Oké, update-elni nyűg. Ez az állításom. Még iOS-en is, még OS X-en is. Nem egy kedves időtöltés, nem az, amivel az ember foglalkozni akar. Ilyenné váltunk: idegesít minket, ha nem azonnal reagál valami az ujjunk mozdulatára, nem szeretjük, ha nem működnek a gombok, ha várni kell egy tized másodpercet, amikor tegnap még nem kellett.
Ebben a másodpercekre kiélezett világban az update lett a következő úttorlasz.
Az elején még érdekes volt, iPhone, háhá, vajon mit frissítettek, elolvasom a ficsörlistát, jaj de jó, Frissítés. Jelszót kér, beírom, leteszem a telefont az asztalra. Tíz perc múlva veszem észre, hogy leállt, mert korhatáros tartalom, okézni kell, hm, oké. Ez egy ideig érdekes, aztán nem, aztán elhanyagolod, és akkor jön ez:
Amikor már nem érdekel, mit frissítettek, csak idegesít az a piros szám, hogy tűnne már el. Ne idegesítsen. Update All-ra nyomsz, hogy egyszerre győzd le a seregeket. És újra. És újra.
És akkor a következő meglepetés: nincs elég hely a telefonon a frissítések letöltésére. Gondolom néhány fájl elég combos méretű (pl. Navigon), a 16 gigás telefonon meg a fotók, videók, nagyobb játékok és appok mellett a szabad tárhely korlátozottan ismert fogalom lett.
Azt ugye nem gondolhatják, hogy a nagy appokon kívül minden más programot, jelen esetben összesen 33-at egyenként frissítek. Ekkor jön a takarékos üzemmód. Csak azt az appot frissíted, ami nem indul, lefagy, valami baja van. Biztos a frissítés lesz a gond, App Store, Update, ok, I'm over 18, jesszőr. A többivel nem foglalkozol, egész addig, amíg azok sem indulnak.
A takarékos üzemmód működik. Használható, rendszerezett módszer, kerek egész. Ide jutni abszolút lehetséges, sőt logikus, ha visszanézünk, minden lépésünk rendben követte a másikat. Csak hát béna. Nem kellene így lennie. Innen már csak egy lépés az, hogy ha nem indul egy program, már meg sem nézzük a frissítést, mert még ahhoz is lusták vagyunk.
És nem akarom magamat mentegetni, én vagyok a negatív hős. Lusta vagyok, egy lajhár, egy csiga, nem érdemlem meg, hogy egyáltalán update-elhessek még bármit ezen a világon. Nem is nagyon vágyom már rá. De mit tegyünk, eljött a lajhárok világa, és a lajhárokat kell kiszolgálni.
Oké, de hová akarok kilyukadni ezzel a hosszúra nyúlt bevezetővel? Hogy nem vagy egyedül. Hogy a probléma ismert dolog, és már elkezdtek tenni ellene.
Az állítás, hogy a frissítés ne kérjek okét, se jelszót. Se Továbbot. Ne is ugorjon fel egy ablak, hogy miként történjen meg és mikor. Történjen meg, kapjunk egy szelíd jelzést erről, valahol a háttérben, és ennyi.
Már a Windows Vistában is kísérleteztek hasonlóval, ott nem terjedt el, a hardvergyártók nem csaptak le az ötletre. A WWDC-n aztán az Apple bejelentette a Power Nap funkciót. A Macünk alvás közben is letölti a leveleinket, backupol a külső merevlemezre, tolja a rakományt az iCoudra ééééés az update-ek is meglesznek, mire újra kinyitod a gépet. Ez tulajdonképp az Intel Smart Connect technológiájának alkalmazása az operációs rendszerben. Logikus igény: A gép éber állapotban szolgáljon ki engem, alvó módban meg foglalkozzon a saját karbantartásával meg update-elésével.
És a Macen tutira elterjed, nincs más választása, ez az előnye a hardver és a szoftver egy kézben tartásának. Nem egy szoftveres lehetőség, vagy egy hardveres kialakítás: ezek egysége.
És ha ez még nem lenne elég: nemrég jött a hír, hogy a Mountain Lionban a biztonsági frissítések is automatikusak lesznek, a háttérben töltődnek le és telepítik magukat. Ennek a jelentősége inkább a biztonság, mint a kényelem, de azért jó lesz, ha nem kell gombokat nyomogatnom olyan kérdésekre, amikre egyébként automatikus lenne a válaszom. Kellett ez is.
A fenti megoldások ugyan OS X-re vonatkoznak, de nem kétséges, hogy az asztali és a mobil operációs rendszer közelítésével egy idő után mindegyikben megjelenhet hasonló funkció.
update: A poszt miatt elszégyelltem magam, ezért kitöröltem a felesleges videókat és játékokat, és most ez van:
Tádáááám.
De érzem, hogy ez a kényes állapot nem marad fenn sokáig.
Tegnap óta letölthető az új ingyenes böngésző iOS-re, aminek mindenki örülhet, de leginkább azok, akik az asztali gépükön is a Google browserét használják. A iOS-es Chrome ugyanis úgy indul, hogy elkéri Google-azonosítónkat, és onnantól kezdve szinkronizálja nemcsak a könyvjelzőket és jelszavakat, hanem az épp megnyitott oldalakat és egyéb adatokat is. Automatikusan vagy kérésre szinkronizál az asztali böngészővel, a mobil eszközzel között egy gombnyomással lehet oldalakat megosztani, és az offline reading is elérhető.
Persze a böngésző használható Google-bejelentkezés nélkül is, ekkor a fentiek nem opciók. Vannak viszont kényelmi funkciók, például az egyetlen szövegdoboz, amivel egyszerre lehet keresni és url-t megadni. Végtelen számú tabot nyithatunk, ezek között a navigálás pedig egyetlen határozott ujjgesztus (vízszintesen faltól falig), remek megoldás, így kell ezt iOS-en.
Egyébként nemcsak a navigálás, de a tabok kezelése is nagyon elegánsra sikerült. A megnyitott oldalak réteges nézetében a már felesleges oldalakat is egyetlen mozdulattal küldhetjük a nemlétbe.
Van még egyedi billentyűzet, amin végre a gyakori írásjelek állandó elérésre kikerültek az alap billentyűzetkiosztás fölé, ezúton küldeném az Apple-nek megfontolásra a javaslattal is felérő megoldást.
iPad verzióban a billentyűzeten, a space mellett (ahová anno a Sirit is vártuk) megjelenik a hang alapú keresés ikonja, magyarul ugyan nem tud az istenadta, de angolul és jó pár más nyelven próbálkozhatunk.
Van benne pornó mód is, Incognito tabnak hívják az előzményekbe és sütikbe be nem kerülő böngészéseinket.
Engem így pár perc használat után meggyőzött a gyors, gesztus alapú navigálás és a kényelmes szinkronizálás miatt. A Safari kicsit idejétmúltnak tűnik per pillanat. Chrome for alapértelmezett böngésző!
A Facebook iOS-app röviden és tömören egy kalap szar. Legtöbbször önmagával sem kompatibilis, következetlen, instabil, ráadásul annyira lassú, hogy arra külön szót kéne kitalálni. Ez az egyetlen alkalmazásom, ami iPhone-on, de még a Retina iPaden is elviselhetetlenül szaggat, elég csak megnézni, mit művel ez a szörny, amikor megpróbálom végiglapozni az Appleblog facebookos oldalát:
Ennek megfelelően az alkalmazás legújabb verziójának amerikai oldalán a 38 ezer értékelésből 21 ezer az egycsillagos.
Jó hír, hogy ennek állítólag rövidesen vége. A New York Times szerint ugyanis a fejlesztők egy új alkalmazáson dolgoznak, amit az alapoktól írnak újra. A mostani program ugyanis főleg HTML5-kódokból áll, valójában egyfajta webböngészőt kapunk egy pofás burokban. Ez az oka a gyászos teljesítménynek (alkalmazásfejlesztők erősítsék meg, vagy cáfolják a külföldi értesüléseket).
Az új appot ezzel szemben Objective-C-ben fejlesztik, ami a legjobb, ha az ember az App Store-ba akar programot készíteni. Igazság szerint az a csoda, hogy a Facebook egyáltalán elő mert állni a most használt szörnnyel.
Jó hír, hogy az új program ugyan gyorsabb lesz, mint a mostani, de ugyanúgy fog kinézni: ha van szerethető az appban, az a felépítése, kialakítása, jó, hogy ezen nem változtatnak.
Elérhetővé vált az Apple mobilrendszerének kettes bétája, a fejlesztők letölthetik, elkezdhetik tesztelni a 299 megabájtos csomagot. Egyébként feltették az Xcode 4.5 developer preview 2-t, Apple TV beta 2-t is, a biztonság kedvéért.
Egyelőre nem veri ki a biztosítékot a sok iOS-újítás, de az biztos, hogy a Settings ikon mozog letöltés közben, ami a korábbi OS-ekben nem volt benne:
Azért van itt még néhány újítás, amiket a 9to5Mac szedett össze.
Megjelent a csúszka a Shared Photo Streams-szolgáltatáshoz:
Felbukkant az új Twitter-ikon itt is:
Megjelent a mobilhálózatos beállításoknál a Reading List ki-, és bekapcsolási lehetősége:
A Notification Centerben a naptáreseményeknél már a befejező-időpont is látható:
A MacRumors készített egy táblázatot, amiből elég szépen kiderül, hogy mekkora a szopási faktor az aktuális iOS-generációknál, ha az iOS 6 kerül szóba. Bár az operációs rendszer az iPhone 3GS-re is telepíthető (a jóval erősebb hardverrel szerelt iPad 1-re már nem), az alábbi funkciók egyike sem lesz elérhető a telefonra. Nekik marad az újradizájnolt App-, és zenebolt, az iCloud Tabs és a Facebook-integráció. A többiek meg erre számíthatnak:
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.