Mindig irigyeltem a konyhaasztalomon, tálban virító banánokat. Elképzeltem, milyen utat tettek meg, amíg viszonylag gyorsan eljutottak hozzám, hogy kizabáljam a belsejüket. Elképzeltem gyerekkoromban, hogy odaállok a banánszállító repülőgép elé, és azt mondom: idehozta, kirakta, most ahelyett, hogy üresen menne vissza, vigyen el engem.
Utazónkat ezidáig nem irigyeltem ilyesmi miatt. Igaz, hogy most már lassan két éve minden héten máshová eszi a fene, de mindig eszembe jutott, hogy a ribanc rendesen megdolgozik ezért. Nem könnyű minden héten mást befűzni az ingyenutazásra.
Most azonban mérhetetlenül, katasztrofálisan és fokozhatatlanul irigy vagyok, mert én is pont olyan helyre vágyom jelenleg, ahová nem vezet út, ahol szamarak viszik a cuccaimat, és bármikor széttéphetnek a mókusok. Mert hát ezt nézzétek, hol járt az Utazónk Freddyvel.
Ezek az iPhone-ok már láttak gejzírt Izlandon, most melegebb égtájakra látogattak. Marokkót járták be egy kicsit. A képen éppen egy hegyi berber faluban láthatóak a hajléknál ahol egy éjszakát töltöttek.
De nem elégedtek meg ennyivel, innen tovább mentek. Meglátogattak egy olyan hegyi berber falut is, ahova nem vezet út. Két és fél órát mentek egy szamár után ami a hátizsákokat vitte felfelé.
szucsadam
2010.10.17. 10:56
Címkék: utazó
A Pinatubo, pontosabban a Pinatubo vulkán nem tartozik azon nevezetességek közé, amelyek nevének hallatán egyből a térképre bökök, mint a jól konfigurált Google Maps.
Pedig a vulkán 1991-es lázadása nagy port kavart (a szó minden értelmében), az volt a 20. század második legnagyobb szárazföldi vulkánkitörése, 847 ember életét követelve. Ahogy a kép beküldője is mondja: "a vulkán 1991-es kitörése mellett az izlandi Eyjafjöll működése csak szánalmas kis pöfögés."
A Pinatubo ma is aktív, meg hát a szigeteken egyébként is jellemző a földrengés és a vulkáni aktivitás, ezért is csodálkoztam mindig, hogy a stabil földkérget megkövetelő biliárdjáték micsoda tehetségeit tudja felvonultatni az ország.
A Pinatubóhoz látogatott el tehát Utazónk is inutil zsebében, fél optikával a víz fodrozódásait figyelve, hogy a megfelelő pillanatban menekülhessenek.
szucsadam
2010.10.03. 10:24
Címkék: utazó
Amikor San Andreasban csapattam a sivatagban a motorral, nem ritkán több tízméteres ugratókon keresztül, egyszerre csak belebotlottam a Hoover-gátba. Lelassítottam a motort, a gát közepén leszálltam a paripáról (pont mint a valóságban is tettem volna), és körülnéztem.
Ugyan már elég komoly GTA-szerűség jelent meg az iPhone-ra, gát egy darab nincs benne, ezért Utazónk kíváncsi volt erre az 1931 és 1935 között készült monstrumra, ami akkoriban a legnagyobb összefüggő betonépítmény volt. Éppen ezért olyan technológiákat kellett alkalmazni, amiket még sohasem próbáltak. 49 millió dollárba és 100 ember életébe telt, amíg felhúzták, de hát megvan, na, az a lényeg. Nagy, erős, izé, art deco.
FT-nek köszönjük a képet.
szucsadam
2010.09.26. 13:23
Címkék: utazó
A fűre lépni tilos
tilos a fűre lépni
lépni tilos lépni
lépni lépni lépni
lépni tilos tilos
tilos tilos tilos
Tilos.
Köszönjük ddq-nak.
szucsadam
2010.09.18. 15:52
Címkék: utazó
Az egyik kedvenc filmem a Lost in translation, és noha nehezen tudnék kedvenc jelenetet választani belőle, de az megmaradt, ahogy Johansson kisasszony (akiről ekkor még azt hittem, fantasztikus színésznő lesz) a felhőkarcolóból bámulja Tokiót, vagy legalábbis azt a részét, ami látszik belőle, miközben a Squarepushertől megy a Tommib című szám, vagy valami ilyesmi.
Valahol itt járt Utazónk is, aki MG zsebében egy csillagászati konferencia után a Tokyo Towerben próbált szerencsét.
Márciusban ismét szerencsém volt, nagyobb, mint eddig összesen, elutazhattam Japánba csillagászatról és tudományról beszélgetni japán kollégákkal. Útba ejtettem Tokió egyik látványosságát a sok közül, a Tokyo Towert. Ez a valami ugyanolyan, mint a francia öregapja, csak sokkal rondább, meg kicsit magasabb, de azért elég szép látványt nyújt Tokióról. Amiről ugye Badár is megírta a könyvében, hogy egy kerülete akkora, mint Budapest. Nehezen felfogható méretű a város, az biztos.
