Az EU digitális piaci törvénye rémálomnak bizonyul az Apple számára. A harmadik féltől származó alkalmazás boltok engedélyezése mellett az Apple-nek egy böngészőválasztó képernyőt is be kellett építenie az iOS-be, hasonlóan ahhoz, amit a Microsoftnak kellett tennie a Windows esetében egy évtizeddel ezelőtt. De úgy tűnik, hogy ezzel még nincs vége a változtatásoknak.
John Gruber, a Daring Fireball munkatársa felfigyelt Margrethe Vestager megjegyzéseire, aki az Európai Bizottság "Európa a digitális korban" kezdeményezését vezeti. Ezek szerint az Apple-nek nem csak azt kell megadnia, hogy mely alkalmazásokat telepíthetjük és használhatjuk - hanem azt is, hogy mely alkalmazásokat távolíthatjuk el.
Vestager különösen a Fotók alkalmazást emelte ki, de számos ilyen alkalmazás van, amelyek jelenleg mélyen beépültek az iOS-be. Talán túlságosan is mélyen.
Mint az mindenkinek nyilvánvaló, az iOS lehetővé teszi, hogy akár a teljes galériádat, akár csak egyes fotókat és videókat ossz meg egy másik alkalmazással (ez magában foglalja a helyben tárolt és az iCloudba feltöltött fájlokat is). Ezt kivenni az iOS-ből, és hagyni, hogy harmadik féltől származó alkalmazások helyettesítsék a funkciót, elég nagy kihívás lehet.
Másrészt a DMA azt is megköveteli, hogy az Apple adjon teljes hozzáférést az iOS API-jaihoz és funkcióihoz - beleértve a mobilfizetést, az alkalmazások telepítését és (úgy tűnik) mindent, amihez a Fotók hozzáfér.
Ez nagyjából ugyanaz a helyzet, mint amiben a Microsoft a 2000-es évek elején találta magát. Az Internet Explorer a Windows alapvető összetevője volt, így a felhasználók nem tudták eltávolítani. Az Igazságügyi Minisztérium ezt sérelmezte, és pert indított a vállalat ellen. A Microsoft megegyezett, és nyitottabbá tette a Windowst a harmadik féltől származó szoftverek számára.
Vestager a következőket mondta:
Ez a döntés a DMA azon célkitűzésével kapcsolatos, hogy a zárt ökoszisztémákat megnyissa, hogy minden szinten lehetővé tegye a versenyt. A DMA 6. cikkének (3) bekezdése értelmében a kapuőrök kötelesek lehetővé tenni az alkalmazások egyszerű eltávolítását és az alapértelmezett beállítások egyszerű módosítását. Emellett választási képernyőt is meg kell jeleníteniük. Úgy tűnik, hogy az Apple megfelelési modellje nem felel meg e kötelezettség célkitűzéseinek. Különösen aggasztónak tartjuk, hogy a webböngésző választási képernyőjének jelenlegi kialakítása megfosztja a végfelhasználókat attól a lehetőségtől, hogy teljes körűen tájékozott döntést hozzanak. Példa: nem fokozzák a felhasználók elkötelezettségét az összes rendelkezésre álló lehetőséggel kapcsolatban. Az Apple emellett elmulasztotta több alkalmazás törlésének lehetőségét biztosítani (ezek egyike lenne a Fotók), és megakadályozza, hogy a végfelhasználók megváltoztathassák az alapértelmezett státuszukat (például felhős szinkronizáció), ahogyan azt a DMA előírja.
Bármennyire is óvatos az Apple, ezekkel a lépésekkel egyre inkább ingatag és sebezhetőbb lesz az iOS, és elég érthetetlen, hogy mi a végső célja az EU-nak. Aki ennyire a nyitottságra vágyik, az eddig is nagy valószínűséggel az Androidot választotta. Nektek mi a véleményetek az EU lépéseiről, milyen irányba fogja ez vinni az iOS fejlesztését az EU-s felhasználók számára? Örültök, hogy megnyílt a lehetőség más alkalmazásboltokból is appokat telepíteni, vagy kockázatosnak látjátok?
Az Apple pár napja meghirdette az App Store Small Business Programot, aminek keretében 30 százalékról 15 százalékra csökkentette az alkalmazások App Store-os bevételei után felszámított jutalékot bizonyos esetekben. Az ajánlat az évi egymillió dollárt meg nem haladó értékesítést felmutatni képes programokra vonatkozik.
Az App Store 30 százalékos jutalékát eleve méltányosnak gondolták általában az iOS hőskorában, hiszen kis fejlesztők bekerülhettek egy hatalmas és népszerű üzletbe, ahol hülyére vásárolták az appját, ha tudott valami közepesnél jobb hozzáadott értéket adni. Miközben - vegyünk egy másik kreatív szakmát - mondjuk a könyvszerzők megszokták, hogy az eladási ár több mint 50 százaléka marad a terjesztőnél, itt a készítőnél maradó 70 százalék elég barátinak tűnik.
A 30 százalék akkor kezdett sok lenni, amikor ezek a fejlesztők sokemberes vállalatokká váltak, és az App Store elkezdett igazán nagy pénzeket termelni, meg megjelentek az eleve nagy cégek. Elkezdtek ügyeskedni, és a fizetős szolgáltatások megrendelését kiszervezni weboldalakra, hogy ne kelljen fizetni a “kereskedőnek”. A Fortnite készítői pedig hosszú perre mentek, mennek az Apple-lel, pont ezért. Nem tartják jogosnak, hogy ha nem tetszik nekik a 30%, akkor ne legyen más megoldásuk, mint távozni.
Az Apple a közelgő pereskedés előtt lépte meg a 15%-os csökkentést az alacsonyabb bevételekre, amivel valójában egy progresszív adóztatást valósított meg az eddigi egykulcsos helyett. A progresszív adóztatás pedig tipikusan a szegényebbeknek kedvez, hiszen kevesebb hányadát veszi el a bevételüknek, és abból a logikából indul ki, hogy akinek nem a fennmaradásra és fejlesztésre, hanem már nyereséghalmozásra kell a pénz, az arányaiban is többet adjon, ne csak volumenben.
Ha belegondolunk, a világ jelenlegi vagyoneloszlásában, az egyre kevesebb ember kezében összpontosuló minél több pénz korában éppen ez az adóztatás hozhatna el pozitív változást, pontosan az ilyenre várunk.
A Fortnite természetesen nem fér bele az évi egymillió dolláros számítás alapján a “szegényebb” fejlesztések közé, lévén tavaly 1,8 milliárd (!) dollárt hozott a fejlesztőknek.
Amit az Epic akar, az épp a progresszív adóztatással ellentétes regresszív adó lett volna. Számukra legyen egy kedvezőbb ajánlat. Ez a gazdagok logikája: a kis fejlesztőnek csak pár ezer dollárt jelent egy 30%-os kulcs, nekik viszont több mint félmilliárd dollár kifizetését (ha feltételezzük, hogy minden bevételük App Store-ból jönne, nyilván nem ez az igazság, csak szemléltetem a logikát). Vagyis ha kisebb arányt fizetnének, akkor is ők tartanák fenn az App Store-t a kis senkik helyett. Sokkal olcsóbb kifizetni az ügyvédeket, és évekig perelni, mint fizetni, így nekiálltak.
Az Apple progresszív adóztatási politikájának bejelentése az Epic regresszív logikájával szemben óriási fricska. Az Apple pedig a jófiúk oldalára állt vele: sokkal könnyebb azonosulni ugyanis az ő logikájukkal, mint az Epicével, különösen a jelenlegi társadalmi helyzetben. Nem azt mondom, hogy a regresszív adóztatásnak nicns értelme, hiszen egy túlságosan egyenlőségre alapuló társadalom, vagyonelosztás esetén ki tudná billenteni a dolgokat, hogy végre legyenek nagy és erős cégek, amik tudják stabilizálni és kiszámíthatóvá tenni a gazdaságot. De ez a gondolat ugye színtiszta utópia, így a regresszív logika egy távoli jövőben lesz csak életképes.
De hozzáteszem gyorsan, mielőtt elfogultsággal vádoltok: ez nem Robin Hood és nottinghami bíró csatája. Nem arról van szó, hogy a szegények megsegítője, a gazdagok kifosztója kitalálta, hogyan jár túl a kapitalista óriás eszén. Az Apple ugyanúgy szeret a felhasználhatatlanul sok nyereségéből mindenféle írországi és hasonló ügyeskedéssel kevesebbet adózni, csak azt nem bírja, amikor az ő zsebére spórolnak.
Hosszas egyeztetést követően - dobpergés - végre PayPal-lal is lehet fizetni mostantól az App Store-okban, az iBooks Store-ban, illetve az iTunes Music Store-ban. Ez annak tudatában különösen nagy dolog, hogy az Apple elsősorban az Apple Pay népszerűsítésére koncentrál.
A szolgáltatás egyelőre az Egyesült Királyságban, Ausztráliában, Kanadában, Mexikóban és Hollandiában érhető el, de hamarosan az Egyesült Államokban élők is használhatják majd, így talán reménykedhetünk abban, hogy mi sem maradunk ki a buliból és csak idő kérdése, hogy Magyarország is felkerüljön a térképre.
A PayPal használatát a fizetési módokat részletező menü alatt tudjuk majd kiválasztani, mely után egyszerűen be kell csak jelentkezni a PayPal-os fiókunkkal, hogy engedélyezzük a szolgáltatást. A beállítás nem csak az adott eszközre lesz érvényes ugyanakkor, hanem mindenhol, ahol ugyanezzel az AppleID-val vagyunk bejelentkezve.
A PayPal One Touch funkció is most először válik elérhetővé Apple eszközökön, azaz anélkül tudunk majd fizetni a különböző weboldalakon, hogy állandóan be kellene jelentkeznünk a PayPal fiókunkkal. Természetesen a funkció kikapcsolható, amennyiben szükségét érezzük.
Jövőre véget érhet egy korszak, melyre igazából már régen sor kellett volna, hogy kerüljön. Az Apple fejlesztőknek kiküldött értesítése alapján ugyanis az iOS 11-gyel végleg megszűnik a 32 bites alkalmazások támogatása, illetve a macOS-nél is hasonló változásra lehet számítani a jövőben.
Az iPhone-okban viszonylag régóta dolgozik már 64 bites processzor, így a lépés érthető, hogy az "elavultabb" 32 bites kódokat használó appoktól igyekszik szabadulni a vállalat. Felhívták a fejlesztők figyelmét arra, hogy bár régebbi rendszereken a 32 bites alkalmazások továbbra is használhatók maradnak, az iOS 11 már kizárólag 64 bites appokat fog csak futtatni. Amennyiben olyan alkalmazást próbálunk majd elindítani, amely nem rendelkezik a szükséges támogatással, az alábbi üzenet fogad majd minket:
A lépés régóta a levegőben lógott, így mondhatni senkit nem ért váratlanul. Hasonló a helyzet az asztali gépeken és notebookokon futó macOS High Sierra-val is, amely az utolsó olyan operációs rendszer lesz, mely támogatja a 32 bites alkalmazások futtatását. Ennek értelmében 2018. január 1-től kizárólag olyan alkalmazások kerülhetnek be a Mac App Store-ba, melyek 64 bites támogatással rendelkeznek. A már jóváhagyott appok fejlesztőinek pedig további fél év áll majd a rendelkezésükre, hogy kiadjanak egy frissítést, mellyel a szükséges támogatást pótolják. Bár az egyéb helyekről beszerzett alkalmazásokra ez a szabály nem vonatkozik, az Apple azt tanácsolja minden fejlesztőnek, hogy használják ki a 64 bites utasításkészletben rejlő lehetőségeket.
Az 1992-es játék és az első két olytatása akkora menőség volt, hogy 1995-ben még film is készült belőle (kicsit gáz), aztán 1997-ben még egy (nagyon gáz), volt Mortal Kombat dal, a kis Csabika meg 11 évesen Mortal Kombat logót rajzolgatott az Ének-zene füzetbe az órákon.
Intőért.
Aztán a negyedik rész környékén valahogy az egész világgal együtt elvesztettem az érdeklődésem, amit azóta sem sikerült megtalálnom, és úgy általában véve is kevésbé része a szóbeszédnek a sorozat, de arról mégis muszáj beszélni, hogy
megjelent iOS-re
ingyen
egy új rész.
Az ingyen ebben az esetben nyilván azt jelenti, hogy egy idő után majd minden hülyeségért fizetni kell, bár a hivatalos magyarázat szerint ez csak a felszopás a konzolos verzióhoz, amivel majd valamilyen módon remekül együttműködik ez a mobilos az április 14-i premier után.
Akárhogy is, én letöltöttem és játszottam vele néhány órát reggel, hogy nektek már ne kelljen. De tényleg, értem, hogy az a trend, hogy legyen minél egyszerűbb az irányítás, mert az érintőképernyővel nem lehet normálisan irányítani egy játékot, de szerintem alapvetően téved, aki azt gondolja, hogy ha eliminálja a problémát, meg is oldja egyúttal.
Nem. Ha nincs irányítás, nincs játékélmény.
Kicsit olyan a Mortal Kombat X, mint az Infinite Blade, csak nyomkodod fogalom nélkül a képernyőt, a karakter megcsinál mindent helyetted, és nagy ritkán használni kell a reflexeidet is: amikor a program megmerevedik és egy nyíllal jelzi, hogy merre kell elhúznod az addig csak böködő ujjad a speciális mozgáshoz, és amikor támadást észlelsz, ilyenkor két ujjal kell nyomva tartani a kijelzőt.
Őrült izgalmas, nézzétek csak, mit műveltem:
Így néz ki a játékom, olyan, mintha valami őrült menő dolgot csinálnék, pedig csak nyomkodtam az iPhone-t, fogalom nélkül. Sokkal menőbb Mortal Kombat-os voltam 11 évesen, amikor susogós melegítőben varázsoltam a billentyűkombinációkkal a 486 DX2-66-os pc-m előtt. Az férfimunka volt!
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
