Szerkesztőségünk egy hivatalos kérdésére ("Hogy ityeg, Jony fiú?") az alábbi üzenetet kaptuk Sir Jony Ive-tól. A levelet a PR osztályra akarta továbbítani az Apple vezetője, jóváhagyásra, de véletlenül minket is rátett. *
A napokban az interneten terjengő iPhone 7 képekkel, valamint az ezekhez fűződő negatív kommentekkel kapcsolatban szeretnék tisztázni néhány dolgot. Olyan közleményt tennék, ami egyszer és mindenkorra tisztázza a nevemet az utóbbi évek iPhone-dizjnjaival kapcsolatban.
Nem én csináltam!
Úgy értem, jézusom, emberek. Egy rakás dizájner dolgozik itt, miért áldoznék akár egy percet is lekerekített szélű téglalapok rajzolgatásának? Az különbség ezek között az antennacsík meg a kamera lencséjének a nagysága, amitől ez az új tényleg úgy néz ki, mint valami kinyomásra váró miteszer. Nagy ügy!
Persze, lehet mondani, hogy miért mondtam áment ezekre a tervekre, de mentségemre legyen mondva, hogy egy normális munkát nem adott le az egész team, végül egy gyakornok tervét fogadtam el, mert
hát ki a jóisten akarna lekerekített téglalapokban meglátni a szépet?
Csak a gyakornokok. A kevésbé értelmesek.
Úgy értem, láttátok a legújabb iPadet? És láttátok az első iPadet? Ti látjátok köztük a különbséget? Én istenemre mondom, hogy nem. Nagyon, nagyon sokat kell innom hozzá, hogy azt mondhassam: valami rémlik.
Én a Newcastle Polytechnicbe jártam, a legnívósabb dizájnerképzésre, csodagyerekként, a munkáimat rendszeresen kiállították, és soha nem tudtak olyan nagy fizetést mondani, hogy kizárólag azért elszegődjek valahová dizájnerként. Olvassátok el az életrajzomat bátran! (Elérhető most csak 19.54 dollárért az Amazonon papír alapon, a tököm se olvas ebookot!) Én Dieter Rams nyomdokain járok, hát mit érdekel engem a képernyőarány egy fekete alapon fekete vágódeszkán? Most őszintén!
Tavaly májusban röppent fel, hogy visszamennék az Egyesült Királyságba, és keresnék magamnak valami más munkát, emlékeztek? Na, az igaz volt. És tudjátok, miért maradtam végül? Szerintetek az iPhone formatervezés miatt? Vagy mert nyakamba varrták az iOS-t is, amit rühellek? Hát persze, hogy az Apple Car miatt.
Egy autó az nem egy lekerekített szélű kocka. Az úgy nem működik. Ennél sokkal izgalmasabb tervek kellenek, végre egy olyan feladat, amiben kiélhetem magam, mielőtt visszavonulok.
A pénz? Persze, a pénz jó. De miután a munkáltatód több mint 100 milliós bónuszokat osztogat neked, annyira nem vagy emiatt motivált. Mégis mire költsem? Reggeltől estig bent vagyok, és hülyeségeket rajzolok. Meg autókat.
Az egyetlen, ami még izgalomban tart, hogy kaptam egy Bentley-t, sofőrrel. Na nem azért, mert ez valami kényeztetés nekem. A jó egyedül az benne, hogy panaszkodhatok miatta. Elmondhatom az embereknek, hogy emiatt szenvedek. Ne tegyetek úgy, mintha nem értenétek, miről beszélek. Úgy tudom, ti írjátok az Egy nap a városban blogot. Ti is biztosan panaszkodtatok már másoknak, hogy megint forró csokit kell inni, meg jó éttermekbe járni, színházba menni, és hasonlók. Mennyire felemelő már, hogy neked ez a meló!
Szóval nem, nem én tervezem az iPhone-t, meg az iPadet. Nem is érdekel. Autót tervezek. Hűtőrácsot. Alufelnit. Visszapillantót. Műszerfalat. Imádom.
És ha valakinek legközelebb az iPhone 7 dizájn miatt támad kedve engem szidni, annak üzenem, hogy nem érdekel. Ha sokat okoskodtok, jövőre még rondább munkát választok ki azok közül az ocsmányságok közül, amik az asztalomon landolnak.
* Disclaimer: NOT
skarpad
2016.06.29. 08:49
Címkék: baromság
A tengeren túlon a "Florida man" sztorik mindig valami elborult, mókás hírt takarnak, nagyjából úgy, ahogy Európában a fölösleges tudomány jelképe a "brit tudósok" mondatkezdés. A floridai ember mindig valami őrültséget, hülyeséget vagy nevetségeset csinál. Na most már az Apple-nek is van saját Florida man sztorija.
Ádám múlt héten írt arról, hogy az Apple történetének leghülyébb szabadalmi pere előtt áll. A rekordot alig 5 napba telt kedves barátunknak megdöntenie.
Állampolgárunk, becsületes nevén Thomas S. Ross ugyanis legalább 10 milliárd dolláros (!) kártérítésre perli a céget, mondván az iPod, az iPad és az iPhone mind-mind másolja az ő 1992-ben megrajzolt koncepcióit. Amik így néznek ki:
Mint két tojás, nem?
Ross által papírra vetett, csak Electronic Reading Device-nak nevezett készülék több olyan funkcióval és jellemzővel bír, ami később az okostelefonpiaci sztenderd része lett (érintőképernyő, fotó és videóböngészés, külső és belső tároló és még sorolhatnánk), és van pár sajátságos elem is: kétrészes hardveres billentyűzet, 3,5-es floppyolvasó, napelemek és összehajtható, két képernyős kialakítás. Nevetsz már? Mert van még tovább is.
Rossnak ugyanis semmi jogi alapja nincs a perre. Megpróbálta ugyan levédetni a koncepciót még 1992 novemberében, a szabadalmi hivatal azonban törölte a bejegyzést, miután 1995 áprilisáig sem sikerült jómadarunknak befizetnie az ezzel kapcsolatos díjakat. 2014-ben megpróbálta ugyan újra védj egyeztetni, de az, hét évvel az iPhone megjelenése után már kissé megkésett próbálkozás volt. Ehhez képest a kártérítésen felül még 1,5 százalékos jutalékot is akar az eladott készülékek árából.
Láttam már sok denegerált Apple ellen indított pert, de ez egészen biztos dobogós, valahol az olasz maffiás és aközött a per között, amit egy Tennessee-ben élő úriember indított azért, mert az Apple nem korlátozta az internetes pornóhoz való hozzáférését.
