Jó kis cikk jelent meg a TechCrunch-on a digitális fotók és a felhőalapú tárolás összefüggéséről, ami nekem is megmozgatta a fantáziám.

Az állítások:

• a jelenlegi fotótárolásra kínált cloud megoldások szarok
• hiába fejleszt ki valaki egy jó megoldást, nem tud érte pénzt elkérni, mert a standard felhő díján felül nem adnának ki az emberek ezért plusz pénzt
• vagyis: maradnak azok a módszerek, amik nem erre a speciális problémára keresik a megoldást

Miért speciális? Mert naponta lövünk egy csomó képet, amiket egyrészt nem akarunk folyton átböngészni, hogy kukázzuk a szemetet, másrészt lehet, hogy később pont szükségünk lesz a hamarjában kidobott képre. Persze ez utóbbi nem valószínű, sőt. De mi van, ha mégis kell?

Itt van tehát iszonyú sok kép, ömlesztve, a tárhely jelentős részét felzabálva. És ha azt hisszük, hogy ez már sok, képzeljük el, hogy a ma iPhone-nal fényképezgető tinik mennyit gyűjtenek össze életük végéig. Azt hiszed, sok 100 gigányi fotó? Ha a mostani szokásokat vetítjük a jövőbe, százszor ennyivel is simán lehet számolni. Egy átláthatatlan, strukturálatlan adathalmazzal, teli rég elfelejtett pillanatokkal, amikre sosem keresünk rá kifejezetten.

Ennek ellenére, vagy talán épp ezért, a fotóinkhoz nagyon kötődünk. Az ember el szeretné érni a képeit, mindig, jól átlátható struktúrában. Akkor is, ha nincs hálózati kapcsolata. Viszont nem szeretné, hogy a több millió fotója full felbontásban foglalja a helyet a merevlemezen vagy a flash tárolón.

A megoldás tehát egy olyan szolgáltatás lehet, ami

• a készüléken lévő összes képet feltölti felhőbe
• a készüléken lévő, nagy felbontású képeket átméretezi és összetömöríti egy, az adott készülékre optimalizált méretre. Tehát más a felbontás iPaden, mint desktop gépen. Akár még állítható is - ezt már én teszem hozzá
  a kisméretű képeket szinkronizálja az eszközök között automatikusan, a nagyméretű képekhez pedig bármelyik gépről hozzá lehet férni, ha nyomtatni akarunk, vagy épp szeretnénk kivágni a képből egy részletet
• csak akkor tolja elénk a full képet, ha külön kérjük

Vicces, hogy pont az Apple-től kapunk megoldást, mikor ők egy iPhotót voltak képesek dédelgetni egészen idáig, ami nemhogy racionalizálná a tárhelyzabálást, de a nondestruktivitás miatt még a duplikálás intézményét is szépen fenntartotta. Legalábbis amikor utoljára ránéztem, még nyomta ezt a ficsört, azóta nem nagyon használtam.

De nem is az iPhoto a lényeg, az már a múlt. Jön egy Photos app OS X-re is, ami pont ezt az újhullámos vonalat képviseli majd. Hogyaszongya:

Az iOS-ben és jövőre az OS X-ben is elérhető Photos app az ígéretek szerint a készüléken csak egy arra optimalizált fájlt hagy, az iCloudban pedig az eredetit tárolja, legyen az akár egy hatalmas RAW. Bármelyik észközre letölthetjük ezeket az eredeti képeket, de ha megelégszünk a kicsinyített változattal, nem kell online kapcsolat.

Persze pontosan nem lehet tudni, mi megy a háttérben, az Apple sem a keynote-on, sem a bemutatkozó anyagban nem megy bele a részletekbe nagyon. Annyit tudunk, hogy ha szerkesztünk egy képet (nyilván azt, ami az adott eszközünkre optimalizált), a szerkesztésünk eredménye azonnal megjelenik az összes többi eszközünkön is (tehát az ott optimalizált fájlok is módosulnak). Mivel a módosításokat bármikor visszavonhatjuk, ezért az eredeti képeket is tárolni kell valahol. Kérdés, hogy mi van a full felbontású képpel az iCloudban? Ha azt is azonnal módosítjuk egy-egy ilyen beavatkozással, akkor hirtelen egy képből rengeteg lesz. Ha ügyes az Apple, három eszközzel számolva öt példány virít majd szanaszét, ha nem ügyes, akkor nyolc (két eredeti iCloudban, és készülékenként két butított).