Tegnap megnéztük, hogy mire képes a leggyorsabb, újgenerációs Apple-laptop a leggyorsabb 13-as Pro ellen. A kihívó az Intel új, 1,7 gigahertzes Haswell processzorával szerelt MacBook Air volt, a másik meg az én 2,9 gigahertzes Ivy Bridge-es MacBook Próm. A 13-as méretosztályban máig ez jelenti a csúcsot, akár a hagyományos, akár a retinás Prókat vizsgáljuk. A tesztből kiderült, hogy még mindig erősebb a Pro, de már nem olyan sokkal.
A valódi kérdés viszont inkább az, hogy mire számíthat, aki maradna a Pro-kategóriában. Aki nem gondolkozik osztálycserén, csak azért, mert az új Air sokkal kisebb súly és nagyobb üzemidő mellett hoz közel olyan teljesítményt, mint az aktuális Pro. Aki most venne MacBookot, de nem tudja, hogy érdemes-e kivárnia.
Lássuk, mire számíthatunk: hatalmas forradalomra nem. A Haswell tervezésénél nem a csúcsteljesítmény, hanem az alacsony fogyasztás volt a cél. Ez az Airnél nagy előrelépést jelent, hiszen a sebesség megtartása mellett jelentősen növelni tudták az egy feltöltéssel elérhető üzemidőt, egy Pro gépnél viszont az a kérdés, hogy mennyivel tart rövidebb ideig a renderelés, exportálás, meg a többi hülye szó. És ebben nagy ugrásra felesleges számítani.
Az Intel is azt kommunikálja, hogy a processzorteljesítmény azonos fogyasztás mellett kábé 10 százalékkal nőtt, és a tesztek sem mutatnak ennél nagyobb ugrást. És az sem látszik a jelenlegi termékkínálatban, hogy alapvetően más megközelítést használó cpu-kat lehetne rakni a most használtak helyére.
Mivel a teljesítményt hajszoljuk, nézzük meg mindegyik Apple-gépnél a csúcsverziót, és lássuk, mire számíthatunk helyette. A 13-as MacBook Prókban jelenleg az én gépemben is használt, 2,9 gigahertzes 3520M cpu jelenti a csúcsot (retinába kérhetsz 3-ast is). A 15-ösnél a már négymagos, 2,7-2,8 gigahertzes 3820-3840QM (nem retina, retina) a kérhető maximum.
Végeztünk egy tesztet, amitől a hozzám hasonló chartfanatikusok erős izgalmi állapotba kerülnek.
A két tesztelt gép: a most bemutatott Airből a legerősebb, 1,7 gigahertzes Core i7-es processzorral és 8 gigabájt memóriával szerelt verziója, és az aktuálisan legerősebb 13 colos MacBook Pro, a 2,9 gigahertzes Core i7-es processzorral és szintén 8 gigabájt memóriával. Elsőre azt gondolnánk, hogy a Pro a nagyobb órajel miatt simán lenyomja az Airt, amiben viszont már az új, Haswell processzor dolgozik, a küzdelem tehát korántsem lefutott.
Az Air 11 colos, a Pro 13 colos, de ennek a teljesítményre nézve nincs jelentősége. Az Air ezzel a felszereltséggel 450 ezer forintba kerül, a Pro 470 ezerbe (13 colos kiépítéssel 490 ezer lenne az Air, 13 colos Próból meg egy erősebb verzió van, a retinás modell, amibe 3 gigahertzes csipet is tudunk konfigurálni, de az csak kábé hibahatáron belül gyorsabb, mint a 2,9-es, és 590 ezer forintba kerül).
Lássuk a legegyszerűbb tesztet, ez a Geekbench. Jól látható, hogy az új Air lemaradása nem jelentős az aktuális csúcs 13-as Próhoz képest:
Ugyanez a helyzet, ha a Cinebench OpenGL-tesztjét futtatjuk, ami lehetne akár csalódás is, hiszen az új Airben már a HD5000-es GT3-as grafikus gyorsító dolgozik, míg a Próban még a HD4000-es. Mindenesetre nem lett lassabb a cucc:
A processzor természetesen gyengébb, de messze nem annyival, amennyi az órajelből következne:
A szintetikus tesztek után elindítottuk a Final Cut Pro X-et, és elkezdtük azzal kínozni a gépeket. Fogtunk egy 15 másodperces, 1080p-s, erősen remegő videót, és adtunk neki egy kis stabilizációt, meg rolling shuttert. Ahogy az a grafikonból is látszik, nagy különbség nincs még egy ilyen profi alkalmazásnál se:
Akkor se vérzett el az Air, amikor egy kis keyer effektet nyomtunk a videóra: van különbség, érezhető is, de tartja a lépést a kis gép:
Az exportnál viszont már nagyon elvérzett a csúcs-Air:
Röviden összefoglalva az 1,7 gigahertzes processzorral szerelt Air simán versenyképes az aktuálisan legerősebb Próval. Persze lassabb annál, de ha valakinek sokat számít a súly és a méret, úgy válthat át az új modellre, hogy nem kell drasztikus teljesítménycsökkenéssel számolnia: a legtöbb processzor-, és gpu-központú feladatnál az Air érzetre kábé ugyanazt hozza, mint nagyobb testvére, miközben sokkal tovább bírja egy feltöltéssel, és az ssd miatt az általános sebességérzet még jóval nagyobb is.
Szóval amit a tesztvideónkban állítottunk, továbbra is áll, az Air a hétköznapi feladatokra az egyik legjobb gép a piacon, annyi kiegészítéssel, hogy aki profi munkát végez, annak is csak közepes kompromisszumokat kell kötnie, ha a kisebb gépre váltana:
Most bukkant fel a neten ez a fotó a 9to5Macen, ami azt bizonyítja, hogy rövidesen egy rakás nehézkes konfigurálási izét megspórolhatunk majd magunknak az iOS 7-tel. Aki vett már magának Apple TV-t, tudja, hogy az App Store-ból az iPhone-ra vagy az iPadre letölthető Remote appal egész könnyen irányítható a készülék, de a konfigurálást már a saját távirányítójával kell elvégeznünk, és az, főleg a karakterek bevitelénél, elég nehézkes.
A fotó szerint ennek rövidesen vége: elég lesz az iPad 2-nél vagy az iPhone 4-nél újabb, tehát bluetooth 4.0-át használó iOS-készülékünkkel rácsapnunk az Apple TV-re, hogy az átadjon minden, a konfiguráláshoz szükséges információt a set-top boxnak. Nem kell többé a jelszavakkal bénáznunk, a készülék automatikusan felcsatlakozik a wifi-hálózatunkhoz és bejelentkezik az iCloud-, valamint Youtube-fiókunkba, ha ezek aktívak az iOS-eszközeinken.
Az egész nagyon futurisztikusnak és Apple-hez méltóan kényelmesnek tűnik, csak arra vigyázzunk, nehogy vicces kedvű barátaink bekössék az összes személyes adatunkat magukhoz, amikor vendégségben járunk náluk, és egy pillanatra magára hagyjuk az iPhone-unkat.
Itt a válasz arra a kérdésre, hogy tényleg minden idők egyik legjobb laptopját alkotta-e meg az Apple.
A MacBook Air már megvásárolható bármelyik hazai APR-ben, az Apple prémium szintű partnereinél. Ha kiegészítőket kerestek MacBookokhoz, vagy más Apple-termékekhez, nézzetek körül webáruházunkban, az Appleblog shopban.
Ez a termék nem sok vizet zavar: néhány milliós eladása, alacsony ára szinte semmilyen hatást nem gyakorol az Apple nyereségére, ezért is mondják el újra és újra, hogy az Apple TV számukra csak egy hobbi. Lehet, hogy egy világhódító terv része a kis doboz, egy trójai faló, amit betol a lakásunkba a kaliforniai cég, hogy felmérje a tévézési szokásainkat, hogy így jusson információhoz a kijelzővel egybeépített Apple TV fejlesztéséhez, de jelenleg akkor is csak egy hobbi.
Viszont mi sem jellemzi jobban az Apple méretét annál, minthogy ez a hobbi messze piacvezető a saját kategóriájában. A Frost & Sullivan készített ugyanis egy felmérést a dedikált IP streaming eszközökről (dedikált, szóval az Xbox például kimaradt), és arra jutott, hogy a piac 56,1 százalékát szerezte meg az Apple. A többiek szinte nem is látszanak mellette: 21,5 jutott a Rokunak, 6,5 a TiVo-nak és 15,9 százalék a többi gyártónak (D-Link, Logitech, WD TV, stb.).
A kutatás érdekessége, hogy kimutatta azt, amit eddig is sejtettünk: az Apple TV nem elsősorban az IP streaming-képessége miatt lett népszerű, hiszen nincs agyonzsúfolva ilyen jellegű szolgáltatásokkal, sokkal inkább az AirPlay-funkció miatt lett piacvezető - ez teszi lehetővé, hogy az iPad, az iPhone vagy a Mac kijelzőjének képét a tévénkre varázsoljuk.
A kutatás megjegyzi, hogy a Google hiánya szembetűnő ebben a szegmensben.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
