Tegnap a Samsung Forum 11-en voltam a Műcsarnokban: ez a dél-koreai cég legnagyobb show-ja most a térségben, óriási nemzetközi újságírócsoportot szállítottak ide, hogy bemutassák nekik a legújabb fejlesztéseket. Izgalmasak az új tévék, elképesztő a kijelzőjük, tetszik az is, ahogy összekapcsolják ezeket a mobilokkal és a tabletekkel: át lehet küldeni a képüket, így a hálóban fekve, a Galaxy Tabon tudjuk nézni a tévé., vagy blurayfilmet.
Az Appleblog szempontjából viszont nem ez az érdekes, hanem a tablet, a Samsung Galaxy Tab 10.1. Ennek már jóval nagyobb a kijelzője, mint az előző generációnak, a koreaiak készüléke akkora lett, mint egy iPad. Csak sokkal brutálisabb hardverrel: kétmagos Tegra 2 processzor van benne, aminek a teljesítménye körülbelül háromszorosa az iPadének. Több benne a memória, már a 3.0-s Android fut rajta, a kijelző felbontása meg 1280x800, harminc százalékkal több, mint az iPadé, ami látszik is, ha mindkettőn megnézzük az Appleblogot:
A lényeg azonban nem is ez, hanem a sebesség. Frászt, a sebesség érzete. Megszokhattuk, hogy ebben az elképesztően fontos mutatóban, amire legyinthetnek a geekek, mondhatják, hogy ez egy lényegtelen, specifikáción túli lidércvilág, az emberek többségének mégis erre van szüksége, ettől lett sikeres az iPhone és az iPad, szóval a sebesség érzetében bizony még az új csúcs Galaxy Tab és csúfosan leszerepel a lassan élete végéhez közelítő iPadhez képest. Nézzétek meg ezt a videót, amin két feladattal kellett megküzdeniük a tableteknek: az elforgatással és a görgetéssel:
Tisztán látszik, hogy a Samsung sokkal lassabban forgatja el a képet, annyival, hogy meg is szűnik a természetesség érzete: az iPaden olyan, mintha a gravitáció húzná le a képet, a Samsungon meg látjuk a sok nullás meg egyes izzadását. És érezzük is, az Index nézésétől ugyanis keményen izzadt a processzor, a tablet hátulja hamar felmelegedett, ami gondolom nem tesz jót az üzemidőnek, pedig csak böngésztem. De látszik, hogy néha még ez is sok volt, ugyanis a görgetés sem volt olyan folyékony, zökkenőmentes, mint az iPaden, ami azért tényleg nevetséges. Mondhatnánk persze, hogy még két mag mellett is ez az ára a Flashnek egy tableten, de egyrészt ez túl nagy ár, másrészt meg az Indexen ugyan minden reklám letöltődött, viszont az oldal alján található Indavideo nem: az egyetlen olyan Flash-tartalom, aminek lett volna értelme.
Persze ez csak egy gyors teszt volt, a szoftver sem végleges, csiszolják még ezt a gépet, de az tisztán látszik, hogy az alapkoncepcióval van a baj, amivel úgy látszik, a brutális hardverteljesítmény sem tud mit kezdeni. És ez a lényeg, ezért tökmindegy, mi lesz az iPad 2-ben, mert már az első generáció is versenyképes ezzel a böngészési élménnyel (kivéve, ha valaki direkt a Flash reklámokra hajt). Ezzel együtt érdemes megjegyezni, hogy a 10.1-es Galaxy Tab márciusban fog megjelenni, egy hónappal az iPad 2 premierje előtt, szóval a tabletnek már azzal kell versenyeznie.
Fizikai gombok még nincsenek hozzá, de műanyag kormányt már ragaszthatunk a mobilra.
Baromi jó játékgép az iPhone meg az iPod touch, csak sajnos nagyon hiányzik róla a fizikai billentyűzet: látszik rajtuk, hogy elsősorban mobiltelefonok, és vért izzadhatnak a programozók, a touch screen akkor sem lesz olyan jó beviteli csatorna, mint amit meg tudok nyomkodni. Ismerőseimmel, szakújságírókkal többször beszélgettünk már arról, hogy ha érkezne egy olyan burkolat az iPhone-hoz, amin valódi gombok, joystickok vannak, abba bepattintva a telefont simán lehetne olyan összetett irányítású játékokkal is próbálkozni, amik most eszünkbe se jutnának.
Itt még azért nem tartunk, de kipróbáltam egy műanyag kormányt, ami azon túl, hogy ha heti hülyeség rovat dísze lenne, ha indítottunk volna ilyet, tényleg egész jópofa tud lenni.
A Clingo Universal Game Wheel forgalmazója a Steelbird, a cuccot leginkább iJoe-nál, a Starkingnél, az XMS-ben vagy a Notebookbags-nél tudod megvásárolni, körülbelül 5990 forintért.
Tegnap este megnyílt a Mac App Store, az iPhone-on megismert alkalmazásbolt Macre átírt változata. A szolgáltatást úgy érhetjük el, ha letöltjük az OS X 10.6.6-os változatát (tehát csak Snow Leopardon működik), a százmegás csomagból 7,4 megát tesz ki a Store, ami maga is egy program.
Telepítés után az alkalmazás ikonja megjelenik a dockon, közvetlenül a Finder mellett, az tehát integrált, fontos része a rendszernek. Kattintás, majd indul is a program, már akinek, mert sokan jelentették, hogy 100-as hibaüzenetbe futottak. Ilyenkor csak újra kell indítani az iTunes-t, esetleg a Macet és megoldódik a probléma.
Ha minden a tervek szerint alakul, ezt látjuk a start után:
Körülbelül másfél éve robbant be az iPig az életembe, azóta nem nagyon gondoltam, hogy másmilyen kihangosítóra lenne szükségem, de attól még ki lehet próbálni a konkurenciát. Több üzletben is felbukkant mostanában az Ozaki iMini Cute, ami már csak a cukiság vonalon maradva is az iPig érdekes ellenfelének tűnik, úgyhogy kölcsön kértem egyet, hogy napokig nyomkodhassam.
A szerkezet tényleg aranyos, remek csajos ajándéknak tűnik, amennyiben kicsi és könnyű. Nem emlékeztet semmilyen állatra, talán az iPod a legközelebbi vizuális rokona, már amennyiben ezen is köralakban vannak elrendezve a gombok, amik viszont nem érintésérzékenyek: nyomkodni kell őket, cserébe akár ezekkel is lehet irányítani a iMinibe csatlakoztatott lejátszót. Nincs túl sok gomb erre a feladatra, de nem is kell: lehet előre, meg visszalépni, babrálhatunk a hangerővel és megállíthatjuk a lejátszást. Távirányító sajnos nincs hozzá, ami nekem komoly visszalépésnek tűnik a malachoz képest, lássuk a többit.
Például a hangminőséget: ebben szintén le van maradva az iMini. Pontosabban szólva ez az eszköz úgy szól, ahogy azt elvárhatjuk tőle, az apró hangszórók teszik a dolgukat, és alkalmasak arra, hogy élvezhető minőségben hallgassuk a zenét akár hosszan is, míg az iPig az ide-oda dugott hangszórókkal a méretét meghazudtoló erővel és tisztasággal tud megszólalni.
Az iMini funkcióiban viszont állva hagyja a konkurenst. Például, mert rádiózni is lehet vele, a vétel még antenna nélkül is elég jó, a vastag falú belvárosi lakásomban is tisztán bejöttek a megszokott adók. A készüléken van kijelző is, amin a pontos időt láthatjuk, ráadásul ébresztőt is be lehetett állítani, szóval az iMini tényleg sok az egyben.
De még nincs vége: elemről is működik, míg iPigből, ha jól láttam, most már csak olyat lehet venni, ami hálózatról szívja az áramot, és ami a legjobb, az iMini használható dokkolóként is. Ez azt jelenti, hogy összedugva a számítógéppel a zenelejátszón keresztül tudunk dalokat másolni az iPodokra, iPhone-nal azonban nem működik a varázslat, azokat simán csak tölti az iMini.
A cucc 15 ezer forintba kerül, ötezerrel olcsóbb, mint a disznó, cserébe gyengébb a hangminősége, nincs hozzá távirányító, de működik elemről is, használható rádióként, dokkolóként, óraként és ébresztőként.
Egy igen alapos Apple TV-tesztet készített nekünk Ottó, akit a blogon Időmilliomos apukaként is ismerhetünk. Ottó Kaliforniában él, így a szolgáltatások miatt neki nyilván többet jelent a készülék, mint nekünk jelentene. Viszont épp ezért fontos, hogy az ő véleményét hallgassuk meg a témában: mire jó az Apple TV?
Először nem árt tisztázni, hogy tulajdonképpen mi is az Apple TV. A neve ellenére egyáltalán nem TV, hanem egy tenyérnyi fekete doboz, ami WiFi vagy Ethernet hálózaton keresztül a számítógépünk iTunes adatbázisában tárolt zenéket, filmeket, podcastokat, hangoskönyveket továbbítja a tévénk vagy a házimozink felé. Emellett az internetről is tud tartalmakat összevadászni például a YouTube-ról vagy Flickr-ről. Az USA-ban Netflixről, az USA-n kívül még 13 szerencsés országban iTunes Store-ból is lehet vele filmeket és sorozatokat kölcsönözni.
Sajnos Magyarországon még nincsen iTunes tartalomszolgáltatás, ezért az Apple TV sem kapható. Használatához nem kell iTunes Store regisztráció, csak egy PC-n vagy Mac-en futó iTunes program.
Itt a négy fő indok, ami miatt nekem nagyon bevált az Apple TV:
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
Telepítés után az alkalmazás ikonja megjelenik a dockon, közvetlenül a Finder mellett, az tehát integrált, fontos része a rendszernek. Kattintás, majd indul is a program, már akinek, mert sokan jelentették, hogy 100-as hibaüzenetbe futottak. Ilyenkor csak újra kell indítani az iTunes-t, esetleg a Macet és megoldódik a probléma.
