Az Apple pár napja meghirdette az App Store Small Business Programot, aminek keretében 30 százalékról 15 százalékra csökkentette az alkalmazások App Store-os bevételei után felszámított jutalékot bizonyos esetekben. Az ajánlat az évi egymillió dollárt meg nem haladó értékesítést felmutatni képes programokra vonatkozik.

Az App Store 30 százalékos jutalékát eleve méltányosnak gondolták általában az iOS hőskorában, hiszen kis fejlesztők bekerülhettek egy hatalmas és népszerű üzletbe, ahol hülyére vásárolták az appját, ha tudott valami közepesnél jobb hozzáadott értéket adni. Miközben - vegyünk egy másik kreatív szakmát - mondjuk a könyvszerzők megszokták, hogy az eladási ár több mint 50 százaléka marad a terjesztőnél, itt a készítőnél maradó 70 százalék elég barátinak tűnik.

A 30 százalék akkor kezdett sok lenni, amikor ezek a fejlesztők sokemberes vállalatokká váltak, és az App Store elkezdett igazán nagy pénzeket termelni, meg megjelentek az eleve nagy cégek. Elkezdtek ügyeskedni, és a fizetős szolgáltatások megrendelését kiszervezni weboldalakra, hogy ne kelljen fizetni a “kereskedőnek”. A Fortnite készítői pedig hosszú perre mentek, mennek az Apple-lel, pont ezért. Nem tartják jogosnak, hogy ha nem tetszik nekik a 30%, akkor ne legyen más megoldásuk, mint távozni.

Az Apple a közelgő pereskedés előtt lépte meg a 15%-os csökkentést az alacsonyabb bevételekre, amivel valójában egy progresszív adóztatást valósított meg az eddigi egykulcsos helyett. A progresszív adóztatás pedig tipikusan a szegényebbeknek kedvez, hiszen kevesebb hányadát veszi el a bevételüknek, és abból a logikából indul ki, hogy akinek nem a fennmaradásra és fejlesztésre, hanem már nyereséghalmozásra kell a pénz, az arányaiban is többet adjon, ne csak volumenben.

Ha belegondolunk, a világ jelenlegi vagyoneloszlásában, az egyre kevesebb ember kezében összpontosuló minél több pénz korában éppen ez az adóztatás hozhatna el pozitív változást, pontosan az ilyenre várunk.

A Fortnite természetesen nem fér bele az évi egymillió dolláros számítás alapján a “szegényebb” fejlesztések közé, lévén tavaly 1,8 milliárd (!) dollárt hozott a fejlesztőknek.

Amit az Epic akar, az épp a progresszív adóztatással ellentétes regresszív adó lett volna. Számukra legyen egy kedvezőbb ajánlat. Ez a gazdagok logikája: a kis fejlesztőnek csak pár ezer dollárt jelent egy 30%-os kulcs, nekik viszont több mint félmilliárd dollár kifizetését (ha feltételezzük, hogy minden bevételük App Store-ból jönne, nyilván nem ez az igazság, csak szemléltetem a logikát). Vagyis ha kisebb arányt fizetnének, akkor is ők tartanák fenn az App Store-t a kis senkik helyett. Sokkal olcsóbb kifizetni az ügyvédeket, és évekig perelni, mint fizetni, így nekiálltak.

Az Apple progresszív adóztatási politikájának bejelentése az Epic regresszív logikájával szemben óriási fricska. Az Apple pedig a jófiúk oldalára állt vele: sokkal könnyebb azonosulni ugyanis az ő logikájukkal, mint az Epicével, különösen a jelenlegi társadalmi helyzetben. Nem azt mondom, hogy a regresszív adóztatásnak nicns értelme, hiszen egy túlságosan egyenlőségre alapuló társadalom, vagyonelosztás esetén ki tudná billenteni a dolgokat, hogy végre legyenek nagy és erős cégek, amik tudják stabilizálni és kiszámíthatóvá tenni a gazdaságot. De ez a gondolat ugye színtiszta utópia, így a regresszív logika egy távoli jövőben lesz csak életképes.

De hozzáteszem gyorsan, mielőtt elfogultsággal vádoltok: ez nem Robin Hood és nottinghami bíró csatája. Nem arról van szó, hogy a szegények megsegítője, a gazdagok kifosztója kitalálta, hogyan jár túl a kapitalista óriás eszén. Az Apple ugyanúgy szeret a felhasználhatatlanul sok nyereségéből mindenféle írországi és hasonló ügyeskedéssel kevesebbet adózni, csak azt nem bírja, amikor az ő zsebére spórolnak.