Tegnap, ahogy ígérték, megjelent az iTunes 11. Csaba már részletesen leírta, miket kaptunk a lejátszótól, én is nyomogattam, elmondom, mi tetszett.
A mini player nem érdekel, korábban is volt ilyen, és a legjobb mini player nekem a billentyűzeten az F7-F9. Lejátszás, szünet, előre, hátra, nekem több infó nem kell. Ráadásul full screenben használom az iTunes-t, így meg nem lehet kitenni egy második kezelőfelületet az elsődleges asztalomra, szóval nem nekem szól. Egy 27-es iMacen már nekem szólna, MacBook Air-en nem.
Amit viszont imádok, az az albumra kattintással előugró infó panel. Egyrészt szép, ahogy az album artwork színeit felhasználva egyedi hátteret készít a daloknak, másrészt az In te Store menüponttal azonnal el lehet érni a hasonló tartalmakat az üzletben. Ez az én olvasatomban a Genius kettőpontnullás felhasználási módja, és több értelme is van, mint az eddigi lehetőségeknek. Egyrészt gyorsabban megtaláljuk az adott előadó albumait, lecsekkolhatjuk például, van-e új korongja, másrészt a hasonló zenékbe egyetlen kattintással belehallgathatunk, és eldönthetjük, meg akarjuk-e venni.
Először csalódásként éltem meg, hogy például a zenékről a filmekre ugrás az eddigi egy kattintás helyett kettő lett (first world problem), de aztán rájöttem, hogy a Command gombot ezért teremtették.
Cmd - 1: Music Cmd - 2: Movies Cmd - 3: TV Shows Cmd - 4: Podcasts Cmd - 6: Books Cmd - 7: Apps
Aztán néha elcsesződik, és akkor nem hajlandó reagálni a gombokra, de amíg megy, addig isteni, főleg hogy a store-okból is működik. Ja, és az albumok nézetnél csak kezdd el gépelni az előadó nevét, odaugrik a program. Szóval lehet ezt nagyon gyorsan is használni.
Nagyot nem kockáztatnak a külföldi lapok, amikor azt állítják, hogy ma befut a radikálisan újratervezett iTunes, a 11-es. Az Apple.com-on ugyanis továbbra is novemberi megjelenésről lehet olvasni, márpedig az még ma van, meg holnap, sokáig már nem lehet nyújtani a publikálást.
Reggel 8:45-kor mindenesetre még nem volt elérhető a szoftver, bízzunk benne, hogy estére már azt nyúzzuk.
Amire számítani lehet: nem lesz bal oldali hasáb Librarykkel, Store-ral, az eszközeinkkel, meg a többivel, az alapképernyőt az albumok felnagyított borítói foglalják majd el.
Persze a funkciók, almenük továbbra is elérhetők lesznek, csak ehhez a legördülő listákban kell majd kattingatnunk.
Az albumokra bökve információt kapunk arról, hogy mostanában mik a legnépszerűbb dalok a Store-ban a kiválasztott előadóktól, meg ajánlásokat is kapunk arra vonatkozóan, hogy milyen más dalok, albumok lehetnek az érdekesek.
Lesz kicsinyített lejátszó (mini player), ami alig foglal helyet a kijelzőn, és amihez hasonló emlékeim szerint volt már korábban a dashboardon.
És erősebb lesz az iCloud-integráció is, hiszen a gépünkön és a felhőben tárolt filmeket például úgy látjuk majd egymás mellett, mintha fizikailag is ugyanott lennének.
Majd ma kiderül, hogy mire jó ez a sok úri huncutság.
Az iTunes Music Store-ban is él a 30-70-es elosztási arány: az értékesítésre kerülő zenék árának 30 százalékát megtartja az Apple, a többi megy a kiadónak. Azonban nemcsak a megvásárolt dalokra, hanem az iTunes Match-re is van hasonló "felezés". Az éves meccselési díjnak csak harmadát tartják meg a cupertinóiak, a többit visszaosztják azoknak, akiknek a dalait lejátszották felhőből.
Persze hogy mennyi jár egy lejátszásért, nehéz meghatározni. Hol több, hol kevesebb. Az összeg függ a Match-előfizetésekből származó teljes bevételtől, az valutaárfolyam-ingadozástól és a lejátszások számától.
Fabók Pétertől - fejlesztő és hobbizenész - viszont megtudtuk, nagyjából mekkora ez az összeg, a blogján ezt írja:
A LunarVox-os "Under a Red Sky" nótánkat 2-szer meghallgatta valaki szeptemberben Amerikában, és kaptunk ezért 0.006 dollárt az Apple-től. Látható, hogy ha ezren meghallgatnák, akkor kaphatnánk hat dollárt is. Minden kezdet nehéz, de itt a bizonyíték, hogy a dolog működik.
Kevesebb mint egy forint jár tehát egy szám egyszeri meghallgatásáért, ami csak akkor tűnhet soknak, ha Psy-nak hívnak minket, és több tízmillióan hallgatják, naponta többször a Budai Stílust.
Az iTunes újragondolása egy nagyon is szimpatikus elv alapján valósult meg, ahogy a tegnapi keynote-on hallhattuk. Az elv az egyszerűsítés és az iCloud-integráció.
Elsőre annyi tűnik fel, hogy eltűnt a bal oldali hasáb a Librarykkel, a Store lehetőségeivel, az eszközeinkkel és a playlistekkel, a másik oldalról a Sidebar, és az albumok borítói felnagyítva elfoglalták az egész területet.
A funkciók persze megmaradtak, csak kissé elrejtve. A bal felső sarokban például megjelent egy legördülő lista, itt érhetőek el a különféle tartalmak, zenék, filmek, podcastok stb. Maradjunk ezen a listán egyelőre a zenéknél. Ha rákattintunk egy albumra, elegánsan lenyílik egy részletező doboz, aminek a háttérszínét az album borítója alapján határozza meg az iTunes. Itt találunk egy In the Store gombot, amivel az adott előadó legjobb számait, albumait találjuk meg. Valamint egy listát arról, hogy milyen zenéket vásároltak meg azok, akik ezt az albumot hallgatták.
Előadók között így böngészhetünk:
A Playlisteket ezentúl felül, a Songs, Albums, Artists stb. lehetőségek mellett találjuk, logikusabb is ide tenni. Ezen belül találunk egy Add gombot a playlist bővítéséhez. De nem kell ezt a gombot használni, ha bárhol elkezdünk megfogni és elhúzni egy dalt, albumot, automatikusan megjelennek a jobb oldalon a playlistek. Csak rájuk kell ejteni a dalokat.
Az Up next gombbal láthatjuk a soron következő számokat, és átalakíthatjuk a sorrendet. Vagyis kialakítottak egy ad hoc playlistet is, amit gyorsan elérünk, alakíthatunk, hozzáadhatunk, elvehetünk, pár másodperc alatt elrendezhetjük, mi szóljon a következő fél órában.
A jobb felső sarokban pedig megjelent a mini player gombra. A lekicsinyített iTunes már csak a legfontosabb funkciókat mutatja, és simán elfér egy Retina kijelzőn akár a sarokban, alig észrevehetően. Fontos, hogy a mini lejátszóban a keresés lehetősége is megmaradt, és az up next funkció is elérhető.
Az iCloud integráció azt jelenti, hogy például a filmek listájában egy helyen találjuk a gépünkön tárolt tartalmakat és az iCloudból elérhető fájlokat. De mivel utóbbiak is azonnal elindulnak abból a pozícióból, ahol abbahagytuk legutóbb, nem érzünk különbséget.
Az iTunes Store is kap egy új kinézetet, itt legfelül egy vízszintes tájolású képekből összerakott lapozót találunk, alatta pedig az ajánlásokat, amiken vízszintesen scrollozhatunk. Ugyanez a dizájn köszön vissza a zeneboltban, a filmeknél, a könyveknél és az App Store-ban is.
Nem tudom, hogy vagytok vele, én még az életben nem hallottam az iTunes Festivalról, vagy hallottam, de törölte az agyam, mert nem találta fontosnak az információt. Lényeg, hogy 2007 óta minden évben megrendezik az egy hónapos eseménysorozatot, amit az Apple szponzorál. A koncertek évek óta ugyanott vannak, a londoni Roundhouse-ban, a jegyeket meg ingyen osztja szét a kaliforniai cég a jelentkezők között. A brit jelentkezők közt.
Viszont az a helyzet, hogy nem kell Londonban laknunk ahhoz, hogy élvezni tudjuk a koncerteket, mert a különféle online csatornákon keresztül élőben tudjuk nézni a fesztivált, amin olyan fellépők vesznek részt, mint Usher, Norah Jones, Noel Gallagher, P!nk, David Guetta, Andrea Bocelli, Alicia Keys vagy a Muse.
Nekem például reggel bekapcsolás után felbukkant ez az ikon az Apple TV-n:
És a gombra kattintva előjött egy csomó infó a fesztiválról:
Elvileg szeptember elsején hátradőlhetek a kanapémon és élőben nézhetem a londoni koncerteket.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
Tegnap, ahogy ígérték, megjelent az iTunes 11. Csaba már részletesen leírta, miket kaptunk a lejátszótól, én is nyomogattam, elmondom, mi tetszett.
