A Wall Street Journal izgalmas írást közölt iparági forrásaira hivatkozva. A cikk szerint az Apple-nél is sejtették, hogy baj lesz az új antennakialakítással, mégsem sikerült elérni a dizájn átalakítását. A vállalat antennamérnökei állítólag már egy évvel ezelőtt jelezték, hogy felléphetnek térerőproblémák, de Steve Jobsnak annyira tetszett a forma, hogy nem egyezett bele annak megváltoztatásába.
Talán a dizájn megtartása mellett is lehetett volna segíteni a problémán (ahogy a Gizmodo szerint most pont ez történt), de az iPhone 4-et olyan titokban fejlesztették, hogy nem tudták széles körben tesztelni azt: a Wall Street Journal szerint alig néhányan próbálták a mobilt, és a szolgáltatók is sokkal később kapták meg, mint az iparágban bevett gyakorlat szerint kellett volna.
És amit kaptak, az sem volt alkalmas a hiba lebuktatására: a formát álcázták, és olyan védőburkolatot kapott, hogy a tesztelőknek esélyük sem volt a már nevezetes ponton megérinteni az antennát, így a titok titok maradt, és a premier után jött a botrány.
Nem most először fordult elő, hogy Jobs látomásai háttérbe szorítják a mérnöki racionalizmust: az Apple III például rendszeresen túlmelegedett, mert a Vezér a halk működés érdekében nem engedett bele ventilátort rakni, és a G4-es Cube-ok is produkáltak hasonló tüneteket. Jobs mindennél többre értékeli a tökéletes formát, ami az esetek többségében nem jelent problémát, néha azonban a mostanihoz hasonló kellemetlenségekhez vezet.
Az már biztos, hogy az iPhone 4-ről szóló visszaemlékezésekben elsősorban az antennahibáról, és nem a remek kijelzőről, a gyorsaságáról vagy a kimondottan használható hátlapi kameráról fognak megemlékezni.
Pedig mennyivel jobb az iPhone 4-esé. De Lee Morris bebizonyította, hogy egy szar fényképezőgéppel is lehet remek felvételeket készíteni, sőt. Állítása szerint az iPhone 3GS-sel készített képeket a weboldalára látogatók a legjobb valaha lőtt képeknek titulálták a fotós életművében.
Merthogy Lee Morris egy profi fotózást vezényelt le egy szál iPhone 3GS és egy tépőzár segítségével, az eredmények pedig lenyűgözőek, főleg ha Olivia Price modell bájait is hozzávesszük.
Készült egy ilyen felmérés több mint 55 ezer fejlesztő megkérdezésével, amiből kiderült, hogy körülbelül négyszer annyian fejlesztenek az Apple platformjára, mint a Google-éra. Tessék, nézzétek csak, nézzétek:
Ami ennél is meglepőbb, az a közös halmaz mérete. Az 55 ezer fejlesztőből mindössze 1412 gondolta úgy, hogy mindkét rendszerre készít alkalmazásokat, úgy látszik tehát, hogy egy DÖNTÉSSEL állunk szemben, ki Apple, ki Google, monogám kapcsolatok ezek, mint egy házasság.
Nézzünk csak kicsit a mélyére ezeknek a számoknak: a Distimo megvizsgálta azt is, hogy mekkora egy átlagos alkalmazás eladási ára, és azt találta, hogy az iPad/iPod/iPhone platformra éri meg a legjobban fejleszteni, ugyanis itt lehet a legmagasabb összegekkel számolni:
Köztetek van fejlesztő? Melyik platformon dolgoztok? Miért?
Érdekes anyag jelent meg a HWSW-n arról, hogy az iPhone-ok negyede két éven belül tönkremegy. Összevág ez azzal, amiről pár napja írtam: hogy az új mobil bemutatása óta a kétéves 3G-m állapota folyamatosan romlik, és ugyanezt tapasztalata Ádám, sőt, több olyan ismerősöm is, akik törés nélkül használják a mobilt. Mintha időzített elromlasztó lenne bennük, csak hogy új készüléket vásároljunk.
A HWSW szerint azért nem ilyen egyértelmű a helyzet, az iPhone-ok többsége ugyanis nem magától, hanem külső akarat miatt romlik el. A 25,6 százalékos meghibásodás nagyobbik része ugyanis a felhasználó gondatlansága miatt jön össze, és csak 7 százalékos azoknak a készülékeknek az aránya, amik spontán szoftver-, vagy hardverhiba miatt mondják fel a szolgálatot.
A tendencia egyébként javuló, hiszen tavaly ilyenkor még 33 százalékos volt a két éven belül meghibásodó készülékek aránya. A javulás elsősorban az iPhone 3GS-nek köszönhető, ami a felmérést végző SquareTrade szerint erősebb kijelzőjével, strapabíróbb felépítésével kevésbé hajlamos a meghibásodásra.
Más kérdés, hogy a már startnál kevésbé megbízható iPhone 4 hogyan módosítja majd ezt a statisztikát.
Nagyon durva állítások vannak itt pro és kontra a reggeli gizmodós anyagra reagálva, ami, mint tudjuk, azt állítja, hogy az új antennakeret az ujjaink érintésére leválasztja a telefont a mobilhálózatról.
A kísérletet egyre többen próbálták ki, egyesek pedig a 3GS-ükkel és 3G-jükkel is megpróbálták a mutatványt. Többen jelezték a Facebook-oldalunkon, hogy a kísérlet sikerül 3GS-sel is, ha az ember hétköznapi módon tartja a telefont, leolvad a térerő. Ebben ugye az az érdekes, hogy akkor így használják már hónapok-évek óta a telefonjukat a vásárlók.
Természetesen mi is kedvet kaptunk a dologhoz, de nem sikerült az iPhone 3G-nken előidézni a hüvelyk plusz három ujjas trükköt, viszont másra jöttem rá. Ha kinyitom a tenyerem, az iPhone-t ráhelyezem, felülről pedig kettő vagy három ujjal rányomom a bőrömre a készüléket, akkor az 5 pálcikás 3G jel leesik egy pálcikásra. Mihelyt kiveszem a kezemből, két másodpercre rá újra 5 pálcikát látok.
Továbbá. Ha a nadrágomhoz dörzsölöm a telefont, nem ismétlődik meg a trükk, vagyis nem a hő megemelkedésével van összefüggésben a csoda. Sokkal inkább kijelenthetjük, hogy az iPhone mindig is feszélyezve érezte magát emberi kézben, az emberi közelség tehát nem tesz jót neki. Ne árnyékoljátok, hagyjátok békén!
Szerettem volna felvenni videóra a tízszer reprodukált, már-már tudományos alapossággal végrehajtott kísérletemet, de amikor behoztam a videóhoz felhasználni kívánt magyaros elemeket, úgy mint a hagyma és a kolbász, az iPhone lement két pálcikásra, és nem akar visszaemelkedni. Amikor a kolbászt elvettem, tovább romlott a helyzet.
Továbbá. Megmértem a hőmérsékletem a kísérlet után, és jelentem, hőemelkedésem van.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
