Tizennyolc hónapja tartanak a tárgyalások, de az Apple és a China Mobile nem tud megegyezni. Nem úgy tűnik, hogy a kínaiak egyhamar legálisan foghatnak kezükbe iPhone-t, mert a tárgyaló felek nemhogy közelítik, inkább távolítják álláspontjukat.
A China Mobile vezetője nemrégiben ugyanis ellátogatott Cupertinóba, és azzal a feltétellel írt volna alá szerződést, ha az ottani AppStore kezelése a kínai állami vállalat kezébe kerülhetne, beleértve az alkalmazások árának beszedését is.
Kínában ugyanis állítólag nem működne az a rendszer, ami mindenhol máshol a világon, vagyis hogy bankkártyával kell regisztrálni az online üzletben, és innen intézni a kifizetéseket. Kínában a felhasználók inkább szeretnek a mobilszámlájukról fizetni, állította Wang Jianzhou, a China Mobile vezére.
Nem jött be. Az Apple visszautasította a csaknem visszautasíthatatlannak tűnő ajánlatot, ezzel a harmadik fordulóban is döntetlen a mérkőzés. Az első körben a kínai szolgáltató utasította vissza az Apple 20-30 százalékos igényét a mobil utáni bevételekből. Ezután az Apple azt javasolta, hogy 600 dollárért adják el az iPhone-t a kínai vállalatnak, ha a China Mobile bizonyos támogatásokat nyújt a telefon és a hozzá fűződő szolgáltatások terén. Ez sem jött össze.
Ilyen az, amikor a megállíthatatlan erő találkozik a ledönthetetlen fallal. Itt már csak egy varázsló segíthet, aki bölcsességével elrendezi a két titán ügyét. Javaslom a feleknek esetleg a pápát, vagy a Dalai Lámát, ha már végképp elfogy a türelmük.
A kínai állam magának követeli az App Store-t
Az Apple visszautasította az Obamát ugráltató programot
Ami tilos, az mindig izgalmas. Így volt ez kiskorunkban a Terminatorral, tizenévesen a pornóval, pár hónapja a csodálatos fingóalkalmazással, és elvileg hasonló a helyzet a most visszautasított programmal: az Apple úgy döntött, hogy nem terjeszti az amerikai elnököket ugráltató alkalmazást, aminek éppen ezért zseniálisnak kell lennie (de az a minimum, hogy felér egy dvda-pornóval).
Gyakorlatilag azonban nem tűnik különösebben viccesnek a program, meg nem is értem pontosan, hogy mi a cél, azért viszont kudos jár, hogy Obama több ugrópontot kapott, mint McCain vagy Hillary.
A készítők mindenesetre értetlenül állnak az elutasítás előtt, főleg mert republikánus politikusokat ugyanúgy meg lehet ugráltatni az alkalmazással a Fehér Házban, mint a demokratákat.
Kilencéves gyerek írt programot az iPhone-ra
Kábé ugyanilyen idős lehettem, amikor megkaptam az első repülős LEGO-mat, és egész napokat tudtam eltölteni azzal, hogy magasról a földre ejtettem az összerakott gépet, majd megfigyeltem, ahogy a darabjaira hullik. A mutatványhoz a fontosabb pontokon meggyöngítettem a szerkezetet, de az értelmi képességeim ennél tovább nem terjedtek: arra például feltétlenül alkalmatlan lettem volna, hogy bármit is leprogramozzak.
Arról már jó ideje hallunk, hogy az App Store, az iPhone online alkalmazásboltja sokaknak hozta el az amerikai álmot, a robbanásszerű meggazdagodást (főleg a fingós programok íróinak), viszont az még mindig megüti az ingerküszöböt, ha egy kilencéves gyerek lép a színre.
A hat programozási nyelvet ismerő szingapúri Lim Ding Wen három-, és ötéves húgának írta a Doodle Kidset, ami ugyan nem szakítja majd le a plafont, de legalább ingyen van, ahhoz meg bőven elég, hogy megtanuljuk tisztelni a mai kilencéveseket.
A játék egyébként csak annyit tud, hogy az ujjunkat követve mindenféle ákombákomokat rajzol ki a képernyőre, két ujj érintésére háttérképet változtat, a telefon rázására mindent törül, de hát akkor is, kilenc évesen már az is teljesítmény, ha az ember meghúzza a csajok haját a suliban.
Lassan elkészül az iPhone
Amelett, hogy kényelmesebben használható telefonnal életemben nem találkoztam még, néha olyan borzasztóan buta az iPhone, hogy azt nehéz elhinni. Miközben mindenféle csúcstechnikás bűvészkedést ismer, olyan funkciók hiányoznak belőle, amiket én is leprogramoznék reggeli alatt, két harapás közt, ha tudnék programozni. Nem értem például, hogy miért nem lehet az sms-eket egyenként törölni, ahogy azt sem, hogy miért megoldhatatlan ezeknek az üzeneteknek a továbbítása. Rejtély az is, hogy miért kihívás egyszerre több fotót küldeni a készülékkel.
A vicc az, hogy az élet rendszerint bebizonyítja, hogy a felvetett kérdések nem megoldhatatlanok, hiszen törés után az Installerből, vagy törés nélkül az AppStore-ból letölthető a megoldás, persze pénzért, mert ingyen nem lehet teljes értékű készüléket faragni az iPhone-ból. Mindenesetre most megjelent egy alkalmazás, a Multi-Photo Email, ami az, aminek látszik: eléri a fotókönyvtárat meg a kontaktlistát is, átméretezi a képeket, aztán elküldi azokat, ami remek hír, de még jobb lenne, ha nem kéne egy dolcsit fizetni egy ilyen funkcióért. Azért örvendezzünk neki.
.png)
App Store: túl a félmilliárdon
Hát ez is eljött, 500 millió letöltött alkalmazás alig hat hónap alatt, a gazdasági világválság közepén az Apple létrehozott még egy brutálisan sikeres területet. Emlékszem, amikor elindult az App Store, sokan már temették is, mondván, hogy a Google alkalmazásboltja nyitottságával lenyomja majd. Ma ott tartunk, hogy az Android Marketről nincs sok hír, az App Store-ból viszont 15 ezer alkalmazás tölthető le, a kínálat tehát nemhogy szűkös, hanem néha talán túlságosan is bőséges. 15 ezer programból ugyanis nehéz megtalálni az igazán értékeseket, de legalább elmondhatjuk, hogy az Apple kontrollja nem akadályozta meg az alkalmazások elburjánzását, ráadásul még biztonságban is érezhetjük magunkat, hiszen biztos nem kapunk az App Store-on keresztül olyan kódot, ami szétcseszi az iPhone-t, vagy az iPodot.
Olyat persze simán letölthetünk, aminek semmi értelme, sőt, nekem többször sikerült haszontalan alkalmazást letöltenem, mint valami igazán maradandót. A félmilliárdos eredmény örömére a Gizmodo el is készítette a saját, poénnak szánt számítását arra vonatkozóan, hogy miből állt össze a lista, jó érzékkel arra tippelnek, hogy az összes program kábé egy százalékának van értelme:
