a környék összes épületére a mindent beborító gandzsaszag miatt. A kurvák meg hát, állnak a kirakatban, mint valami félbevágott marha a húsboltban, nem támadna rájuk gusztusom, de semmi bajom azokkal, akinek igen, és a hotelkönyvben ajánlott angelsofamsterdam.com-ot azért már én is tágra nyílt szemekkel kattintgattam át.
A lényeg, hogy az érkezéstől a távozásig úgy éreztem, felnőttként vagyok kezelve, ami óriási szabadság-, és felelősségérzetet adott. Amszterdamban jó lenni, mert a város remekül bizonyítja, hogy értelmes embereknek ér szabadságot adni.
stevejobs
2009.02.28. 07:27
Címkék: utazó
Ismét szombat, ismét utazó iPhone rovatunk következik. Jó ez a rendszeresség, az ember próbáljon rutinszerű életet élni, mondta egyszer Sting, akitől még ezt is elfogadjuk. Ő minden nap hajnalban kel, elsétál az erdőjébe, megeteti a kacsáit a tóban, és szép dolgokra gondol.
Legutóbb Sting olyan szép dolgokra gondolt sétái közben, hogy kiadott egy trubadúr énekeket tartalmazó cicanacis albumot, amit már eléggé nehéz elnézni a Police énekesének. Fogalmam sincs, hogy jutottam idáig, kicsit eltávolodtam a tárgytól, valahogy át kellene fűzni a gondolatot erre a Németországban készült képre. Megvan! A trubadúrt cseréljük le Minnesängerre, és meg is vagyunk.

Osnabrückben járt az iPhone, miután kecsesen az Appleblog egyik olvasója, rivera zsebébe bújt. A város jóval az első Minnesang akkordok előtt született, ugyanis Nagy Károly alapította 780-ban. Igen. Akkoriban, ha a templom mellett feltartottad az iPhone-od, rögtön ketten csapták le a kezedet csuklóból. Ilyen világot éltünk.
Első ránézésre a város képen látható utcája akár Prágában is lehetne, már ha leszámítjuk azt az egy-, másfél millió turistát, akik ebben az esetben nem látszanak. Szeretem az ilyen nagyvonalú, kisvárosi szépséget.
stevejobs
2009.02.21. 13:26
Címkék: utazó
Kalandor iPhone-unk a múlt heti ausztrál kiruccanása után ismét az öreg kontinensen kötött ki, és az egyik legnagyobb kulturális központot szemelte ki magának. Andrással együtt utaztak a pápák, galambok és művészek szülővárosába, ahol az építészeti remekművek csaknem térdig vízben állnak.

Egy kép is készült a Canale Grande csatorna mellett, a Ponte di Rialto, vagyis a Rialto-híd hátterében pózol az egész évben csak kirándulgató telefon. A piacnak sem utolsó hidat az 1500-as évek végén emelték, három évig készült, és sok kereskedőnek gyakorlatilag a munkahelyét jeletni.