Fut már a programcsomag desktop verziója is az iPaden, ami netkapcsolat nélkül is használható, mostantól tehát akkor sem kell abbahagynunk a gépelést, ha egy atomkatasztrófa folytán hamuvá lesz az összes vezetéknélküli hálózat, és egy összeroskadt ház pincéjében maradnunk a kies Budapest mínusz hatodik szintjén.
A programcsomag mindenféle fejlett szövegszerkesztési feladatot lehetővé tesz, például beállíthatunk betűtípust meg igazítást is, egyszóval közelebb kerülünk egy rendes asztali szövegszerkesztő élményéhez. Ettől persze még nem válik feleslegessé a Google Docs mobilverziója, amiből viszont tök jó lenne, ha készülne már egy rendes App. Az ugyanis nem alkalmazás, ami most van: hogy a Google Docs ikonjára bökve a program megnyitja Safariban a docs.google.com-ot.
Amint tudom, felrakom a cuccot a tabletre, és megírom a tapasztalataimat, de a kommentekben akár meg is előzhettek.
Az Egyesült Államok okostelefon-piacán az NPD közvélemény-kutatása szerint elhúzott a Google operációs rendszere az iPhone OS mellett, 28 százalékos részesedéssel átvette a második helyet, míg a RIM-nek 36, az Apple-nek pedig 21 százalékos tortaszelet jutott.
Tegyük hozzá, hogy a piacon sokféle Androidos készülék kapható, míg az Apple telefonjából összesen kétfélét lehet vásárolni (és persze azt is érdemes figyelembe venni, hogy az iPhone-t elvileg csak AT&T-s hálózaton lehet használni), a grafikon meredeksége mégis egyértelműen azt mutatja, hogy most az Android a sláger.
Az NPD a kutatást havonta 150 ezer ember online megkérdezésével készítette, állításuk szerint az eredmény az USA lakosságát hűen reprezentálja.
Nem ért egyet ezzel a ComScore, akik néhány hónapja egész máshogy festették le a piacot, legalábbis a Google szempontjából. Ők azt állapították meg a webes forgalmat vizsgálva, hogy 2009 végén az Android részesedése 5,2 százalék volt, és az ötödik helyen áll az okostelefonos operációs rendszerek amerikai versenyében.
update: az Apple szóvivője véleményete a grafikont, szerinte a 150 ezer ember semmiképpen sem reprezentálja a valóságot, és más kutatási eredményeket említett, amik szerint világviszonylatban jelentősen emelkedett az iPhone piaci részesedése.
Az iPhone OS 4.0 Eventen Steve Jobs bemutatta az iAd-t, vagyis az Apple saját hirdetési rendszerét, ami az operációs rendszerrel egyidőben fog a hirdetők és a fejlesztők rendelkezésére állni. Az elgondolás szerint az egyszerre interaktív és figyelemfelkeltő hirdetésekre kattintva nem lépünk ki az aktuális programból, gyakorlatilag arról van szó, hogy a nagy cégek eddig is letölthető ingyenes, reklámcélú appjait más, hasznos programokba integrálhatják.
A kérdés, hogy mennyit fizetnek ezért a hirdetők, és mennyit kapnak a fejlesztők. Az is kérdés, hogy az Apple CPM (meghatározott összeg ezer megjelenésenként) vagy CPC alapon (a reklámra történő klikkelés után) számláz a hirdetőknek.
Az AdvertisingAge szerint a válasz mindkettő, vagyis a hirdetők nem választhatnak, az ár 10 dollár minden ezer megjelenés és 2 dollár minden egyes kattintás után. Az igazi érvágás azonban a reklám elkészítése lehet, aki ugyanis egymillió dollárnál szerényebb kampányt rendel meg az Apple-től, 50 és 100 ezer dollár közötti árat fizethet az azért, hogy a cupertinóiak segítenek kialakítani a hirdetést. Az ugyanis nem megy egyedül.
Csak összehasonlításképp az AdMob például 10 és 15 dollár között számláz CPM alapon, ha a megrendelő CPC alapú elszámolást kér, az 15-30 centbe kerül kattintásonként.
Nekünk csak a desktop vonalon vannak tapasztalataink. Az AdSense a bloggernek állandó jövedelmet ígér, de az első hetek után általában elmarad a wow-hatás, nem sok jön össze belőle, jó ha egy dollár naponta.
Néhány hónapja kaptunk egy levelet a Google-től, amiben 13 ezer forintot ajánlottak fel, ha csatlakozunk az AdWordshöz, vagyis kipróbáljuk a hirdetési rendszert a másik oldalról, a hirdető szemszögéből, mégpedig a keresési eredmények mellé biggyesztett hirdetésekkel (az AdWords hozza a Google hirdetéssel összefüggő bevételének 97 százalékát). Gondoltuk, ha ingyen van, kipróbáljuk, kinyomunk egy Appleblog hirdetést, ha 200 új látogató jön emiatt, már akkor is megérte.
Minden szempontból túl optimisták voltunk. Egyrészt nem volt ingyen a buli, a regisztrációs díjat nem tartalmazta az akció, de átküldtem a 2000 forintot. Megadtam a keresőszavakat, ami alapján a hirdetésünk elhelyezését meghatározza a Google. Megadtam a kampány kezdetét, végét, és hogy naponta legfeljebb hány forintot szeretnék költeni. Meg lehetett volna adni, hogy egy kattintásért mennyit vagyok hajlandó legfeljebb fizetni, de ezt üresen hagytam.
A kampány hat napja alatt elfogyott a 13 ezer forint, összesen 25 kattintást hozott ez a pénz a blognak. Huszonötöt. Volt olyan nap, amikor két átkattintás volt, ezért 2000 forintot számoltak fel. Átkattintásonként ezret.
Szóval lehet, hogy Steve Jobs azt állítja, hogy az iAd-vel a fejlesztőknek akarnak segíteni, hogy pénzt keressenek, de valójában az Apple talált magának még egy fejőstehenet, olyat, amibe még a 27 milliárdos bankszámlájuk is belepirul. Ahogy az előző negyedévben az iPhone robbantott a nyereség/árbevétel arányon, úgy szerintem az iAd, és a napi egymilliárd megjelenített hirdetés dob majd akkorát rajta, hogy a Mac-eladások tiszta hobbinak fognak tűnni Cupertinóban.
Nem tudni, miről volt szó, lett-e megegyezés, sőt, a testbeszéd-szakértő is csak félve jegyezte meg, hogy tapintható a két ember közti bizalmatlanság, és hogy Jobs valószínűleg ráijesztett Schmidtre (talán megmutatta neki a 4G iPhone-t, amin a Google helyett a Bing volt a kereső).
De attól még ezek együtt kávézgattak az utcán, CSAK ÚGY:
Két dolgot szeretnék okvetlenül elmondani a Nexus-szal kapcsolatban:
1: Nagyon örülök az érkezésének, remek telefonnak tűnik 2: Ez még nem ok arra, hogy elhallgassuk, ha az iPhone bizonyos tekintetben jobb
Már többször leírtam a blogon, hogy a Palm még mindig perifériára szorult webOS-e mellett az Androidot tartom az egyetlen igazán versenyképes mobilplatformnak az iPhone OS-ével szemben. Ha holnaptól valamilyen HTC-t vagy Nexust kéne használnom, nem esnék kétségbe, sőt, megszokva néhány kevéssé szimpatikus vonást valószínűleg egész jól ellennék ezekkel a készülékekkel, szemben például a Windows Mobile-os masinákkal.
A Nexus ráadásul nemcsak használható operációs rendszert, hanem bivalyerős hardvert is kapott, a processzora például több kört ráver az iPhone 3GS Cortex A8-ára. Más kérdés, hogy mennyit lát ebből a mobil használója.
Mert bár a Palm Prében is ugyanaz a csip van, mint az iPhone 3GS-ben, mégis döcögősebbnek tűnt annál, sebessége jóval közelebb van az egy generációval idősebb iPhone 3G-éhez. És az Engadgeten található videó szerint ugyanez van a Nexus-szal is: hiába a sokkal nagyobb nafta, ha a 3G-s wificsip szűk keresztmetszete miatt egy oldal teljes betöltése például négyszer annyi ideig tart rajta, mint egy iPhone-on.
Ugyanígy nem érdekelnek a gigahertzek, ha azt látom, hogy a 3GS processzora sokkal finomabb, szaggatásmentesebb szkrollozást tesz lehetővé, mint a Nexus bivalya. És itt el is érkeztünk ahhoz, hogy miért tud jobb lenni a hasonló hardverre épült Mac egy pc-nél: mert egy gyengébb csipekre épülő 3GS is állja a sarat a Nexus-szal szemben, hála a remekül megírt kódnak.
Nem állítom, hogy a Nexus rosszabb, mint az iPhone, sőt, biztos vagyok abban, hogy az Apple telefonjához mérhető készülékkel lettünk gazdagabbak, amit persze azért alaposan meg fogunk kínozni, ha a kezünkbe kerül. Viszont az már most látszik, hogy Cupertinóban úgy értenek a programozáshoz és az optimalizáláshoz, mint Ramsay konyhájában a bazmegeléshez, ami óriási előnyt jelent az Apple-nek.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.