A Nintendo elnöke igazi látnok volt, amikor 2010-ben a jövő ellenségének nevezte az Apple-t és az iOS-t: előre látta, hogy a gyorsan terjedő mobilplatform az App Store-ral és az egyre erősödő hardverrel nemsokára komoly csapást mérhet az eladásokra, és a jelek szerint igaza volt.
Ez történt az amerikai hordozható játékok piacán az elmúlt két évben:
Jól látható, hogy 2009-ben még a bevételek 70 százaléka a Nintendóé volt, 11 százalék jutott a Sony-nak és 19 százalék az épp erősödő iOS-nek és Androidnak.
2011-re megfordultak az arányok: a Nintendo piaci részesedése felére esett vissza, a Sony lassan láthatatlan lesz, míg a forgalom kétharmada már a két nagy mobilpatformhoz köthető.
Persze ne felejtsük el, a grafikonok részesedést, és nem bevételt jeleznek. A torta mérete ugyanis 2,7 milliárdról 3,3 milliárdra nőtt, így 2011-ben még csak 1,89 milliárd dollárt ért a Nintendo kétharmada, most 1,2 milliárdot az egyharmad. Ez azonban még így is súlyos visszaesést mutat, meg azt is, hogy milyen hatalmas bevételre tett szert az iOS és az Android fejlesztőtábora.
A nagy változás egyébként nemcsak az újdonság varázsának, hanem az eltérő piaci szemléletnek is köszönhető: a két mobilra egyrészt sokkal könnyebben vásárolhatunk programokat az online boltokon keresztül, másrészt sokkal olcsóbban is, és az emberek rászoktak arra, hogy inkább vesznek 5-6 néhány dolláros programot, mint egy 25 dollárost.
Azt már eddig is tudtuk, hogy ha biztos infót akarunk kinyerni az Apple fejlesztéseivel kapcsolatban, akkor a bétaszoftverek és weboldalak kódjaiban kell turkálni.
Így történt ez most is, egyrészt az iOS 5 SDK-ban turkálva a 9to5Mac megtalálta, hogyan is működik majd az Assistant, hogyan lehet aktiválni a beszédfelismerést, és az így kiadható parancsokat. Ennek egészen Google-like módja lesz: a fülünkhöz kell emelni a készüléket, elmondani az igényeinket, majd magunk elé fordítva várni, hogy a parancsot végrehajtsák. Kábé így:
Ennek messze ez a legoptimálisabb módja, és őrültség lenne máshogy tervezni - a Voice Control viszont nem attól szar, hogy nem kell a fülünkhöz emelni.
A Nuance hangfelismerő rendszerének iOS-be integrálásáról Woz ejtett néhány mondatot tavaly év végén, mostanra pedig már ott tart a dolog, hogy az eszközünkkel történő hangos kommunikáció gombját is megtalálták: a space mellett lesz.
Találtak a Find my Friends szolgáltatásra utaló nyomokat is a MobileMe/iCloud website HTML kódjában is, megerősítve, hogy a korábban egy szabadalomban levédett ficsör nemsokára életbe lép, legalábbis erősen foglalkoznak a témával. Ez arról szólna, hogy követni lehetne más embereket, akiknek ezután láthatnánk a pontos helyzetét a térképen. Olyat kell elképzelni, mint a Google Latitude.
Egy korábban levédett dokumentum szerint az Apple ennél még tovább gondolta a dolgot, részlet a korábbi posztomból:
A telefon a szabadalom leírása szerint felismeri majd a hozzá közel álló iPhone-okat, és információkat cserél velük, ha az adott felhasználók ebbe beleegyeznek. Így ha be van kapcsolva a szolgáltatás, az iOS kikeresi az azonos érdeklődésűeket a közelünkből, és felhívja a figyelmünket, hogy a szöszi ugyanazokat a könyveket és zenéket szereti, mint mi, a barna ugyanott nyaralt tavaly nyáron, mint mi, a feketével meg van két közös ismerősünk (ezt a szabadalom nem írja, én gondoltam tovább, a kiépítésre kerülő esetleges adatbázis alapján). Az egyezések lehetősége hosszú, a telefonon végrehajtott aktivitások, a telefon helyzetének tárolt adatbázisa (amit már nem tárolnak ugye, csak rövid időre visszamenőleg), a telefonon található adatok alapján, de akár a fényképeink geotagjei is segíthetnek.
Tajvanban legalábbis. Korábban írtam arról, hogy a tajpeji városvezetés felszólította az Apple-t és a Google-t: hét napon belül adják vissza a pénzét minden vásárlónak, aki elégedetlen az online üzletből származó, megvásárolt tartalommal.
Még egyszer nem vezetem, le, miért kolosszális marhaság a hét napos pénzvisszafizetés olyan programok esetében, amik egy jelentős része egyáltalán nem nyújt élvezetet hét nap után, és nem is kell neki. Nagyjából nulla esélyt adtam annak, ami most mégis megtörtént: az Apple beadta a derekát, és rábólintott a hét napos pénzvisszafizetésre az Economic Times szerint.
Még most sem hiszem el, de ha a hír igaz, a fejlesztők helyében erősen tiltakoznék. Nem erről szólt a megállapodás. Egész máshogy áll neki a programozó az app (itt főleg a játékokra gondolok) összeállításának, ha szeretne ténylegesen pénzt is kapni a munkáért, és nem csak azt látni, hogy a pénzért árult progit letöltötték százezren, fizettek érte öten. Vagy akkor telerakja reklámokkal, kitalál valamit, hogy pénzhez jusson, a lényeg: megváltoznak a játékszabályok.
A Google nem lépett semmit, maradtak a sokkal ésszerűbb 15 perces reklamálási határidőnél, meg is kapják a pénzbüntetést, tízmillió forintnak megfelelő összeget. Válaszlépésként a Menlo Park-i Mountain View-i (mindig összekeverem) cég felfüggesztette az országban a fizetős programok elérhetőségét. Ezt a lépést a helyi fogyasztóvédelem barátságtalannak nevezte.
Szerintem meg ez volt a helyes lépés. Kiálltak a fejlesztőik mellett. Vendetta!
Csak annak meglepő Daniel Alegre, a Google ázsiai területi vezetőjének kijelentése, aki az Android előtt, és a versenyhivatali vizsgálódások közben nem követte figyelemmel a két cég kapcsolatát. A vezető ugyanis most azt állította, "nem lát iPhone az Android ellen harcot". Az iPhone elég jelentős pörgést ad a Google-nek, és a cég az Apple telefonján keresztül is értékesít appokat. "Tulajdonképpen hasznunkra van az iPhone elterjedése" - mondta.
Egy újabb bizonyíték, hogy a Google és az Apple továbbra sem a vérre menő versenytársak, inkább a jó magyarsággal frenemy-nek nevezett állapotban vannak, vagyis egymásnak is termelnek hasznot, miközben azért hasonló a vadászterületen cserkészik a vásárlókat.
Eric Schmidt hasonlóan nyilatkozott tavaly, a korábban mindkét cégben érdekelt igazgató úgy fogalmazott, hogy szeretik az iPhone sikereit, mivel az a keresést futtatja fel. Az AdMob továbbra is a legkeresettebb reklámozási rendszer iPhone-ra is, úgyhogy ez sem épp a sírásra ad okot.
A Google nemrég bevezette a forgalomfigyelést közösségi adatgyűjtésből származó adatok alapján Magyarországon is, és ami a legjobb, hogy nemcsak desktopon, böngészőből, hanem a mobilos Google Maps verzióhoz is jár a szolgáltatás. Így aztán iPhone-on is menet közben csekkolhatjuk, hol álltak be az autók a főbb útvonalakon (jobb alsó sarokban található ikonnál próbálkozzatok).
Nemcsak Budapesten, de a nagyobb magyar városokban is működik a dolog, itt van például Győr:
Írtunk a hasonló elven működő programokról korábban, de például a Jitti nem hibátlan térképet használt, ráadásul csak akkor fért hozzá az adatokhoz, ha a felhasználó bejelentkezve a programot futtatta. A Google az infókat részben hasonló módszerekkel, a mobilokról származó adatokból nyeri. A Webisztán posztjából az is kiderült, hogy mi vagyunk a negyedik európai állam, ahol a Google bevezette a szolgáltatást.
Már csak a turn-by-turn navigációt és a hangos iránymutatást kellene egybegyúrni ezzel a ficsörrel, természetesen ingyen, és akkor mindenki boldog.
A szolgáltatásról eszembe jutott, amikor 2008-ban Csabával közösen teszteltük a TMC-s GPS-t, és meglepő módon kikapott az intelligensebbnek mondott kütyü. Úgyhogy a következő hetekben megnézzük, a szolgáltatás mennyire igazmondó juhász, tegyétek ezt ti is, és osszátok meg a tapasztalatokat.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
