E heti hirdetőnk a Mastercard, akik egy érdekes kísérletre invitáltak minket.

Mint korábban már írtam, egy Magyarországon most induló szolgáltatást tesztelek: kipróbálom, milyen lehetőségek vannak itthon az NFC-s fizetésre, és megkísérlem használni a Mastercard Mobile alkalmazást is az online rendelésekre. Sőt még tovább megyek: a Mastercard kérésére megpróbálom egy hétig csak a fenti két fizetési módszert használni a mindennapi vásárlásaimhoz. Két posztban foglalom össze a tapasztalataimat, amiket megpróbálok úgy megírni, hogy egyben gyakorlati segítségnyújtás is legyen azoknak, akik szintén most ismerkednek a lehetőségekkel.

Hajrá.

Egyes számú erőforrás: PayPass matrica

Először is lássuk a technikai hátteret és lehetőségeket. Ugye az NFC-s chipet sokan már a tavaly megjelent iPhone 4S-be is várták, még többen viszont azt sem tudták, mire is használnák, ha lenne. Az NFC-s technológia alkalmazásra a fizetésre nem új keletű a nagyvilágban, lényegében a leggyorsabb vásárlást teszi lehetővé: a boltban mondják az összeget, odatartod a kártyát/matricát/telefonodat a leolvasóhoz, hozzá sem kell érinteni, és már köpi is ki a számlát, kis értékű (5000 forint alatti) vásárlásoknál PIN kód sem kell. Nem kell készpénz, nem kell a kártyát bedugni, várni a bank válaszára, újra próbálkozni. Kényelmesen hangzik, főleg nálunk, ahol a betárcsázó modem sebességével kommunikálnak a bankokkal a terminálok.

Noha még az iPhone 5-ben sem jelent meg a lehetőség, attól még mi kipróbálhatjuk, milyen érzés a bevásárlás így. Ehhez el kell menni a bankba, ahol a folyószámlánk van (jelenleg a PayPass esetében ez az OTP, Raiffeisen vagy Takarékbank lehet), és bemondani, hogy szeretnénk egy PayPass matricát. Kicsit majd értetlenül néznek, nálam is így volt, gyorsan utánaolvastak a teendőknek, és kezdődhet a kábé 10 perces igénylési folyamat. Papír aláír, terminálon PIN kód megad, két hét múlva nézzek vissza, akkor már biztos kész.

Miután érte mész, gyakorlatilag készen áll minden a használatra. A PayPass kártyához képest ez annyiban más, hogy kisebb, és ragad: felragaszthatod akár a mobilodra, és akkor hozzám hasonlóan eljátszhatod, hogy az iPhone-ban is NFC chip van. És akkor így már írhatsz posztot "Az iPhone-ommal fizetek mindenhol" címmel.

Kicsit ormótlan a vastagsága miatt, de meg lehet szokni. Ha leszedem, máshová állítólag nem tapad fel, de a tárcámban még akkor is hordhatom, így okoskodtam.

Kettes számú erőforrás: Mastercard Mobile

A Mastercard Mobile használata még egyszerűbb. Le kell tölteni egy ingyenes appot az AppStore-ból - nem találnátok ki, Mastercard Mobile a neve -, és beregisztrálni a bankkártyánkat. Itt az azonosítás több lépcsőben történik: a bankkártya adatok megadása után egy előre generált karaktersort kell elküldenünk sms-ben egy megadott számra (az app előkészít mindent), a válaszkódot beírni az alkalmazásba. Megadtam egy alfanumerikus jelszót is, ez az mPIN, amivel a vásárlásokat igazolhatom. Ezután hozzájárultam a 99 forintos aktiválási díj levonásához, az erről érkezett sms-ben szintén egy kód volt, amit megint beírtam, majd megadtam a bankkártyám nevét. Érdemes az app indításához is beállítani egy jelszót egyből, a beállítások között tehetjük meg. Kábé öt perc volt a teljes procedúra. Segítségével feltölthetjük a telefon- vagy taxikártyáinkat, a sárga csekkeket fizethetjük be, vagy online vásárlásnál hivatkozhatunk rá.