E heti hirdetőnk a Mastercard, akik egy érdekes kísérletre invitáltak minket.

Mint korábban már írtam, egy Magyarországon most induló szolgáltatást tesztelek: kipróbálom, milyen lehetőségek vannak itthon az NFC-s fizetésre, és megkísérlem használni a Mastercard Mobile alkalmazást is az online rendelésekre. Sőt még tovább megyek: a Mastercard kérésére megpróbálom egy hétig csak a fenti két fizetési módszert használni a mindennapi vásárlásaimhoz. Két posztban foglalom össze a tapasztalataimat, amiket megpróbálok úgy megírni, hogy egyben gyakorlati segítségnyújtás is legyen azoknak, akik szintén most ismerkednek a lehetőségekkel.

Hajrá.

Egyes számú erőforrás: PayPass matrica

Először is lássuk a technikai hátteret és lehetőségeket. Ugye az NFC-s chipet sokan már a tavaly megjelent iPhone 4S-be is várták, még többen viszont azt sem tudták, mire is használnák, ha lenne. Az NFC-s technológia alkalmazásra a fizetésre nem új keletű a nagyvilágban, lényegében a leggyorsabb vásárlást teszi lehetővé: a boltban mondják az összeget, odatartod a kártyát/matricát/telefonodat a leolvasóhoz, hozzá sem kell érinteni, és már köpi is ki a számlát, kis értékű (5000 forint alatti) vásárlásoknál PIN kód sem kell. Nem kell készpénz, nem kell a kártyát bedugni, várni a bank válaszára, újra próbálkozni. Kényelmesen hangzik, főleg nálunk, ahol a betárcsázó modem sebességével kommunikálnak a bankokkal a terminálok.

Noha még az iPhone 5-ben sem jelent meg a lehetőség, attól még mi kipróbálhatjuk, milyen érzés a bevásárlás így. Ehhez el kell menni a bankba, ahol a folyószámlánk van (jelenleg a PayPass esetében ez az OTP, Raiffeisen vagy Takarékbank lehet), és bemondani, hogy szeretnénk egy PayPass matricát. Kicsit majd értetlenül néznek, nálam is így volt, gyorsan utánaolvastak a teendőknek, és kezdődhet a kábé 10 perces igénylési folyamat. Papír aláír, terminálon PIN kód megad, két hét múlva nézzek vissza, akkor már biztos kész.

Miután érte mész, gyakorlatilag készen áll minden a használatra. A PayPass kártyához képest ez annyiban más, hogy kisebb, és ragad: felragaszthatod akár a mobilodra, és akkor hozzám hasonlóan eljátszhatod, hogy az iPhone-ban is NFC chip van. És akkor így már írhatsz posztot "Az iPhone-ommal fizetek mindenhol" címmel.

Kicsit ormótlan a vastagsága miatt, de meg lehet szokni. Ha leszedem, máshová állítólag nem tapad fel, de a tárcámban még akkor is hordhatom, így okoskodtam.

Kettes számú erőforrás: Mastercard Mobile

A Mastercard Mobile használata még egyszerűbb. Le kell tölteni egy ingyenes appot az AppStore-ból - nem találnátok ki, Mastercard Mobile a neve -, és beregisztrálni a bankkártyánkat. Itt az azonosítás több lépcsőben történik: a bankkártya adatok megadása után egy előre generált karaktersort kell elküldenünk sms-ben egy megadott számra (az app előkészít mindent), a válaszkódot beírni az alkalmazásba. Megadtam egy alfanumerikus jelszót is, ez az mPIN, amivel a vásárlásokat igazolhatom. Ezután hozzájárultam a 99 forintos aktiválási díj levonásához, az erről érkezett sms-ben szintén egy kód volt, amit megint beírtam, majd megadtam a bankkártyám nevét. Érdemes az app indításához is beállítani egy jelszót egyből, a beállítások között tehetjük meg. Kábé öt perc volt a teljes procedúra. Segítségével feltölthetjük a telefon- vagy taxikártyáinkat, a sárga csekkeket fizethetjük be, vagy online vásárlásnál hivatkozhatunk rá.

Na de lássuk mindezt a gyakorlatban. Gyorsan ki is próbáltam az első napomon a Mastercard Mobile-t, úgyis az asztalon hevert egy rakás csekk, ami befizetésre vár. Az appban egy QR-kód leolvasó található, ezzel lehet az adatainkat, a csekk részleteit és hasonlókat beolvasni, és pár gombnyomással fizetni. Aztán gyorsan rájöttem, hogy a QR-kód a csekk feletti, elszámoló részen található (már amelyik szolgáltatónál található, a T-nél például van), de én ezeket már kidobtam. Viszont közben Győrbe megérkezett a következő számlám is (át kellene íratni azt a postázási címet már, a fenébe is), így beszkennelve átküldte a technikailag már advanced kiképzést kapott édesanyám. Pont kapóra jön:

Még egy tök jó képesség: a program a beolvasott csekkeket nyilvántartja, így tudja, melyik mikor esedékes, mikor jár le. Ez például tök hasznos funkció, bárcsak mindenki adna QR-kódot a számlához.

A másik lehetőséget is kipróbáltam: az online fizetést. Ezt is megkönnyíti app, de lássuk, hogyan. A MasterCard weboldalán átnéztem az elfogadóhelyeket, az egyik szinte világított.

Csokilelőhely!

A ChocoMe-től rendeltem három tábla csokit, részben karácsonyi ajándéknak (nem lehet elég korán kezdeni), részben saját használatra (inkább). A weben a fizetésnél megadtam, hogy Mastercard Mobile-lal fizetek. A fizetéshez pedig elég volt beírni a telefonszámomat, ez alapján tudták, melyik bankszámláról szívhatják le a pénzt. Tehát még véletlenül sem arról van szó, hogy a mobilszolgáltatón keresztül fizetünk, egyből a számláról megy a pénz, hiszen összekötöttük a két adatot a regisztrálásnál.

Ez ugrott fel:

Beírtam a telefonszámot, és meg is voltunk.

Kimentem a konyhába, megnyugodva láttam, hogy a hűtő még tele. Boltba egyelőre nem kell tehát menni, az egy hetes próbának mindenre felkészülten vágtam neki. Évi reggelenként az égbe irányzott "nincs egy rongyom se" kiáltását egyelőre figyelmen kívül hagyom. Viszont ki akartam próbálni a PayPass matricámat, ehhez pedig keresnem kellett egy elfogadóhelyet a lakásom közelében. Letöltöttem az App Store-ból az ATM Hunter nevű appot, ami kilistázta a legközelebbi lehetőségeket.

Észrevettem egy virágboltot, gondoltam friss házas lévén ez egy egészen jó ötlet. Bevágtam a zsebembe a telefonomat, mellédobtam a slusszkulcsot, pénztárca minek, elindultam.

A boltban természetesen meglepődtek a "fizethetek-e PayPass matricával" kérdésen. "Remélem csináltál már ilyet, mert én még nem" - mondta az eladó. Miután nem sikerült megnyugtatnom, beütötte az összeget, a kártyát is elfogadó terminál fölé nyújtottam a telefonom, és egy pillanat alatt kész is voltunk a fizetéssel. Ja nem, valami nem stimmel, tartsd oda még egyszer. Odatartottam, most már jött a számla. Gyors, tiszta munka, még így bénázással együtt is.

Megkérdeztem, mióta van itt ez a leolvasó, az volt a válasz, hogy már több mint egy éve, viszont még senki nem használta így. Én avattam tehát fel, ezzel:

Úgy gondoltam, könnyű lesz ez az egy hét. Az elején az ember optimista.

Folytatás következik.

A posztot a Mastercard támogatta.