Az történik ugyanis jelenleg, hogy mivel a Spotify trösztellenes kereseteket adot be az Apple-lel szemben, a The Information nevű lap információi szerint a két cég megpróbálja megoldani az ügyet. Mégpedig úgy, hogy a Sirit felkészítenék arra, hogy elérje a Spotify-t. Az iOS 13-ba kell ehhez pár új API, így a zene streamelő appok rá tudnák venni az asszisztenst, hogy náluk is játszanak zenét.
Vajon ez úgy lenne, hogy
Hé, Siri, play … with Spotify,
vagy úgy, hogy beállítjuk alapértelmezettnek a Spotify-t, és akkor simán
Hé, Siri, play …,
nem tudni. Valószínűbb az első, ha az Apple egyáltalán belemegy a dologba.
Mindenesetre a HomePod, mint termék, kinyílna a világ felé a lépéstől, még akkor is, ha az AirPlay miatt alapvetően az androidos appok nagy része képtelen lenne továbbra is tartalmat lehelni belé. Az is igaz azonban, hogy a Music app előfizetésre kényszerítő ereje csökkenne, az embereknek jobban meg lenne adva a szabad választás lehetősége.
Aki szerint ez a normális: igazatok van. De ne feledjétek, hogy a piacon jelenleg oly sokan élnek vissza a befolyásukkal, nemrég írtam arról, hogy míg az Apple pozitív irányból, a HomePod használatával motivált az Apple Music előfizetés soha-meg-nem-szüntetésére, addig mondjuk a Youtube a negatív irányt választotta, és addig kínzott a reklámokkal meg a dupla reklámokkal mindenkit, hogy a prémium előfizetés árát szinte kizsarolta a kezünkből. Lehet vitázni, melyik az etikusabb, törvényesebb, antitrösztösebb.
Látszólag az Apple nem sokat veszítene azzal, hogy engedékenyebb. Ráadásul ez egy régi adósságuk, és a régi adósságaikat mostanában elég következetesen váltják valóra, szóval lehet is belőle valami. Viszont ha beállíthatunk a Sirinél, meg úgy általában, alapértelmezett zene streamelő appot iOS-en, akkor miért ne lehetne alapértelmezett böngészőt, mail-klienst, naptárat, fotó appot?
Miért ne bíznánk a felhasználóra a döntést, hogy kitalálja, mi lehet a legjobb neki?
Eddig nem írtam az Apple-Spotify ellentétről, mert úgy voltam vele, hogy nincs benne sok újdonság, és gyorsan vége lesz. Kiderült, hogy nem, nem lett vége gyorsan. Viszont egyre inkább hasonlít a hisztire.
Az egész egy közleménnyel indult, amiben a Spotify monopolistának bélyegzi az Apple-t és az App Store-t, miközben az EU-nál panaszt is tettek emiatt. Természetesen a korábban már elővett érvelés jött ezúttal is, amiben az App Store 30 százalékos jutalékát támadja egy cég, ezúttal a Spotify, akinek valójában az a baja, hogy közben az Apple kijött az Apple Music-kal, aminek
nem kell 30 százalékos jutalékot fizetni azért, mert az App Store-ban helyet kap.
Ezzel pedig, ebből a szemszögből, a saját szolgáltatásukat helyezik verselőnybe. Lássuk, mit állítanak még.
Az in-app-purchase-re vonatkozó 30 százalék nem vonatkozik mindenkire, mert például az Ubernek sem kell fizetnie semmit.
Nem engedik, hogy az App Store-on keresztül jött embereknek spéci deal-eket kínáljanak. Értsd, nem lehet a regisztrált email-címre hírlevelet küldeni.
Az Apple nem engedi, hogy könnyedén váltson a felhasználó Free verzióról Premiumra, vagyis fizetősre. Értsd, a Spotify inkább desktop böngészőbe irányítja az embereket ahelyett, hogy az appon keresztül tenné elérhetővé az előfizetést, leadva a 30%-ot.
Az Apple visszautasítja az app-frissítéseiket.
Az Apple nem hagyja, hogy minden eszközön menjen a Spotify. Értsd: a Siri és a HomePod számára nem elérhető natívan a Spotify, Mondjuk Apple TV-re meg ők nem fejlesztettek, szóval ez a “nem megy minden eszközön” azért az ő saruk is.
A fenti állítások mindegyikében van valamennyi igazság, meg bőven van egy csomó mellébeszélés, valóságtorzítás. Egyrészt az a 30% nem is egészen annyi, mert az első év után már csak 15, így az előfizetők megtartásával sokkal jobban lehet járni. Az Apple máris kiadta közleményben, hogy nem érti, milyen app-visszautasításról beszélnek, visszanézték, és ugyanolyan gyorsan elfogadták a beadott csomagokat, mint mindenki másnak. Összemossák az Ubert és saját magukat, miközben az Uber, meg az Amazon, meg egy rakás cég, akinek appja van, nem kér egy fillért sem az app használatáért.
Ez a lényeg: ha valaki appon keresztül ad el valamilyen egyéb szolgáltatást, akkor az app használata ingyen van. Nem az app a termék, az csak egy csatorna. Viszont ha valakinek az app maga a termék, és azért pénzt kér, akkor jár a jutalék az Apple-nek, a kezdetektől érvényes szerződés értelmében.
Mi is a probléma? Egyrészt ha belegondolunk, egyáltalán nem egyértelmű, hogy a Spotify appja valóban maga a termék, és nem csak egy csatorna a saját szervereken elérhető digitális művekre. Hisz az app egyébként ingyenesen is használható, csak a reklámok kiiktatásáért kell fizetni. De hogy lehet valaminek a hiányát termékként vagy szolgáltatásként értlemezni? Nagyon nem egyértelmű, na.
A másik probléma, hogy az Apple Music nem fizet. Ez tényleg probléma, és nem is értem, hogy miért nem. Kellene. Magyarországon is úgy van, hogy ha például saját magad promotálod, akkor saját magadnak ki kell állítani a barterszámlát. Magyarországon, az idióta, betarthatatlan és bürokratikus törvények hazájában én azt mondom, ez tűrhetetlen, és az Apple-nek tényleg ki kellene számláznia a 30%-os jutalékot, a számlát az App Store részlegnek kell kiállítania, és a marketing fizetné. Vagy legyen egy külön cég erre. Olyan nagy tragédia azért csak nem történne.
Hogy az Uber meg az Amazon miért nem fizet az App Store-os appban eladott termékek és szolgáltatások után? Nem tudom, de van egy tippem. Az Egy fiúról című filmben hangzott el, amikor a randipartner számára kiderült, hogy a főszereplő Will kapja a jogdíjakat a népszerű Santa's Super Sleigh című karácsonyi dal után:
Bocs, de nem értem. Hogy lesz ebből pénzed? Minden betlehemestől beszedsz 10%-ot?
Elvileg kellene. De lehetetlen a kis mocskokat elkapni.
Az Apple összeállított egy a Spotify-éhoz hasonlóan hangzatos szöveget, válaszként, amiben igyekezett rávilágítani a Spotify érveinek féligazságára, és kiemelni, hogy mennyi minden jár a jutalékért cserébe: a platform, amivel kiadhatják és frissíthetik az alkalmazást, a toolok a fejlesztéshez, a biztonságos fizetési rendszer: a Spotify mindezt akarja, de úgy, hogy közben megtartja a bevétel 100 százalékát.
A Spotify gyorsan válaszolt erre is, kiemelve, hogy minden monopolista cég azt állítja, hogy semmi rosszat nem tett, és csak a felhasználók érdekeit nézi. Meg hogy az Apple a Spotify iOS-es előfizetőit Apple ügyfeleknek tartja, nem Spotify ügyfeleknek, és ez az egész probléma veleje.
Ahogy én látom, az Apple kitalált egy borzasztó egyszerű, könnyen érthető elszámolási rendszert kábé tíz éve, amihez azóta is nagyjából tartják magukat. Ráadásul a rendszer nemcsak érthető, de
végtelenül demokratikus is,
hiszen mindenkitől ugyanolyan mértékű jutalékot kér. Nincsenek sávok, mint az állami vagyoni adórendszerben, hogy a gazdagokat gazdagabbá tegyük, de nincs olyan sávos adózás sem, mint ami szintén előfordul, hogy a gazdagok magasabb szintű bevételeire nagyobb adókulcsokat írnak ki. Ez baromi egyszerű, mindenki 30%, akkor is, ha sokat kaszál, akkor is, ha keveset.
Ezzel nem is volt baj, és nem is lett volna, ha az Apple csak a platformot szállítaná. De közben elkezdtek egy csomó saját szolgáltatást bevezetni, és ezek most is folyamatban vannak: idén még több bevételt termelnek olyan szolgáltatásokból, amikkel az ügyfeleik - az App Store-os platformra előfizetők - egyébként foglalkoznak. Egyre több cég szemében lesz szálka az Apple konkurenssé válása úgy, hogy közben ők a konkurensnek fizetik a 30%-ot.
Fizették volna tovább a 30%-ot egy független szolgáltatónak, na de egy konkurensnek azért ne már.
Én megértem a haragot, mert tényleg nem fair így már a dolog. De hogy nem a 30%-kal van a gond itt, az is biztos. Csak azért támadják azt, mert mást nem tudnak.
Ki más is ünnepelhetné meg az Apple napokban piacra került okos hangszóróját, mint az egyik legfőbb rivális, a Sonos? A HomePod tegnap óta immáron hivatalosan is megvásárolható valamivel több, mint 110 ezer forintnak megfelelő áron Amerikában, Ausztráliában, illetve az Egyesült Királyságban. A premier napján a Sonos az alábbi bejegyzést osztotta meg hivatalos Twitter csatornáján:
Ez nálunk simán kiérdemelte a hét trollkodását, ugyanis miről is van szó? Először is a HomePod kizárólag az Apple Music szolgáltatását képes kezelni, ha Siri-vel óhajtjuk vezérelni. Ha Spotify-ról, Tidalról és minden más platformról szeretnénk zenét hallgatni rajta, akkor szükségünk lesz egy olyan, iOS-t vagy macOS-t futtató számítógépre, amely támogatja az Airplay legújabb verzióját.
A belinkelt lejátszási listát tehát csak úgy nem lehet meghallgatni ezeken a hangszórókon, de ha mégis sikerült megoldani, akkor az alábbi dallista fogad minket:
A playlist neve ("Welcome to the Party") egyfajta jófejségről árulkodik, ám a számok címét egymás után összeolvasva kibújik a szög a zsákból:
Hello / Apple / Something About Us / Together / Feels Right / Even Though / You're Crazy / For This / Home / POD / Remember / Two Is Better Than One / Just Playing / It's a Party / Everybody's Coming To My House / Even You / Come As You Are / Fruit Machine / No Matter What You're Told / We're Going To Be Friends / Over Everything
A 21 dal címéből álló trollkodás több ínyenc részt is tartalmaz, melyek közül talán a "Remember, two is better than one" a legfájóbb az Apple-nek. Mint ismeretes, a HomePod jelenleg sajnos nem képes más HomePodokkal együttműködni, így nem csak a párban való használatról kell lemondanunk, hanem a multiroom hangzásról is. Bár a cég azt ígéri, hogy ez a funkciót egy későbbi szoftver frissítéssel megkapjuk, mondanunk sem kell, hogy a Sonos One ezt a kezdetektől fogva tudja - bármiféle limitáció nélkül.
A kiemelt rész más szemszögből is érdekes, ugyanis a Sonos a HomePod piaci startja előtt közölte, hogy annak áráért most két One-t ad, melyek így párban 50 dollárral kerülnek kevesebbe, mint eddig. Bár a Sonos hangszórója az előzetes tesztek alapján megközelítőleg sem szól olyan jól, mint a HomePod, hangminősége mégis bőven megüti azt a szintet, ami az átlag felhasználóknak már tök oké és párban megvásárolva tényleg elgondolkodtató ajánlat lehet.
Az "Everybody's coming to my house" valószínűleg arra utal, hogy a Sonos hangszórói szerény 56, zenével kapcsolatos szolgáltatást támogatnak a dobozból kivéve, a "We're going to be friends over everything" pedig az Airplay 2 jövőbeli támogatásának szól, mellyel akár egy HomePodot és egy Sonos One-t simán összepárosíthatunk majd egymással, ha úgy tartja kedvünk.
A Sonos One lényegében a rendkívül sikeres Play:1 utódjának (vagy inkább modell frissítésének) tekinthető és bár a felhasználók nincsenek elájulva tőle (mind a gyártó oldalán, mind az Amazonon 70 százalék körüli átlagérték szerepel), a legtöbb külföldi tech oldal elismerően nyilatkozott róla. Az eladások mindenesetre jól alakulnak és ha nem is sikerül végül tartani a lépést az Apple Homepodjával, ez a kis Spotify-os trollkodás öt perc hírnévre mindenképpen tökéletes volt.
Úgy tűnik, a Spotify legalább öt hónapja egy különös szokást vett fel: iszonyatos méretű adatokat ír a háttértárra, nap, mint nap. Akkor is, ha nem hallgatsz zenét. Akkor is, ha nem töltesz le egy számot sem a gépedre.
Az ArsTechnica írt róla, hogy az app kevesebb, mint egy óra alatt 5-10 gigabájtot ír a háttértárra zenehallgatás nélkül, de ha már több mint egy napig fut, akkor 700 gigabájtig is felszökhet az írt adatmennyiség. Ami ugye a kit érdekel kategória azoknak, akik nem SSD-t használnak. Akik viszont igen, azoknak egyáltalán nem mindegy, hogy hányszor írják felül a háttértár tartalmát. Ugyanis ez dönti el az élettartamot, ami alapesetben, normál használat mellett 20-30 év, de ha nekiállunk stressztesztelni, gyorsan kipurcanhatnak.
Az ArsTechnica korábbi tesztje szerint a 240 gigás SSD-k 200-300 terabájtnyi írás után kezdtek el hibázni, ide lehet kötni az élettartamuk végét. 700 gigabájt egy nap alatt azt jelentené, hogy nagyjából 250 terabájtot írunk egy év alatt, csak a Spotify-jal. Egy 128-as SSD-vel pedig a fenti ökölszám feleződik, hiszen ott feleannyi adattal felülírtuk ugyanazt a mennyiségű bithelyet. Persze a 700 gigabájt nem tipikus, de több száz gigáról beszámoltak többen is.
Ha ti is használtok Spotify-t, megnézhetitek, mennyit írt az alkalmazás a háttértárra a legutóbbi boot óta. Ehhez indítsátok el az Activity Monitort, itt kattintsatok a Disk fülre, itt nézzétek meg a Spotify appot. Ha ti is fura számokat láttok, írjátok meg nekünk. A Spotify egyébként javítást ígért a következő frissítésbe, az 1.0.42-be. Már kint van, az istenért, frissíts.
Nyilvánvaló, hogy nincs magától értetődő megoldás: egyik szolgáltatás sem támogatja nagyon az exportálást, így aki szeretne váltani, ott áll bambán:
most nullázzam le a zenei válogatásaimat, és kezdjek mindent kézzel, elölről?
Nem kell, jelenleg is kínál erre való alkalmazást egy csapat, Move to Apple Music néven. Az alkalmazás néhány kattintással átvarázsolja a Spotify vagy Rdio playlistek tatalmát az Apple alkalmazásába. 5 dollárba kerül a varázslat.
Itt látható, hogyan működik:
Elindítod az iTunes-t és a Move to Apple Music programot, kiválasztod a forrásként szolgáló szolgáltatást, kiválasztod a playlisteket. Az alkalmazás itt segítséget kér: addig kell nyomogatni egy dalon a szivecske ikont, amíg azt nem mondja a Move to Apple Music, hogy állj. Így nyer ki információkat, amik szükségesek az importhoz.
Itt jön a neheze: a várakozás. Minden 30 másodpercben vizsgál egy dalt, hogy "az iTunes API is boldog maradjon". Ez azt jelenti, hogy 1000 dal esetében ez egy több mint 8 órás mutatvány. És az eredmény sem száz százalékos, könnyűzenében 80, komolyzenében kevesebb mint 50 százalékos a találati arány: vagy nincs meg a dal az Apple Musicban, vagy nem tudta meccselni az adott művet.
Szóval ez a legjobb, amit a piac jelenleg nyújtani tud. Rohadt hosszú várakozás, nem túl fényes találati arány, fizetős alkalmazás.
Egy másik lehetőség még a STAMP, ami egy Exportify-val exportált Spotify .csv playlistet nyomat be Apple Musicba, csakhogy itt a playlistek egyszerűen bekerülnek a My Musicba. Ez is fizetős.
Ingyenes az Applefy, ami azonban csak addig végzi el a munkát, hogy lementi a Spotify playlisteket. Utána ezeket neked kell feltöltögetni iTunes-ba, Add to iCloud Music Library utasítással.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
