Tegnap, ahogy ígérték, megjelent az iTunes 11. Csaba már részletesen leírta, miket kaptunk a lejátszótól, én is nyomogattam, elmondom, mi tetszett.

A mini player nem érdekel, korábban is volt ilyen, és a legjobb mini player nekem a billentyűzeten az F7-F9. Lejátszás, szünet, előre, hátra, nekem több infó nem kell. Ráadásul full screenben használom az iTunes-t, így meg nem lehet kitenni egy második kezelőfelületet az elsődleges asztalomra, szóval nem nekem szól. Egy 27-es iMacen már nekem szólna, MacBook Air-en nem.

Amit viszont imádok, az az albumra kattintással előugró infó panel. Egyrészt szép, ahogy az album artwork színeit felhasználva egyedi hátteret készít a daloknak, másrészt az In te Store menüponttal azonnal el lehet érni a hasonló tartalmakat az üzletben. Ez az én olvasatomban a Genius kettőpontnullás felhasználási módja, és több értelme is van, mint az eddigi lehetőségeknek. Egyrészt gyorsabban megtaláljuk az adott előadó albumait, lecsekkolhatjuk például, van-e új korongja, másrészt a hasonló zenékbe egyetlen kattintással belehallgathatunk, és eldönthetjük, meg akarjuk-e venni.

Először csalódásként éltem meg, hogy például a zenékről a filmekre ugrás az eddigi egy kattintás helyett kettő lett (first world problem), de aztán rájöttem, hogy a Command gombot ezért teremtették.

Cmd - 1: Music
Cmd - 2: Movies
Cmd - 3: TV Shows
Cmd - 4: Podcasts
Cmd - 6: Books
Cmd - 7: Apps

Aztán néha elcsesződik, és akkor nem hajlandó reagálni a gombokra, de amíg megy, addig isteni, főleg hogy a store-okból is működik. Ja, és az albumok nézetnél csak kezdd el gépelni az előadó nevét, odaugrik a program. Szóval lehet ezt nagyon gyorsan is használni.

Gyorsan megbarátkoztunk.