Időnként előkerül a pletyka és most megint ilyen időnként van: egyes hírek szerint az Apple teljes erőbedobással dolgozik azon, hogy egy nap saját fejlesztésű processzorokra cserélhesse a Macintoshokban használt Intel csipeket. A mostani pletyka a Bloombergtől származik, a lap szerint az Apple mérnökei most sokkal közelebb vannak a megoldáshoz, mint eddig bármikor.
A probléma egyrészt ugye ismerős, másrészt nehézkes: az Apple 2006-ban már levezényelt egy nagy átállást, amikor a PowerPC-csipeket cserélte Intelre, ám ez nem egyszerűen csak gyártóváltást, hanem teljes rendszercserét jelentett. Alapoktól kellett újraírni az OS X-et, hogy az gond nélkül fusson a gyökeresen eltérő új architektúrán és az átmeneti időszakban gondoskodni kellett a régi programok kompatibilitásáról, amit az Apple úgy-ahogy meg is oldott a Rosetta nevű fordítóval: ezen keresztül tudtak futni a PowerPC-programok az inteles Maceken.
Szóval rutin már van, a mostani váltás viszont azért sokkal problémásabb, mert nincs még kész a platform, amerre tart az Apple: az A6 és A6X processzorok, amik az iPhone 5-ben és iPhone 4-ben iPad 4-ben dolgoznak, állítólag már teljesen házon belüli fejlesztések, és ezek versenyképesek is a konkurens mobilcsipekkel. De egy asztali processzor erejétől még így is közel évtizedes lemaradásban vannak. Az A6-os nem ér fel egy Core i5-össel, és innen eljutni egy potens asztali processzorig azért nem néhány hónapos munka.
Ugyanakkor az Apple-nél rendelkezésre áll az a pénzmennyiség, amivel el lehet kezdeni a fejlesztéseket, hogy majd valamikor megtörténhessen a váltás. A Techcrunch szerint az új gépek kevesebbet fogyasztanak majd, és a közös ARM-alapú architektúra lehetővé teszi, hogy az OS X és az iOS még közelebb kerüljenek egymáshoz. Sőt, a lap arra számít, hogy az új processzorok már csak az új, OS X utáni operációs rendszerrel együtt mutatkoznak majd be, jelentősen átalakítva azt, amit eddig a Mac OS-ről gondoltunk.
Megkezdődött a visszaszámlálás: mostantól elérhetők az Ivy Bridge kódnevű újgenerációs Core i-processzorok, tehát bármikor megjelenhetnek az azokra épülő Macintoshok.
A technológia komoly fejlesztésen esett át, így az új csipek lényegesen jobbak a mostani Macekben használt Sandy Bridge-eknél. Finomabb, 22 nanométeres gyártástechnológiával készültek, amivel nagyobb teljesítmény és alacsonyabb fogyasztás érhető el. A világon most először sikerült processzorban ilyen finom gyártástechnológiát alkalmazni.
A csip egyébként feladattól függően 5-15 százalékkal gyorsabb elődjénél, a grafikus vezérlő azonban ennél jóval nagyobb, 60 százalékos szteroidkúrán esett át. Most már simán alkalmas a legtöbb játék futtatására, ami nagy szó egy processzorba integrált gpu-tól. Ráadásul a grafikus mag támogatja a 4K-felbontást, így viszonylag egyszerűen lehet RetinaDisplay-kijelzővel szerelt MacBookot építeni köré.
Az Ivy Bridge azonban nemcsak gyorsabb elődjénél, de barátkozósabb is, támogatja például az USB 3-as szabványt, bár a Thunderboltot nyomó Apple-nél ennek nem tudom, mekkora jelentősége lesz.
Az asztali géppark egyébként lényegében teljes kínálattal elérhetővé vált, 2,5-3,5 gigahertzig, 3-8 megabájtos L3 gyorsítótárig van itt minden attól függően, hogy a vevő alacsony fogyasztásra vagy nagyobb teljesítményre vágyik, az Apple tehát gondolkozás nélkül piacra dobhatja a fejlettebb iMacekeket.
A Mac Prókba viszont továbbra sincs mit belerakni, hiszen a technológia többprocesszoros Xeon-változata a pletykák szerint csak nyáron fog beesni.
Viszont jó hír lehet az Apple-laptop vásárlását tervező júzereknek, hogy a MacBookok minden további nélkül megújulhatnak. Na nem az Airek, mert az azokba szánt alacsony fogyasztású Ivy Bridge-ekre a nyárig még várni kell, de megjelent egy rakás négymagos mobilcsip a 35-55 wattos, 2,1-2,9 gigahertzes tartományban.
Márpedig ez nagyon jó hír. Korábban vagy én nem vettem észre, vagy tényleg nem szerepelt a listában a 35 wattos, 2,1 gigahertzes négymagos, ami ilyen fogyasztás mellett már simán belepasszol a 13-as MacBook Prókba, jelentősen megnövelve azok teljesítményét. Jelenleg 2,4-2,8 gigahertzes kétmagosok dolgoznak a gépekben.
Egyébként a négymagos csip az egyetlen esély arra, hogy frissüljön a legkisebb Pro, mert ha az Apple továbbra is kitart a kétmagos mellett, akkor júniusig várniuk kell, az alacsonyfogyasztású csipek mellett ugyanis a dual core Ivy Bridge-ek is csak nyáron érkeznek.
Erre azonban sok esélyt nem látok: a négymagos csipekkel remekül meg lehetne különböztetni a Pro gépeket a várhatóan nyáron frissülő kétmagos, alacsony fogyasztású Ivy Bridge-eket használó Airektől, csodálatosan szimmetrikus lenne tehát a a géppark. Arról nem is beszélve, hogy eddig valószínűleg a fogyasztás miatt nem került négymagos a 13-as rendszerbe, hiszen a Sandy Bridge technológia mellett 45 wattos fogyasztás volt a minimum, ami már túl sok lett volna az apró akkumulátornak. Az új, 35 wattos csip viszont lényegében ugyanannyit eszik, mint az eddig használt 2,8-as kétmagos Core i7, szóval mehet a csere.
Korábban már volt szó az Intel Ivy Bridge processzorokról, amik a Sandy Bridge-generációt váltják majd: utóbbiak dolgoznak most a Macintoshokban Core i5 és Core i7 néven.
Az Intel generációváltásra készül, és ilyenkor legtöbbször az Apple is lép, alapvetően azonban ki van szolgáltatva a processzorgyártónak: nélküle képtelen érdemben frissíteni a termékpalettát. Ezért lehet kellemetlen, hogy az Intel elhalasztotta az Ivy Bridge-ek piaci premierjét áprilisról júniusra.
Ez a két hónapos késés két hónapos csúszást jelenthet az Apple-gépeknél is, kivéve, ha a csipváltás nélkül hozzák ki az új modelleket. Erre azonban kevés az esély: adott kategóriákon belül (ultrakönnyű laptop, laptop, asztali gép, nagyteljesítményű asztali gép) jelenleg a legerősebb Sandy Bridge processzorokat használja az Apple, új generáció nélkül még csak az órajeleket sem tudná érdemben növelni, gigahertzváltozás nélküli modellváltást meg elég ritkán látni az Apple-nél.
Szóval júniusi startra érdemes számítani. A változásokról egyébként: az ú csipek azonos órajel mellett közel 20 százalékkal gyorsabbak, és átlagosan tíz százalékkal növekszik az órajel változatlan fogyasztás mellett, ami önmagában is lehetővé teszi a 25 százalékos gyorsulást. A csipbe integrált grafikus mag viszont két-háromszor gyorsabb lesz, aminek a 13-as Airekben és Prókban lehet nagy jelentősége, hiszen azokban nincs második gyorsító.
Itt láthatjuk, hogy milyen csipek jöhetnek az Airbe (a megjelenési dátum már sehol sem stimmel):
A MacBook Prókba:
És hogy milyen gyorsulásra lehet számítani az iMacekben:
Úgy tűnik, megint szexi téma lesz a Mac. Miután az iPhone és az iPad kifutotta a maga köreit, egyre érkeznek a jövő Macjeivel kapcsolatos találgatások. Már a tavalyi évtől lehet sejteni, hogy az iOS-eszközök és a Macek közelítenek egymáshoz, míg az operációs szintű folyamatokat senkinek sem kell bemutatnom, a hardverek eddig legfeljebb annyiban mutattak hasonlóságot, hogy lett egy ultrahordozható, egyben maximálisan használható laptop, az Air.
Ennél azért van tovább is, kérdés, mikor. Egyes infók szerint még idén olyan Maceket láthatunk, amik nagyban különböznek a mostani palettától, és erre kétféle lehetőséget látok: a touchscreen laptopok bemutatását, vagy a saját processzorral szerelt Airek eljövetelét. Mondjuk ez utóbbit semmiképpen sem ebben az évben.
Hogy az A-sorozatra elkeresztelt ARM-processzorok OS X-re szabása nem egy elvethető jóslat, azt most Greg Welch, az Intel Ultrabook vezérének szavai is megerősítik. Azt állította a Cnetnek, ők is hallottak már pletykákat keringeni arról, hogy az Apple ARM-alapokon próbálgatja meghajtani a Maceket, ennek a lehetőségét nem hagyhatják figyelmen kívül.
Persze ez nem feltétlenül jelent sokat. A legutóbbi nagy váltásnál, a 2005-ös PowerPC-Intel átállásnál Jobs bevallotta, hogy a Mac OS X a kezdetek óta, akkor már majdnem 5 éve kettős életet élt, az operációs rendszert felkészítették, tesztelték Intel alapokon is, minden eshetőségre felkészülve. Ebből látszik, hogy az Apple nem az a cég, aki szeret a beszállítóktól függni, és ha az Intel nem tudja drasztikusan csökkenteni a processzorok energiafogyasztását, lépnie kell - ahogy ezt meg is mondták az Intelnek. Ha már van hova, persze.
Greg Welch kommunikációja pedig, aki újabban minden ilyen pletykát és cégek közötti kommunikációt kitereget, egészen új irányba mutat: nem az elefántcsonttoronyból szól le, egy érinthetetlen cég benyomását keltve, inkább szimpatikussá teszi magát azzal, hogy informál minket a belső találgatásokkal.
Még akkor is, ha egy jó ideig nem lesz ebből semmi.
Mióta az Apple 2005-ben bejelentette, hogy Intelre váltja az addigi PowerPC alapú technológiát, a két cég együttműködése töretlen. Az Intel egy korábban sosem látott processzort tervezett az első MacBook Airekbe, egy pillanatra úgy tűnt, mintha a gyártó direkt az Apple kedvéért fejlesztene, ami annak ellenére volt bizalomgerjesztő, hogy nem teljesen igaz.
Lehet vitatkozni azon, megérte-e váltani PowerPC-ről, Csaba például egy remek elemzést készített a témában, megpróbálta objektív módszerrel kiszámolni, jó ötlet volt-e. Miközben az az igazság, hogy nem volt választás. Steve Jobs 2005-ben így beszélt a váltásról:
A legkritikusabb pont az energiatakarékosság, ezzel összefüggésben az akku élettartama volt. Egy Wattra jutó teljesítményben az Intel olyan fejlesztéseket tartott a tűzben, ami szinte kötelezővé tette a váltást, legalábbis Jobs szerint.
De ahogy az ember sem feltétlenül a teremtés csúcsa, úgy az Intel sem biztos, hogy az utolsó a sorban, aki az Apple részére szállítja a legalacsonyabb fogyasztású, megfelelő teljesítményű processzorokat. Erre utalnak Greg Welch, az Intel Ultrabook vezetőjének szavai, aki a Wall Street Journalnak nyilatkozott az Apple-lel folytatott tárgyalásokról. Azt állította, a cupertinóiak szerint jobban teszik, ha drasztikusan csökkentik a processzorok energiaigényét, különben elveszíthetik az Apple-lel kötött megállapodást. Ez pedig ébresztőként hatott az Intelre Welch szerint.
Noha az Intel 300 millió dollárt szavazott meg jelenleg az ilyen irányú kutatásokra, az Apple a 2005-ös váltással megmutatta, könnyen int búcsút, ha a saját érdekeiről van szó. Hogy merre mennének az Intel után egy esetleges szakításkor, nem tudni, de sokan az ARM-ot emlegetik, mint lehetőséget a MacBook Air számára - ahol a fogyasztás a legkritikusabb szempont a Macek közül. Miután az operációs rendszerek (Lion - iOS) egyre inkább közelítenek egymáshoz, lehetséges, hogy a hardver is fog, és az Apple saját fejlesztésű processzorai egyszer elfuttathatnak egy desktop rendszert. Mondjuk addig még sokat kell ölni a fejlesztésbe ezen a vonalon is.
Szavazzatok a Goldenblogon IT-kategóriában az Appleblogra, mert mi nagyon örülnénk neki:
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
Korábban már volt szó az Intel Ivy Bridge processzorokról, amik a Sandy Bridge-generációt váltják majd: utóbbiak dolgoznak most a Macintoshokban Core i5 és Core i7 néven.
